Ez a koalíció egyhez ért: válságot kezelni. Ezért, ha nincs, akkor teremtenek. Hiába érveltünk, hiába adtuk be módosító indítványainkat. Falra hányt borsó volt minden figyelmeztetésünk, kritikánk, minden építő, emberközpontúság jegyében fogant javaslatunk - közölte Dr. Lanczendorfer Erzsébet, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselője a tavaszi ciklussal kapcsolatban adott interjújában.

kdnp.hu: Mivel elégedett és mivel nem az elmúlt parlamenti ciklusban?

- Először is arra a kérdésre válaszolok, hogy mivel nem vagyok elégedett. Lakonikus rövidséggel: a kormányzati munkával. A kereszténydemokrata politizálás, amelynek alapját a keresztény társadalmi tanítás képezi, az embert célnak és nem céljai eszközének tekinti. A március 9-ei ügydöntő népszavazásig viszont nekünk a szocialista – szabaddemokrata kormány emberellenes törvényhozásával kellett szembesülnünk. Ez a kormány működésének hat éve alatt súlyos erkölcsi, politikai, gazdasági és szociális válságot idézett elő, majd ennek árát a rombolásban vétlen magyar választópolgárokkal fizettette meg. Mondtam is egy parlamenti felszólalásomban, hogy ez a koalíció egyhez ért: válságot kezelni. Ezért, ha nincs, akkor teremtenek, hogy aztán kezelhessék: lásd Bokros-csomag, lásd: jelenlegi megszorítások.

Szemünk előtt zajlott az egészségügy, oktatás teljes szétverése és fizetőssé tétele, a családok – elsősorban a nagycsaládok – drasztikus megsarcolása, amelynek eredményeképpen rég nem látott, hárommillió létminimum alatt élő honfitársunkkal jellemzett mély szociális válság alakult ki hazánkban. Amikor Veress János pénzügyminiszterhez címzett interpellációmban a miniszter tagadta a félmillió mélyszegénységben élő gyermek tényét, javasoltam neki, hogy a jobboldali elfogultsággal nem vádolható elismert szegénységkutató, Ferge Zsuzsa akadémikus írásait tanulmányozza. Az akadémikus asszony a vezetésével készült tanulmányban, a „Legyen jobb a gyermekeknek” – Nemzeti Stratégiában írta le, hogy a nagycsaládok 60 százaléka él létminimum alatt, és a szegény gyermekek 45 százaléka nagycsaládban él.

- Aztán jött a március 9-ei ügydöntő népszavazás. Megálljt parancsoltak a válsztópolgárok a szocialista – szabaddemokrata kormány ámokfutásának. A kormánykoalíció felbomlását követően kormányzati munka már nem is létezik, a szocialisták csak a túlélésért, a hatalom megtartásáért dolgoznak. Ezt mi, képviselők érzékeltük azon egyszerű tény által, hogy a plenáris ülésnapokon az éjszakába nyúló szavazások helyett már késő délután öt-hat óra tájban hazamehettünk, mert a kormány nem készített törvényjavaslatokat, amelyekről vitázni vagy szavazni kellett volna. De érzékelhette, érzékelheti az egész ország is a kormányzás hiányát, mert ennek következményeként mélyül az amúgy is súlyos szociális és gazdasági válság

- Mivel vagyok elégedett? A magyar választópolgárok „öntudatra-ébredésével”. Március 9-ei népszavazáson jelezték a kormánynak, hogy nem bocsátják meg, hogy a szocialisták a 2006-os kampányban becsapták őket, hazudtak nekik; jelezték, hogy nem tehet meg bármit velük a kormány. Kár, hogy a Magyar Országgyűlésben a kormánykoalíció addig nem hallgatott ránk, ellenzékre. Hiába érveltünk, hiába adtuk be módosító indítványainkat. Falra hányt borsó volt minden figyelmeztetésünk, kritikánk, minden építő – az emberközpontúság jegyében fogant – javaslatunk. Ilyen volt a kereszténydemokraták hatástanulmányokkal készült nyugdíjtörvénye, családtámogatás- családi adózás javaslata. Örülök, hogy az emberek kikényszerítették a népszavazáson a vizitdíj, tandíj és kórházi napidíj eltörlését. Látva a népakarat erejét, a szocialista kisebbségi kormány előre menekült, és visszavonta az ország-világ előtt névszerinti szavazással általuk kétszer elfogadott egészségbiztosítási pénztártörvényt.

- Egy más természetű eseményre is szívesen gondolok: február 26-án a Magyar Országgyűlésben – a TV által közvetített – napirend előtti felszólalásban emlékezhettem meg a 152 éve született Giesswein Sándorról. Ki volt Giesswein Sándor? A keresztényszociális politika atyja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nyolc nyelven beszélő tudós, nemzetközi fórumok megbecsült előadója, katolikus pap, győri kanonok és 1905-től 1923-ban váratlanul bekövetkezett haláláig országgyűlési képviselő, aki a Munkásügyi Bizottság elnökeként egyedül képviselte a kisemberek érdekeit. Nekünk, mai kereszténydemokratáknak – de ajánlottam, hogy mindannyiunknak – legyen példakép.

kdnp.hu:- Személy szerint mire büszke, mit tart eredménynek? Mire szeretett volna leginkább választ kapni?

- Semmit nem értem el, még azt sem, hogy kérdésemre, interpellációmra, egy három kisgyerekes édesanya levelének – napirend előtti felszólalással történt – tolmácsolására őszinte és segítő választ kapjak. A kormány részéről politikai magyarázkodás volt helyette: csak kommunikáció!

