Ha a rendszerváltás utáni első egy-két évben szétesett pártokat – a Petrasovics féle szocdem, a Palotás-féle Szabadságpártot, vagy talán a Vállalkozókat?, a Petőfi Parasztpártot, stb…– nem számítjuk, akkor az FKGP-t Torgyán József, az MDF-et Csurka, majd Szabó Iván és Für Lajos, majd szegény Lezsák, végül Dávid Ibolya, az SZDSZ-t állítólag Magyar Bálint, a KDNP-t Giczy és Füzessy verték szét. Sokak állítása szerint az MSZP megbízásából. De ki bízta meg Gyurcsány Ferencet, hogy verje szét az MSZP-t? Merthogy szétverte. Amint ezt egyébként az ilyesmikben szakértői szemmel figyelő Csintalan Sándor már 2004-ben, Gyurcsány miniszterelnökké választása alkalmából megjósolta.
d-y-ó
A többi pártok felbomlasztásához évek szívós dilettanizmusa, gyűlölködése és aknamunkája kellett, az MSZP szétverése Gyurcsánynak napok alatt sikerült.
Az MSZP meztelen. Kiderült, hogy nincs miniszterelnöke és nincs programja, nincs elnöke, nincs parlamenti többsége, szóvivője, kormánya, egy hétig még jelöltje sem a hatalom csúcsán. Frakciójuk, kongresszusuk, elnökségük, választmányuk kolomposukat vesztett nyájként kódorognak a dús legelőn, amely talán már nem is az övék.
Ki hitte vón’, még alig két hete is, hogy a nagy stratéga nem valami különösen rafinált, fondorlatos terv birtokában ijeszt rá pártjára, amikor majdnem egyhangú többséggel választatja magát újra elnökké. Ki gondolta, hogy nincs a tarsolyában egy beugrásra bármely pillanatban kész dublőr, aki legalább egy hétre, vagy mindenképpen rövid lejáratra hajlandó eljátszani a miniszterelnök szerepét, hogy ő, a nagy kombinátor, aztán újra megerősödve, teljes dicsfényben, közkívánatra térjen vissza a főhatalomba.
Ezt a lehetőséget persze továbbra sem zárja ki senki. Igaz, hogy Gyurcsány végül nem maradt benn, hanem kiment az ajtón, de most már nincs más választása mint, hogy az ablakon másszon vissza a hatalomba. Vigyázat! Lemondott ugyan szóban, látványosan, államférfiú pózban, de őt szaván fogni nem könnyű, mondhatni lehetetlen. Papír pedig nincsen. Még mindent le lehet tagadni, ki lehet magyarázni. Az is elképzelhető, hogy ha Gyurcsány azt mondja, csak álmodtátok az egészet, nem kell megijedni!
Itt vagyok, folytassuk ott, ahol két hete abbahagytuk. Majd én mindent elintézek, lesz reform, lesz győztes választás júniusban, utána maradunk egészen a jövő tavaszi újrázásig. És akkor az egész MSZP megkönnyebbülten sóhajt majd fel és boldogan veti alá magát továbbra is Gyurcsány minden hóbortjának?
Lehet-e mindazt ami megtörtént, egy zengzetes szónoklattal meg nem történté magyarázni? A tapasztalat az, hogy a második élet a történelemben soha nem azonos a régivel, az eredetivel. Ha Gyurcsány most, vagy valaha is visszatérne a politikába, már nem lesz képes az eredeti állapotot visszaállítani, mert sebezhetővé vált. Az eddigi lidércnyomásos, hipnotikus állapot örökre elmúlt, amikor gyengesége megmutatkozott. Túlságosan is ráijesztett arra a nyájra, amelynek boldogulása, fennmaradása az ő hipnotikus mutatványára épült.
Egyes jelek arra mutatnak, hogy Gyurcsány önmagát is becsapta. Egy-egy elszólásából, önkéntelen gesztusából arra lehet következtetni, hogy még ma is pártelnöknek és miniszterelnöknek tekinti magát. Úgy nyilatkozik mintha továbbra is ő szabná meg az események menetét, környezete mintha komolyan venné, hogy ő valójában már egyik helyen sem számít, pedig a mindenható Miniszterelnöki pózban oktatja ki az ellenzéket, úgy beszél bekövetkezendő intézkedésekről, mintha azokat ő hozná és hajtaná végre.
Ugyanakkor mégis csak megjelent a nyilvánosságban egy új főszereplő, aki úgy tesz, mintha már megválasztották, beiktatták volna, mintha rendelkezésére állna egy biztos parlamenti többség és egy teljes kormányzati apparátus, megbízható közvetlen és távolabbi munkatársak seregével, egy komoly eredményekkel kecsegtető programmal, amelyet egy tökéletesen működő gépezet sikeresen kivitelez majd.
Pedig, ha valami teljesen bizonytalan, hát ekkor ez az. Nincs megbízható parlamenti többség, nem csak az SZDSZ-ben, de még az MSZP-ben sem. Ha Gyurcsány végül valóban távozik, konstruktíve és bizalmatlanul, vagy szabályos lemondás útján, akkor vele megy az egész kormány, számtalan államtitkárával, kormánymegbízottjával. Új kormányt kell felállítani, beiktatni, hivatalt átvenni, a levegőben lógó, papíron létező, vagy légvárként lebegő terveket törvénnyé formálni, megtárgyalni, elfogadni, határidőt bevárni, végrehajtását elkezdeni. Még mielőtt ez megtörténne, már régen a jövő évi költségvetést kell majd megalapozni….
Talán ne is folytassuk! Két hónap múlva uniós választás, a kormány még fel sem állt és már kampányolnia kellene azzal a sereggel, amely pillanatnyilag azt sem tudja, hogy ki a vezére, mi a teendője, jelszava, programja.
Akár lesz előre hozott választás, akár nem, ennek a társaságnak már semmi kilátása érdemleges cselekvésre. Az ország egyre mélyebben süllyed a káoszba, arra kell koncentrálni, hogy ebben a súlyos helyzetben legalább azok, akik képesek önmagukat fenntartani, ne veszítsék el a jobb jövőbe vetett hitüket. Egyébként lehet kezdeni a centiméterek vagdosását. Két darab másfél méteres spulni elég lesz. Lehet, hogy egy is. Az őrület éjszakájára, amelyet az SZDSZ az elmúlt vasárnapon előadott, köznapi reggel virradt, Gyurcsány ismét csak a Fideszről tudott beszélni.
