Dagadhatna a jobboldali médiacézárok – pápák és guruk – kebele Vásárhelyi Mária legújabb, kétkolumnás írása alapján, hogy mekkora médiabirodalmat is teremtettek a mieink! Ha nem tudnánk, hogy a szerző immár az üldöztetési mánia legmagasabb fokán vizionál, a jobbmédia mindent elsöprő túlsúlyáról, egyúttal „balliberális médiaharakirit” emlegetve. Ez utóbbi állításban, az öngyilkos baloldali médiapolitika létében van némi igazság. A pártállami zsoldosokból egyik napról a másikra liberálisként újjászületett médiamunkások és gazdáik valóban mindent elkövettek annak érdekében, hogy ál-tekintélyüket és szavahihetőségüket elveszítve tűnjenek le a közélet és a nyilvánosság színteréről.
d-y-ó
De nem azért, és nem úgy, ahogyan azt a médiaszakértő Vásárhelyi Mária előadja: „… a kilencvenes évek elejét kétségkívül a baloldali és liberális média túlsúlya jellemezte…” – írja.. Azt is elismeri, hogy „az akkori kormány és a mögötte álló jobboldali pártok nem alaptalanul kifogásolták” ezt a túlsúlyt. Az emiatt kitört médiaháború aztán végzetessé mérgesítette a két tábor közötti viszonyt. „Nem vitás, hogy a kormánypártok 1994-es csúfos vereségében jelentős szerepet játszott a média…” Ennek következtében a – semlegességet feladó – „újságírótársadalom is átpolitizálódott és elköteleződött.”
1998-ban aztán a Fidesz politikusai – V. M. szerint – az egyensúly kialakítása érdekében semmitől sem riadtak vissza, ontották a „tízmilliárdokat” az alaposan „végiggondolt és kivitelezett” média-hatalomváltás érdekében. Sőt! „… a Fidesz médiabirodalmának zászlóshajói korszerűbb technikai felszereltséggel, kiterjedtebb nemzetközi kapcsolatokkal és modernebb arculattal bírnak, mint a legtöbb hazai média…” Így aztán aki megbízható információkat akar, kedve ellenére is kénytelen a Hír TV-hez folyamodni. Ő maga, Vásárhelyi is!
Ennél nagyobb elismerést magyar médium még nem kapott.
V. M. a továbbiakban hosszasan sorolja a jobboldali flotta egységeit, a Hír TV-től a Thémáig, sőt a bulvársajtóig bezárólag. Viszont „a politikai paletta másik oldalán minden szempontból ellentétes tendenciák zajlottak…” A baloldali elit és liberális elit „…a rendszerváltáskor sok szempontból érdemtelenül ölébe pottyant, rendkívül kedvező helyzetét nemhogy megőrizni nem tudta, de évről évre romlottak médiapozíciói… a Fidesz túlsúlyba került.”
A jelenség egyébként is nemzetközi, mert a ballib média világszerte mélyponton áll. A ballib pártoknak „az elmúlt években nem csupán intézményi hátterük amortizálódott” (értsd: leértékelődött). „…hanem az újságíró-társadalomhoz való viszonyuk is mélypontra jutott”… „Az újságírás hagyományosan inkább baloldali és liberális beállítottságú…” és Franciaországban az újságírók kétharmada, Angliában kilencven százaléka, az USA-ban is jelentős többsége baloldali volt, vagy ma is baloldali beállítottságú – írja V. M. 2006-ban még nálunk is többségben voltak a baloldaliak, de már nem annyian, mint két évtizede, mert a fiatalabbak többsége ma már nem az, körükben a Fidesz a legnépszerűbb. Csak úgy, mint a fiatal médiafogyasztók körében.
„…túl az általános politikai apátián a baloldal és a liberálisok koncepciótlan, önhitt, nagyképű, a szakmát semmibe vevő és a szolidaritás teljes hiányáról tanúskodó, elmúlt évekbeli médiapolitikája láttán nem csodálkozhatunk…” – summáz Vásárhelyi.
Nem csodálkozunk. Mert nem csak a liberális sajtópolitikájában, de az egész ballib általános politikájában rejlik médiájuk csődje, ha hinni lehet Vásárhelyi Máriának. És ez esetben miért ne hinnénk? Mert koncepciótlan, önhitt, nagyképű, mindent és mindenkit semmibe vevő, szolidaritást nélkülöző volt egész politikájuk. Utólag örülhet és megnyugodhat, aki nem olvasta Bauer Tamás, Tamás Gáspár Miklós, Halmai Gábor, Vásárhelyi Mária, Bokros Lajos és közgazdász társaik sok tízezer oldalt kitevő publicisztika-kásahegyét, amely álproblémáival, szózuhatagával, koncepciótlan, önhitt, nagyképű, szolidaritást nélküli volt. Elvégre ez Vásárhelyi Mária médiaszakértő véleménye.
Mintha a népmesék szót szóra mondó hőse kelt volna új életre, úgy rímel V. M. tanulmányára az ÉS vezércikke, amely a balmédiát hibáztatja, amiért blablákkal és lózungokkal traktálja a közvéleményt. Ilyenekkel: „romák nélkül szürkébb lenne az ország … mialatt esetleg épp azok matatnak a zsebeiben vagy a táskájában, akiknek köszönhetően az ország most színesebb. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a szép szőke professzorasszony harmadmagával utazik Brüsszelbe… ami nélkül az Európai Parlament csakugyan szürkébb lenne…”
Ezen sem csodálkozunk, csak úgy, mint Vásárhelyi Mária megállapításain. Elvégre éppen elégszer hallottuk azokat saját oldalunk politikusainak szájából, olvastuk, írtuk, mondtuk a jobboldali média zászlóshajónak nevezett lélekvesztőiben. De azt talán Vásárhelyi Mária sem gondolhatja komolyan, hogy ez a média azokkal a kimeríthetetlennek látszó milliárdokkal rendelkezik, amelyeket vizionál. A különbség a témaválasztásban van. Nekünk van mit lelepleznünk. A titkok, az oknyomozás tárgyai a baloldalon lapulnak, ott lopnak, csalnak, hazudnak. A téma a baloldal mocsarában hentereg, csak le kell hajolni érte.