- Nagyon szerettem volna megtudni az igazságot, hogy a Magyar Posta Zrt. esetleges privatizációja előtt miért éppen a legjelentősebb bevételi forrásait, a sárga csekkes befizetéseket és a nyugdíjak kézbesítését szerveznék ki a cégtől, és ezután már – az egyébként a kórházi napidíj összegével azonos – nyereség jelentős része nem a posta, hanem a tervezett bankkártyás ügyintézéssel egy bank zsebébe jutna? Csak nem egy tudatosan „lecsupaszított” Magyar Posta Zrt.-t akar a miniszter úr privatizálni valakiknek, potom pénzért? – kérdeztem.

- Szerettem volna megtudni Veress János pénzügyminisztertől, hogy a második alkalommal név szerinti szavazással a szocialista – szabaddemokrata többség által elfogadott pénztártörvény alapján felállított 22 pénztár és - vezetőinek 2 évre való kinevezése -, majd a törvény visszavonásával a munkát egyáltalán nem végzett vezetők felmentése mennyibe kerül a magyar adófizetőknek. Annyit tudunk, hogy ezek a milliók ablakon kidobott pénz olyan időben, amikor három millió ember nyomorog. Nem mondta meg a miniszter, hogy mit tartalmaz a 22 pénztár vezetőivel kötött szerződés felmondás esetén. Végkielégítést kapnak-e, avagy a kinevezés két évére munkavégzés nélkül is megkapják-e a fizetésüket, amikor a kormány jogutód nélkül szüntette meg a 22 pénztárat?

- Azt is szerettem volna megtudni, hogy a családtámogatási törvény megnyitásával miért csak egyetlenegy módosítást (amely egyébként helyesen a főállású anyák számára a GYES-en levőkkel azonos lehetőséget biztosít a gyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezését illetően) – alkalmazott a kormány. Hiszen napirend előtt ismertettem a képviselőkkel (TV-n keresztül a nyilvánossággal) a fentebb említett három kisgyermekes édesanya, Szőke Krisztina, a 386 képviselőnek eljuttatott „S.O. S. Fogy a nemzet!” című levelét.

- Ismertettem az édesanya gyakorlatias, értékes javaslatait:

1. Munkáltatói járulék-kedvezmény legyen a legkisebb gyermek iskolakezdésének időpontjáig

2. A munkába visszatérő édesanyát bizonyos ideig ne lehessen elbocsátani

3. Az anyák távmunka-lehetőségei kiemelt támogatásban részesüljenek

4. A munkaügyi központok rendelkezzenek a gyermekes anyák számára konkrét távmunka lehetőségekkel

5. A főállású anyaság utáni bért a minimálbér szintjére emeljék

6. Az anyák csökkentett idejű – négy-hatórás – munkavállalását törvény biztosítsa

7. Média és és/vagy az alapoktatás népszerűsítse a szülői szerepvállalás értékét, a családot, mint a társadalmi felemelkedés biztonságot nyújtó hátterét.

- Szerettem volna megtudni, hogy az édesanya által felvázolt lehetőségeket kívánja-e, és miként kívánja a gyakorlatba átültetni miniszter-társaival az új szociális miniszter. A válasz csak „kommunikáció” volt.

- Azért valamit mégis elértem: reményt vittem a Szőke család otthonába az anyuka levelének - a TV nyilvánossága előtt a Parlamentben napirend előtti - ismertetésével. Szőke Krisztina gyermekei, a hat éves Dávid, a négy éves Helga és a két éves Karina róluk készült egy oldalas „fényképalbumot” küldtek nekem, középen Dávid áll egy nagy csokor virággal a kezében. A három csodaszép gyermeket mutató kép alatt a következő szöveg, a következő elrendeződésben áll:
„Kedves Képviselő néni!
Köszönjük, hogy segített a Maminak, és egyben a mi jövőnkre is gondol! Szőke Dávid, Helga, Karina”

- Megköszöntem levélben az ajándékot, mire másnap csengett a telefonom, és egy úr mutatkozott be: „Kezit csókolom, Szőke Dávid vagyok, köszönjük a Képviselő néni levelét, a Mami felolvasta nekünk, nagyon boldogok vagyunk.”

- Kell ennél több siker egy képviselőnek?

kdnp.hu:- Mit remél az őszi ciklusban?

- Reménykedem abban, hogy a Szőke család kapcsán jelzett „sikerem” teljességéhez sikerül azt az „apróságot” elérnem, hogy a Törvénykönyvben is megjelenjen, és a gyakorlatban is megvalósuljon a családok támogatása. Küzdeni fogok érte!

- Reménykedem abban, hogy a magyar választópolgárok öntudatra-ébredése továbbiakban is éberré teszi őket. Hiszem, hogy tudják a nagy igazságot, miszerint a bajok előidézői soha nem fogják orvosolni a bajokat, legfeljebb az orvoslást – tettek nélkül – kommunikálni. Ezért abban reménykedem, hogy mielőbb egy új kormány az emberek segítségével – ugyan nem pillanatok alatt varázsütésre – de megvalósítja a Széchenyi István által megfogalmazott kötelességünket: „Kötelességünk felebarátainktól annyi nyomorúságot eltávolítani, amennyit csak lehet”.

- Hiszek a jóban! „A remény a jó diadala!” (Pestalozzi) Ezt a reményt szeretném sugározni az emberek felé, ezt a reményt szeretném közvetíteni a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) győri elnökeként szervezett, kereszténydemokrata politikusokkal tartott kerekasztal-beszélgetéseimen. Idén a rendezvényeim címe: Keresztényszociális válaszok sorskérdéseinkre. A sorozatot 1997-ben kezdtem. Június 11-én a százharmincadikat moderáltam Kapuváron.