Úton-útfélen hivatkoznak, minden oldalon, a rendszerváltás óta a Horthy-rendszerre, mint követendő és még inkább, mint elrettentő példára, legtöbben anélkül, hogy valójában tudnák, miről is beszélnek. Legalább nyolcvan évesnek kell lennie annak, akinek valós emlékei és tapasztalatai lehetnek arról a húsz-huszonnégy éves átmenetkorszakról, amely csak töredéknyi idő az azóta eltelt, szinte háromszor annyihoz képest. Olyan emberek rémítgetnek Horthyval, olyan embereket, akinek a nagyszülei talán azt sem tudták, hogy ők egy „rendszerben” élnek, s az történetesen Horthyé.

Debreczeni József, akiről senki sem hinné, hogy minden elfogultságtól mentes, a témáról írt cikkében maga is megállapítja, hogy Horthy-rendszer, mint „rendszer” semmi módon nem létezett. Más kérdés, hogy ezzel a mumussal példálózni Orbán kapcsán, szintúgy értelmetlen. Mert Orbán sokkal rosszabb lesz, mint a hipotetikus Horthy politikai-rendszer volt. Imígy Debreczeni a látnok.

Rendszer tehát nem volt, de korszak volt, ezt Debreczeni is megállapítja és ez esetben történészként helyesen diagnosztizál. A történelmet legegyszerűbben vagy uralkodó eszmékről, vagy az uralmat jelképező személyiségekről lehet korszakolni. A jelzett időszakban uralkodó eszméről aligha lehet beszélni, az egészet jelképező személyiségről viszont igen, még ha nem is ő formálta a történelmet. Ez volt Horthy Miklós. Azt a kort is, mint más esetekben, sokkal inkább az előző korszakban történtek határozzák meg, amelynek szintén voltak előzményei és így araszolgathatunk visszafelé bármeddig. Így a Horthy-kor kényszerpályán vánszorgott.

Mintha inkább a XX. század első két éve lett volna az új korszak bevezetője. Több évtizedes szünet után ugyanis háború dúlt két európai nép fiai között, a messzi Afrikában. Gyarmati és honvédő harc keveréke, újszerű módszerekkel, és a civilizált országok közvéleménye élénken figyelte a fejleményeket, sőt a szimpátia is megoszlott. Volt, aki a holland származású dél-afrikai búrokkal rokonszenvezett, volt aki a hódítani akaró angolokkal. A háborúban a jövőt elővetítő, olyan új jelenségek tűntek fel, mint például a partizán tevékenység és a koncentrációs tábor.

Hogy az érzelmek milyen mélyre hatoltak, azt egy világhírű, mai napig is a népszerűségi listákon álló történettel illusztrálhatjuk. A későbbiek ismeretében rá kell jönnünk, hogy a Pál utcai fiúk nem más, mint a búr háború lejátszása pesti gyerekek között. A hazájukat, a grundot védő, önfeláldozó sereg a Pál utcaiaké, a vörösingesek testesítik meg a vörös mundért viselő angol agresszorokat. Az egyleti gitten kérődző, jámbor civil társaság a támadás hatására sereggé szerveződik, Boka, a bölcs és tekintélyes egyleti elnök bejelenti, hogy tábornokként veszi fel a küzdelmet az ellenséggel szemben. Magát a regényt ugyan Molnár Ferenc költötte a búr háború mintájára, de annyira hiteles, mintha valóban megesett volna, a vidékies Józsefvárosban. Molnár megálmodott valamit, amiről akkor talán még tudni semmit sem tudhatott. A búr háborúnak ugyanis van egy olyan fejleménye, amely valóban mélyen behatolt a korabeli és a későbbi ifjúság érzelemvilágába.

Egy Baden-Powell nevű angol katonatiszt Mafeking város védelmében felhasználta a városbeli fiúkat, a harcok alatt, különböző katonai segédfeladatokra. A mafekingi fiúk példájára Angliában és rövidesen számos civilizált országban katonai jellegű gyerekcsapatok szerveződtek humanitárius célokra, de egyben katonás tartásra és életvitelre szoktatva, nevelve tagjaikat. Ez lett a cserkészmozgalom.

A regény és cserkészet egyaránt a fiúkban csírázó harci szellem ébredését jelezte, mintha a majdani cserkész-induló első hangjai csendültek volna meg a grundon. Nem sokkal a búr háború után kitört az orosz-japán háború és a japán katonás szellem ugyancsak magára vonta éveken át a közfigyelmet, s további néhány évre rá a zűrzavaros Balkán-háborúk sora, amely úgy tűnhetett, mint mindenki harca mindenki egy ellen egy kiismerhetetlen rezervátumban.

A boldog békeidők fiai világszerte, lassan fiatalemberré serdültek egy olyan világban, amelyben izgalmas konfliktus követte a másikat, míg ők az ingerszegény köznapokban senyvedtek. Csoda-e, ha Európa-szerte, érthetetlennek tűnő extázisban ünnepelték a derült égből lecsapó világháború kitörését?

A felnőtté serdült, világháborút viselt Pál utcai fiúkból és milliónyi kortársukból került ki a két világháború közötti Horthy-korszak militarizált társadalma. Ha egyáltalán túlélték a háborút.

Folyt. köv.