Ugyan mit kellett volna mondania a kapitánynak? Ha – tegyük fel – azt mondta volna, hogy a rablók alternatív megélhetési jövedelemkiegészítés tényálladékát kimerítő cselekményt valósítottak meg, akkor politikailag korrektebben fejezte volna ki magát? Elhallgatva különös ismertetőjegyüket, amely miatt óvakodni kell tőlük?

 

Mert a kapitány nyilván, ezt utóbbi okból hangsúlyozta kisebbségi hovatartozásukat. De ugyan miért hangsúlyozták ezt maguk a bűnelkövetők? Hiszen ők mondták ami amúgy nyilvánvaló volt!

 

Ezen a ponton ér össze a politikailag korrekt celebek világa az ágrólszakadt útonállókéval. Mert a píszí rendületlen hirdetői addig hadakoztak a szókimondás ellen az angolszász képmutatás mesterkéltségével, amíg a cigányok maguk is elhitték, hogy ha azt hazudják, őket a rendőrség azért kriminalizálja, mert cigányok, akkor a rendőröket fajüldözés címén sarokba lehet szorítani és ezentúl azt csinálhatnak, amit akarnak.

 

Itt álljunk meg egy rövid kitérőre, a politikai korrektség születési körülményeinek vizsgálatához. Ez a gyarmatosítók rossz lelkiismeretének torzszülöttje, amelyet ráerőszakolnának mindazokra is, akiknek nincs semmi szégyelnivalójuk – legalábbis ezen a téren.

 

Vannak a gyarmatosítók, akiket senki sem küldött, saját elhatározásukból ültek más, alacsonyabb rendűnek tekintett népek nyakára, esetleg elhurcolták őket rabszolgának, egy azok számára idegen civilizáció keretei közé. És vannak a bevándorlók, akiket senki sem hívott, csak úgy jöttek, de miután befogadták őket, nem szándékoznak alkalmazkodni a befogadók kultúrájához. Szó sincs beilleszkedési zavarokról. Merev ellenállásról, sőt hozott idegen magatartásformáik erőszakos elfogadtatásáról van szó.

 

Ilyen körülmények között a politikai korrektségnek, píszínek nálunk nincs különösebb létjogosultsága. Számos világszerte elfogadott törvény és magatartási szabály mindenkire egyformán kötelező. Ezek nélkül lehetetlenné válna a társadalmi együttélés. A politikai korrektség ezeket a kereteket lazítja fel, olyanok javára – kenetteljesen „pozitív megkülönböztetésnek” nevezve – akik visszaélnek vele.

 

Ez egy rossz döntésnek végtelenül egyszerű és belátható tünete, amelyet azok, akik kitalálták, sok tekintetben magukra nézve sem tartanak kötelezőnek.

 

Ennek az álszent magatartásnak megvan a történelmi előzménye a mai szoclib-populáció kialakulásában. A szoclibeket, illetve elődeiket valamikor szalonbolsevistának nevezték. Jellemzőjük az volt, hogy ők maguk kiváltságos helyzetben éltek, az „osztálytársadalom” felsőbb rétegeiben, de rokonszenveztek a leninizmus-sztalinizmus elméletével és szemet hunytak annak gyakorlati megvalósulása – vagyis a rombolás, az erőszak, rablás, a tömeggyilkosságok, háborúk, erőszakos forradalmak, népirtások, népek rabságba vetése, kitelepítése, gulág-rendszer – felett. 

 

Amikor a hétköznapi bolsevizmus őket is elérte, iparkodtak élére állni, de ez csak keveseknek sikerült. A valóságos bolsevizmust saját bőrükön tapasztaló szalonbolsik – ha egyáltalán túlélték a viszontagságokat – fokozatosan kiábrándultak és a túlélés, a saját kiváltságos helyzetük megmentésének másik útját találták meg a divatos neoliberalizmusban, amely a valóságtól éppen olyan távol áll, mint egykor a szalonbolsevizmus. Most a valóságos magyar társadalom igazi helyzetét és gondjait látják ugyanolyan idegenül, mint apáik, nagyapáik a bolsevisták politikai gyakorlatát. Amit őseiktől örököltek, az a szemellenzős dogmatizmus, annak makacsságával védelmezik életidegen eszmerendszerüket. És a píszít.

 

A valóságot tagadó vakság átragadt az ideológiájukat vesztett többi baloldaliakra is, mert egybevág azzal a könyörtelen nemtörődömséggel, amelyet mindig is éreztek a hatalmuk alá vetettek iránt. Ennek ékes bizonysága a gyurcsányi mondás, a „ha a cigányokat bántják, akkor cigány vagyok”. Ez a gyakorlatban azt jelenti számára, hogy nem kell semmit tennie, hiszen ő is ártatlanul üldözött, elég az ő „mássága” miatt üldözőkre mutogatnia. Természetes, hogy ő is hibáztatja a rendőrkapitányt szókimondása miatt. De ez már eltörpül az igazi nagy döbbenet, a veszprémi gyilkosság ügyében tett nyilatkozata mellett. Szerinte a gyilkosság és a késelések ügye azért kavart akkora vihart, mert elkövetői cigányok voltak.

 

Egyébként a közvélemény nyugodtan tudomásul vette volna. Ha a vékony jég beszakadhat, az a cigánykérdés miatt van, a lakosság rasszista ösztönei korbácsolódtak fel. Éppen csak azt nem tette hozzá: egyébként egy késeléssel járó kocsmai összetűzés mindennapi ügy lenne mifelénk. Az egyetlen baj az, hogy ez az ügy módot ad a cigányok elleni megnyilvánulásokra, mikor amúgy is minden a feje tetején áll, meg világválság is van. Megdöbbentő, hogy mi van ebben az országban – véli Gyurcsány – aki maga is cigány, ha ez felelősséggel nem jár.