Tudták kedves olvasók, hogy miként szabadul meg a róka a bolháitól? Ha úgy érzi, már nagyon zavarják, ha már nagyon kell tőlük vakaróznia, ha már a szalonképtelenség határán van, hisz a híre is már nem kívánt bolhásként tünteti fel? Nos, ilyenkor a szájába fog egy fadarabot és szép óvatosan, lassan bemegy a vízbe, fokozatosan haladva a mély felé. Ily módon a parazitái is - egészséges életösztönük által vezérelve - a vízből még kiálló testrészekre vándorolnak át. Mikor már csak a feje, majd már csak az orra hegye állnak ki a vízből a bolhák átugrálnak a szájában tartott fadarabra. Ekkor a ravaszdi csendben alámerül, kiengedi a szájából a fát az összes mitugrálsszal együtt és sorsukra hagyva őket megszabadul tőlük. Okos, ravasz, de hatásos trükk, amelyet ma is előszeretettel alkalmaznak, még a politikai életben is.
Dr. Pálmai Tamás
És azt hallották, hogy Emile Zola, a nagy francia író, csaknem egész élete folyamán az egyház esküdt ellensége volt. Néha be-betért egy-egy templomba, de nem azért hogy imádkozzon, hanem azért, hogy kigúnyolja, kinevesse a „hülye népet". Az Isten azonban irgalmas és nem veti meg még azokat sem, akik gyalázzák Őt. Kivárja a maga idejét. Így történt most is. Zolának eltörött a lába, hónapokig mozdulatlanságra volt ítélve, a sebe nem akart begyógyulni, sőt, egyre nagyobb lett. Az orvosok úgy döntöttek, hogy levágják a lábát. Karácsony szentestéjén azonban álmában meglátta a templomban, a falon a Szűzanyát, ölében a kis Jézussal, mire az egy karácsonyi dalt kezdett énekelni… Amikor másnap, ébredését követően meghallotta, hogy a felesége ugyanerre a karácsonyi énekre zendít rá, Zola megkérte őt, hogy menjen el a templomba, és gyújtson gyertyát a Szűzanya képe előtt. Az asszony teljesítette férje kérését. Ezen a napon az író szokatlan fájdalmat érzett beteg lábában. Próbált felállni és nagy csodálkozással állapította meg, hogy a lába teljesen meggyógyult! Zola ezt követően nemcsak megírta ezen felgyógyulásának csodatörténetét, hanem visszatért eredeti hitére, amelyet mindaddig gyalázott és kigúnyolt. 1896. április 18-án nyilvános gyónási nyilatkozatot tett.
Lássunk egy idézet ebből a tanulságos és megrendítő dokumentumból, amelyből okulnia kellene az egész világnak - úgy az áldozatnak, mint a hatalom fennhéjazó urainak: „A napokban teljesen meggyőződtem arról, hogy harminc éven át tévedésben éltem. Rádöbbentem, hogy hazugságokra támaszkodik az egész rendszer, amelynek doktrínáját terjesztettem, másokat is rávettem annak terjesztésére, úgy, hogy az emberek nagy tömege követett, általam megtévesztve - ezt őszintén sajnálom. Az Isten által e tekintetben felvilágosodva, minden rossznak a tudatában vagyok, amit elkövettem, s aminek következményeként elvetem a szabadkőművességet és megszakítom vele a szolidaritás szálait, valamint őszinte bánattal elismerem tévedéseimet az egyházzal szemben. Ezért kérem az Istent, bocsásson meg minden rosszat, amivel megbotránkoztattam a páholyhoz való tartozásom idején és esdeklek a mi legmagasabb pásztorunkhoz, XIII. Leó pápához, bocsásson meg…" Zola harminc évig volt a szabadkőműves-páholy tagja, sőt annak alapítója és nagymestere. 56 éves korában, a fentiek alapján nyilvánosan elhatárolta magát tőlük. Véglegesen megtért, és újra a katolikus egyház tagja lett. Ez a megtérés abban az időben nagy visszhangot váltott ki, napjainkban viszont már csak kevesen emlékeznek erre az esetre. Pedig fontosabb, aktuálisabb lenne ez, mint valaha, miután a mai neoliberális világhatalom a szemünk láttára dönt sírba országokat, nemzeteket, az egész emberiséget. Előbb lezülleszt, majd ezen csaknem öntudatlan és akaratgyenge állapotban ha kell írt, ha kell birkaakolba terel.
Nos, ezek voltak a szilánkocskák. Igazságtartalmukért nem vállalok felelősséget, de jó olvasni ilyen okos és lélekmelegítő dolgokat.
