Két hónap nagyon hosszú időnek tűnik, amikor sok minden történhetne, bár valójában nem történik semmi. Közben hová lett, nem a tavalyi, de az idei hó?Avagy ki beszél manapság az ingatlanadóról? Emlékszik-e még valaki egy Hagyó Miklós nevű főpolgármester helyettesre, mikor már Mesterházy Ernőn is túl vagyunk, Demszkyre pedig az idő rövidsége miatt már nem is kerülhet sor. Elmondhatnánk, hogy mérföldes léptekkel közeledik a szocialista rendszer agóniája, miután az idő vasfoga elrepült felette. A hajdan oly csendes időszakot, a parlament téli szünetének heteit most betöltötték az újabb és újabb diszkrét házkutatásokról, őrizetbevételekről, csalásokról, vesztegetésekről, a korrupció minden lehetséges módjáról szóló beszámolók.
d-y-ó
Az utolsó pillanatban, amikor a bukott rendszer még azzal védheti magát, hogy maga látott hozzá a visszaélések feltárásához. Így legalább azok, akik személyesen nem vettek részt a sötét üzelmekben, nem gyanúsíthatóak bűnpártolással.
Talán ez is közrejátszhatik abban, hogy a beharangozott szocialista kampány-gőzhenger nem akar igazán beindulni. A sikerpropaganda visszájára fordul a szomorú tényekkel szembeállítva. A nagyon szerény méretű osztogatásnak, a személyi jövedelemadó csökkentésének egyelőre nem érződik hatása a közvéleményre. A februári közvéleménykutatások nem mutatnak lényeges változást, a Fidesz változatlanul magasan vezet az MSZP-vel szemben és a Jobbik sem fenyegeti a nagy ellenzéki párt biztos győzelmét.
A viszonylagos csend magyarázata, hogy a szocialistáknak nincs mit mondaniuk. nem dicsekedhetnek eredményekkel és nem is ígérhetnek semmit, úgy sem hisz már nekik senki. Az se, aki rögeszmésen rájuk szavaz. A Fidesznek pedig nem tanácsos bármit is mondani, nehogy félremagyarázzák, amint történt ez a svéd nyugdíjas-modell esetében. De már az e körüli ál-vita is lecsengett. Semmi sem tisztázódott, az érdekelt nyugdíjasok, helyesebben majdani nyugdíjasok aligha értettek meg valamit a sok össze-vissza beszédből.
Az országgyűlés még egyszer, utoljára, nagykeservesen összeült, elfogadták a már kimúlt SZDSZ hattyúdalaként beterjesztett, holokauszt tagadást büntető törvényt, amely előreláthatóan követni fogja a kiötlő pártot az elmúlásba.
Február elején egy új alakulat született, az MDF-SZDSZ összefogás, amelyben mindkét párt elvesztette identitásának utolsó morzsáit is. Technikai okokból a fővárosban MDF néven élnek majd tovább, ha túlélik a választásokat.
Ez a február hónap még a kopogtatócédula-gyűjtés körüli heccekről marad emlékezetes. A Fidesz ötlete, hogy kétmilliónyit gyűjt össze, őrületbe kergette az aktivistákban szűkölködő kispártokat, amelyek már az induláskor, a képviselő-jelölések fázisában kieshetnek, ha nem tudnak minden kerületben jelöltet állítani. A hó végén még homály veszi körül, hogy a bejutás határán billegő MDF-SZDSZ társaság gyűjtési akciója sikeres lesz-e? Kisebb szenzációt keltett az MDF-jelöltek arcképcsarnoka és a megszólaltatott tisztes korú családanyákból-apákból álló jelölt-társaság. Szereplésük visszahat a két fő-jelölt, Bokros Lajos és Dávid Ibolya megítélésére is.
Ha jelöltjeik bekerülnek a parlamentbe, politikai analfabéták veszik majd körül azt a néhány erősen leértékelt politikust, akik egyáltalán vállalták még a lejáródott MDF-SZDSZ múltat.
Az időszak kiemelt politikai eseménye a Fidesz elnökének évértékelő beszéde. A médiumok és politikusok előre fenték fogukat, hogy Orbán Viktor minden szavába belekössenek, de csak annyit tudtak megállapítani, hogy a Fidesz taktikájának megfelelően az elnök most sem árult el semmi lényegest a választást követő lépések részleteiből.
Azóta viszont Orbán Viktor többször is szerepelt tv-műsorokban és hangsúlyozta az adócsökkentés, a kis- és középvállalkozások, a családok, a lakásépítés, de különösen a munkahelyteremtés körüli tervek fontosságát, az állami vagyon pontos számbavételét, az elszámoltatást, az adminisztráció és bürokrácia csökkentését, egyszerűsítését, a közbiztonság megteremtését.
Az MSZP már a kampányt is megnyitotta, de Mesterházy Attila leginkább a kormányzásuk nyolc évének állítólagos sikereivel, a hatalmas fejlődésre hivatkozva szándékozik kampányolni. Módszerük az országjárás csak úgy, mint a többi pártoké.
A kampányidőszak azonban nem annyira a két nagy párt körüli találgatásokkal, mint az SZDSZ-MDF esélyek és az újonc Jobbik jövőjének kombinálgatásával múlik majd, különösen a komolytalan koalíció-kötések állandó felemlegetésével. A Fidesz-KDNP-nek – ebben minden elemző egyetért – semmi szüksége nem lehet semmiféle szövetségesre a jelen kilátások mellett. Ha nem éri el a kétharmadot, akkor is biztos többsége lesz a kormányzáshoz és az alkotmány megváltoztatása nélkül is talál módot a legfontosabb átalakítások véghezviteléhez. Orbán Viktor minden koalíciókötés gondolatát elutasította. A baloldal viszont a diktatúra lehetőségével riogatja saját táborát.
A Medián felmérése szerint a választói hajlandóság valamit növekedett az eddigiekhez képest és az már biztos, hogy nem kell tartani a választás érvénytelenségétől. Megjósolható, hogy az érdeklődés az utolsó hetekben tovább növekszik. Ez már így szokott lenni.
