Gyursány és a szoclib koalíció szárnyalásának napjaiban gyakran és gúnyosan emlegették azt a jóslatot, hogy Gyurcsány miniszterelnöksége a Fidesznek felér egy ötös találattal. A gúny jogosnak látszott. A jóslat mégis beteljesült. A Gyurcsány-éra a Fidesznek valóban ötös találat, az országnak viszont katasztrófa. És így senkinek sincs örülnivalója. Dolga annál több. Túl hosszú volt az a folyamat, amely csődbe vitte a kommunistákat, de törvényszerű és kiszámítható volt. Ők azonban nem hitték el. Az MSZP-t utolérte a végleges elaggás visszafordíthatatlan állapota. Egy húsz éves párt is szenvedhet agyérelmeszesedésben, és harmincas éveikben járó vezetői is lehetnek szenilisek, ha magukban hordozzák az elődök politikai génjeit. Az MSZP bukása már megalakulásakor programozva volt, mert valójában csak a cégért mázolták át. Amögött ott lapult a megélhetési káderek soksága mindazokkal a parancsuralmi és hatalommegtartási módszerekkel, amelyek hosszú távon nem viselhetik el a demokratikus intézmények állandó kihívását, ha jön a választás.
d-y-ó
Az MSZP vezetői nem tudtak másként működni, mint ahogyan MSZP-s elődeiktől tanulták. Bürokrácia, személyi összefonódások, lekenyerezés, az állami erőforrások megcsappanása a pártkasszába – államkapitalizmus, titkosszolgálati módszerek, hangulatjavító intézkedéseket követő megszorítások ciklusai. Végül egyre súlyosbodó nemzetközi kölcsönfelvételek a kormányzásban és a gazdaságpolitikában. A pártállami időkben mindez az ő belügyük volt, az országnak pedig semmi beleszólása.
Az öreg kádereknek, utoljára Hornnak, még volt érzékük hozzá, hogy mindezt a saját heroikus erőfeszítésükként és áldozatos munkaként tálalják fel. Gyurcsányék azonban cinikusan az elégedetlenkedők arcába röhögtek a demokrácia játékszabályaira hivatkozva. Választást kell nyerni, nem közvéleménykutatást, újabb és újabb trükkökkel, függetlennek álcázott segédpártocskák csatlakoztatásával, ez a siker titka.
Az elbizakodottság iskolapéldája volt Gyurcsány viselkedése Őszödön, amikor lehülyézte, és legyávázta még saját kiszolgálóit is. Egyvalaki mégis akadt, aki megelégelte és kiszivárogtatta a beszédet. Ez lett az első repedés az addig tökéletesen záró rendszeren.
Az azt követő önkormányzati választáson a kormánypártok zsebbevágó vereséget szenvedtek. Számítások szerint legalább ötezer káder vesztette el addig biztos egzisztenciáját és egyben befolyását is a kapcsolódó hatalom és gazdasági eszközök felett. Ez a hadizsákmány az ellenfél kezébe került.
Az önkormányzatok mindaddig még az átmenetinek bizonyult Antall- és Fidesz-kormányok idején is a baloldal biztos bástyái maradtak. Nemcsak a választott tisztségviselők, de a helyükön maradt őskáderek is az ő embereik voltak, gyakran a választott jobboldali vezetéssel szemben is. Most ez a szilárd építmény megroggyant és 2006-ban megindult a bomlás folyamata.
Ráadásul a hoppon maradt kádereknek és segédcsapatuknak megélhetést kellett biztosítani. Fölösleges intézmények sorát hozták létre és ezekben az ál-intézményekben rendszerré vált az ügyetlenül kivitelezett korrupció, amelynek gyökerei visszanyúltak korábbi időkbe is, mint a Zuschlag- és Hunvald-ügy, végül a Hagyó-botrány.
Közös tulajdonsága, hogy kivétel nélkül a szocialisták fiatal, fiatal generációjához fűződnek és rávilágítanak a párt leggyengébb pontjára, az utánpótlásra.
A nagy lenyúlásokat, az idősebb generáció üzletembereinek machinációit egyelőre még homály fedi. Legfeljebb nagy általánosságban lehet elképzelni, hogy a pártkasszát is gazdagító vesztegetéseket kik, kikkel bonyolították le. Ezek a személyek azonban a hivatalokban és a gazdasági szférában ügyködtek, az MSZP-n belül a háttérben maradtak, nyilvános politikai szerepük nem volt. Mostanra ki is öregedtek ahhoz, hogy most vállaljanak nyilvános politikai szerepet.
A fiataljai, az utánpótlás viszont komoly gazdasági háttér nélkül vállalják a politikai szerepet. Egzisztenciálisan kiszolgáltatottak a politikai sikernek, a remélt karrierhez a szükséges anyagiakat maguknak kellene közpénzekből kitermelniük. Ez csakis kormányzati pozíciókban lenne lehetséges, de tavasszal ezeket elvesztették.
Milyen jövő vár az MSZP vereség utáni vezető politikusaira?
Elődeiktől olyan politikai és vezetői technikákat láttak és tanultak el, amelyek ellenzékben nem használhatóak.
Ráadásul egy olyan pártba kell új életet lehelniük, amely elveszítette szavazóinak több, mint felét, közönséges bűnözők kompromittálták és megmaradt támogatói nagyrészt a nyugdíjas korosztályból kerülnek ki. Seregük emiatt természetes úton apadni fog és aktív politikai tevékenységre aligha fogható. Ezeknek a szavazóknak kellene két, esetleg három cikluson át ellenzékben olyan aktivitással kitartaniuk, ahogyan ezt a Fidesz aktív életkorú és fiatal tömegei tették egyre elszántabban, meg-megújuló akciókban, egyre erősödő médiatámogatással.
