Az orvostudományból közismert történet, hogy ha egy fertőző betegséget nem sikerül idejében elszigetelni, nagy baj lehet belőle. Ha csak az elmúlt néhány évet nézzük, nemrégen még a madárinfluenzával viaskodott akkori dicső miniszterelnökünk, és ki beszél ma már róla, meg a döglött hattyúkról? A madárinfluenzát izolálták. Itt van most helyette a sertésinfluenza, amelyre nem sikerült idejében felkészülni, és lassan világháborús méreteket ölt. Nincs ez másként a politikában sem. Szokás azt mondani, hogy a történelem nem ismétlődik, hogy nem lehet kétszer belelépni ugyanabba a folyóba. Ugyanúgy, vagy ugyanabba nem. De van történelmi folyamat és van folyó is, hogy ugyanaz ismétlődjék más formában, akár a mindig megújuló folyóvíz. És abba már bele lehet lépni.
d-y-ó
Vannak káros történelmi jelenségek, ha csírájukban nem fojtják el őket, előrelátás híján, nagy baj kerekedhetik ki belőlük. Nagy országban nagy baj, kis országban nagy kellemetlenség.
Szokás emlegetni a híres esetet, a német nagyvezérkarét, Lenin leplombált vasúti kocsijával. Ha Ludendorffék nem csempészik be Lenint a forrongó Oroszországba, talán minden másként alakul.
Aztán Ludendorff hülye ötlete megismétlődött. Miután az első világháborút Németország – velünk együtt – mégis elvesztette, Ludendorffék felkarolták Hitler Adolfot. A náci mozgalmat nemhogy elfojtották volna, de a hóna alá nyúltak, hogy kiküszöböljék azt a hibát, amit Leninnel és az oroszokkal elkövettek. A következményeket azóta is nyögjük.
Magyarország ekkora teljesítményre nem lett volna képes. Nálunk saját erejükből se a náci-nyilasok, se a kommunisták nem kerültek volna hatalomra, de egy hatalomképtelen csoportra mindkét fajtából futotta. Őket aztán nagy példaképeik előbb egy rövid, illetve később két generációnyi időre hatalomba segítették. Nálunk mindez nem az előrelátás hiányában történt, hanem külső hatásra. Elegünk lehetett volna belőlük mindörökre? De nem! Ha mindkét irányzat ma is létezik, abban már szerepet játszik a történelmi vakság is. A kommunizmus nem az a jelenség, amelynek lovagias gesztussal kezet lehet nyújtani, vagy amelynek múltjára jótékony fátylat lehet borítani, mint azt ellenzéke tette a rendszerváltozáskor. Ez azzal járt, hogy a volt bolsik újabb húsz évet nyertek a gaztetteik eltussolására és hogy azokat most már további gazdasági bűnözéssel tetézzék.
Egyre többen érzik, hogy a kommunizmust, amelyet szokás pestisnek is nevezni, úgy kell elfojtani, mint egy járványt, amely újra és újra felüti a fejét, más formában – akár a vírusok –, de mindig ugyanazzal a romboló hatással. Az eddiginél hatásosabb ellenszérum kellene.
A pestis, az influenzák és a kommunizmus Ázsiából terjednek.
A szovjet típusú diktatúra és despotizmus valójában egy ázsiai uralmi gyakorlat, amely nem volt idegen a cári orosz és főleg a bolsevik magatartástól. Vele párhuzamosan a nácizmus viszont európai vírus. Rideg, kegyetlen, racionális, jól szervezett és fegyelmezett. Éppen ezért volt idegen a magyar közegtől és nehezen terjedt.
A nácizmus magyar változata, a nyilas mozgalom zavaros és rendetlen, mondhatni slampos változata volt az eredetinek. Ha nem is sikerült csírájában elfojtani, de izolálni sokáig lehetett. Soha nem került volna hatalomra, ha a németek le nem rohanják országunkat és erőnek erejével nem fertőznek meg vele egy szűk réteget.
Az a náci – Sztalin tudatos hamisításával fasizmusnak nevezett – fertőzés most új, erősen legyengített változatban ismét fertőz. Méghozzá a harmadik világháborúnak is elkeresztelt hidegháború egyik fegyverének, a biológiai fegyvernek módszerével. A fegyvert az MSZP–SZDSZ titkosszolgálat vetette be a rendszerváltozáskor, hogy gyengítse a velük szembenállókat, az annak idején a kormányra jutott jobboldalt. Eleinte kis, mesterségesen életben tartott titkosszolgálati gócocskák formájában lehetett érzékelni és sokáig sikerült elszigetelve tartani a jobboldali társadalomban. Az elmúlt öt évben azonban a járvány erőre kapott, a kezdeti vírushordozóknak már nem sok dolguk akadt, a vírus magától is terjedt.
Amikor a Jobbik erősödni kezdett a MIÉP-en belül, Csurka megmondta, hogy „ezek kommunisták”. A diagnózis helyes volt, magát a bajt észlelte, de elkésett. A baloldal által kitenyésztett náci vírusnak észlelte, a MIÉP áldozatául is esett és elhunyt. A bajra a jobboldal nem figyelt fel idejében. Sajnálatos, hogy maguk a keresztény egyházak, amelyeknek szimbólumával a Jobbik házalni kezdett, nem figyeltek fel és nem tiltakoztak a kereszttel való toborzás üzleties vállalkozása ellen. Aztán nem figyelt oda a Fidesz, amikor sorra kerültek a nemzeti szimbólumok, az árpádsávos zászlóktól kezdve különböző, feledésbe merült, de hatásos jelszavakig, nosztalgikus vonzalmakat keltő gondolatokig.
A járványos sajátsága, hogy a fertőzés mindig a gyengék, az ellenállni nem képesek között pusztít elsősorban, akik különböző szenvedélyeknek hódolnak, és ez gyengíti ellenálló képességüket.
A politikában ezeket „bizonytalanoknak”, hiszékenyeknek, befolyásolhatóaknak nevezik. A vírus őket veszi célba és bennük ver tanyát. Az erős szervezetűek, vagyis az erős politikai szervezetek ellenállnak az aktuális járványnak, amely valószínűleg most érte el tetőpontját.
Jobban oda kellett volna figyelni, a védőoltást korábban kellett volna osztogatni. Szerencsére még most sem késő, orvosi közhellyel kifejezve: Erős szervezetünk végül legyőzi a kórt. Mindkettőt.
