Az Egyesült Államokban működő számtalan felekezet és szekta egyike a Christian Science nevet viseli. Egy időben sikeres és elterjedt vállalkozás volt, talán még ma is az, bár mifelénk soha nem volt elismert. Van azonban két szépséghibája: nehéz a kereszténység körébe sorolni ezoterikus tanai miatt, ráadásul semmi köze a tudományhoz. Azt hirdeti, hogy a betegség bűneink következménye, tehát pusztán imádság által kigyógyulhatunk testi nyavalyáinkból. Ám mostanra valahogy kikopott az orákulumok sorából, noha a jelek szerint még ma is kiterjedt hálózattal rendelkezhetik, ha Pozsonyban is állandó tudósítót tart. A jeles tudósító a szomszédból is élénken figyeli a magyar eseményeket és szabadidejében nemcsak tudósít, de véleményt is formál rólunk. Méghozzá a Népszabadságban kitűnő magyar megfogalmazásban.
d-y-ó
Lévén a tudósító – Michael J. Jordan – magyar származású amerikai, és mint írásából kiderül, Pozsonyt megelőzően hat éven át hazánkból tudósított. De mintha akkor is Pozsonyból látott volna bennünket. Akkoriban, tíz évvel ezelőtt például, még az Orbán-kormány idején – akkor önmagát idézve – úgy látta, hogy „Orbán hallgat, miközben fideszes kollégái és mások a hitleri éra szókincséből vett jelzőkkel – kozmopolita, kommunista zsidó, idegenszívű – illetik ellenfeleiket (…) és feltűnően rokonszenvezett a félelemkeltő Jörg Haiderrel…” Sőt, az ex-szadeszes Haraszti Miklós már akkor felhívta Jordan figyelmét: „Ezek mélyen kódolt üzenetek voltak, hogy a szélsőjobb lássa, merre húz a Fidesz szíve.”
Ez volt akkor. És a tudósító ma úgy látja, a Jobbik nagyobb fenyegetést jelent, mint tíz éve a MIÉP. Orbán hasonló stratégiát követ, mint akkor, azaz nem szól semmit, abból a közönsége arra következtet: nincs ezzel semmi baj: „Ebből aztán a tudósító szerint az következik, hogy nincs nálunk senki, aki kiállna másokért, a magyarok csak a magyarokért állnak ki, a cigányokért csak a cigányok, a zsidókért csak a zsidók.”
Ha tíz évre visszamenőleg ez a vélemény alakult ki az itt élő amerikai magyarban a Fideszről és általában rólunk, akkor viszont az az érzés támadhat fel bennünk, hogy ő nem Orbánt, nem a Fideszt, és nem a szélsőjobbot látta, hanem a baloldali lapokat olvasta rólunk. Érdemes-e ezért egy amerikai újságnak tudósítót küldenie a helyszínre? Nem egyszerűbb-e, ha előfizetnek neki ott helyben a Népszavára és a Népszabadságra, meg a 168 órára?
Az az érdekes, hogy az idézettek ellenére sem lehet Mr. Jordant teljesen elfogultnak és egyoldalúnak tekinteni, megtagadni tőle némi jóhiszeműséget, ha írását végigolvassuk. Íme: „Az egyik legmegdöbbentőbb nyilatkozat, amit a Jobbik vezérétől, Vona Gábortól olvastam… : »Én továbbra is úgy érzem, a magyarok kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla.« Ezek szerint ilyen lenne a Fidesz szavazótáborának majdnem az egésze.”
„Ilyen? Talán – töpreng tovább Mr. Jordan – de mindenesetre ebből megértettem, mekkora nyomás nehezedik majd Orbánra. Remélem azonban, hogy az új miniszterelnök nemcsak a kampányígéreteit teljesíti majd, hanem az egészséges magyar demokrácia ígéretét beváltja.”
Meglepő ez a zárómondat mindazok után, amit előzőleg írt Orbánról és rólunk, a több mint két és félmilliónyi Fidesz-szavazóról, akik még nem tudjuk, hogy valójában jobbikosok vagyunk, de lehet, talán. Ha maga Vona Gábor mondja.
A Vonától idézett mondat – sajnos – el kell, hogy gondolkoztasson bennünket is. Hajlamosak vagyunk rá, hogy legyintsünk Vona és a Jobbik hülyeségeire, pedig lám, van, aki hajlandó lenne elgondolkozni azon, hogy esetleg a Jobbik tartalék-hadserege vagyunk, és hajlandó lenne ezt mindjárt készpénznek is venni, és a továbbiakban tényként világgá kiáltani. Elvégre a legilletékesebb, a Jobbik vezére mondta. Nem is annyira Mr. Jordannak, mint általában a nyugati balmédiának vannak ilyen hajlamai.
A kissé csapongó írásmű másik érdekessége, hogy egy kis bepillantást nyerhetünk a némileg szubjektív írásműből a valószínűleg tipikus, nálunk is dolgozó nyugati tudósító lelkivilágába. Michael J. Jordan jól ért és fogalmaz magyarul, nem idegen, magyar rokonai is élnek vagy odaát, vagy itt. Ő hat éven át tudósított innen, további négy éve a szomszédból. Mindazonáltal csak annyit lát a magyar valóságból, amit baloldali lapokból, baloldali politikusoktól, publicistáktól olvasott. Valószínűleg egyetlen jobboldali értelmiségivel életében nem találkozott. Fogalma sincs Gyurcsány, az MSZP és az SZDSZ tetteiről, de arról sem, hogy például a Tudományos Akadémia nagy többsége a Fidesz volt oktatási miniszterét választotta elnökévé, tehát létezhet valamiféle jobboldali értelmiség és annak legfelső rétege, hogy az ész és a tudás nemcsak a baloldalon lakik. Nem érzékeli, hogy a kétharmados többség azért nem szavazott a Jobbikra, mert nem jobbikos. Nem tudja, hogy miféle gazdasági, társadalmi problémák nyomasztják az országot és így tovább.
Valószínűleg ez a hazánkba küldött nyugati tudósító általános intellektusa. Mit gondoljunk tehát azokról, akik úgy írnak évtizedszámra rólunk, hogy még csak nem is jártak soha errefelé, nem beszéltek egyetlen mérvadó magyarral, csak olvastak valahol valamit más gyalázkodóktól, akik látatlanban hirdetik rólunk a fasizmus-vádat. Éppen Vona hencegéseit a mérsékelt jobboldalra kenve és hiszik ugyanakkor a ballib kizárólagos intellektuális teljesítményét.
