Most azonban más a helyzet. Az előrejelzések szerint a Fidesz győzelme biztos és lehet, hogy fölényes is. Nem lesz szüksége a kormányzáshoz partnerre. A Jobbik sikere csak azzal járhat, hogy megakadályozza a Fidesz kétharmados győzelmét, amelynek legfontosabb eleme az egyéni választókerületekben aratott elsöprő többség.

Ha a Jobbik meg tudja őrizni a jelenlegi támogatottságát, akkor számos kerületben megakadályozhatja a Fidesz első fordulós győzelmét, és második fordulóra kényszerítheti. De annyira nem erős, hogy bárhol kölcsönös visszalépésre kényszerítheti, ellentétben azzal, ami annak idején az FKGP-vel történt. De ha a Jobbik nem lép vissza a második forduló előtt, akkor bizonytalanná teheti a Fidesz győzelmét néhány kétesélyes kerületben az MSZP javára. Ezen elúszhatik a kétharmados többségünk.

Az idézett közvéleménykutatás azt bizonyítja, hogy a Fidesz-választók egy része nem annak a pártnak - a Fidesznek - hisz, amelyre szavazni akar, hanem egy másiknak, amely a valóságban az ő szavazatát is semmivé silányíthatja.

Márpedig, amit a Jobbik eddig az EU parlamenti politikában produkált, az nem mondható reménytkeltőnek. Képviselői az Unióban azzal keltettek némi feltűnést, hogy személyeskedve támadták a - tetszik, nem tetszik - mégis csak honfitárs volt magyar külügyminiszternőt.

A jobb európai népeknél nem teregetik világgá a nemzeti szennyest. Ez a perpatvar nem politikai bátorság, hanem antipolitikus hülyeség. A baloldal működésében éppen az a szégyenletes, hogy örökké külföldön árulkodik hazai ellenfeleire. Ugyanez fordítva sem nagy dicsőség.

A Jobbik hazai működése sem konstruktív, jobb felől nézve. Továbbra sem látható, kinek az érdekeit szolgálják. Csak azért osztják-e meg a jobboldalt, hogy érvényesüljenek, vagy bérmunkában az MSZP javára? De a tény a megosztás.

Programjukban ami elfogadható, azt a Fidesztől kölcsönzik, ami pedig elfogadhatatlan, az egyben veszélyes az országra nézve. Nincsenek kormányképes politikusaik, nincs szakembergárdájuk, gazdasági kérdésekben analfabéták - összességében a MIÉP minden rossz tulajdonságát átvették és megtetézték saját politikai műveletlenségükkel. Egyetlen képességük a gátlástalan korteskedés. Baloldalról nézve a hasznos idióták egyik vállfaját képezik, nem a társutasokét, hanem a kérkedő anarchistákét, akik az MSZP ellenfeleinek ellenfelei, tehát gyakorlatilag barátai. Teljes félreértés azoknak a jobboldali gondolkodású embereknek a véleménye is, akik az említett kutatás szerint a Jobbikot konzervatívnak vélik. Vajon mit tart ezek szerint a választók közel fele konzervatívnak? Ez lenne a konzervatív eszmerendszer, politikai magatartás Magyarországon?

Az a rosszfajta, „mindenkit kirekesztő" egyedül magát magyarnak, nemzetinek és kereszténynek hazudó kortespolitika, amely már megbukott Torgyánnal, Csurkával, Giczy Györggyel és egy tucat törpepárttal, újra és újra felüti a fejét. Mindig talál magának annyi hiszékeny követőt, hogy veszélybe sodorja egy normális, az országot az egyre mélyebb kátyúkból kihúzni képes politika lehetőségét.

Most ismét szembe kell néznünk azzal, hogy ez a most Jobbik nevet viselő kalandorpolitika reményt ad egy majdani baloldalnak, hogy az egetlen, távlatot nyújtó megoldás, a Fidesz, ne tudja akadálytalanul megvalósítani a gazdaság és a társadalom hosszabb távú reformját, hanem majd félúton megakadjon és az ellendrukkerek, miután kirúgtuk őket az ajtón, visszamásszanak az ablakon át.

A választásig hátralévő fél évben meg kell, értsék a magyar társadalom jobboldalán csak azért is másra szavazók, hogy a baloldali politika csak a lehetséges veszélyek egyike.

Egy kerékkötő szélsőjobb nem kevésbé veszélyes.