És minő véletlen! Mit is ír Vásárhelyi Mária ezekről a lapokról? „Az újságírás hagyományosan baloldali és liberális beállítottságú…” Majd felsorolja, hogy a nagy nyugati országokban az újságírók többsége egészen a kilencven százalékig, baloldali mentalitású. Így nem nehéz itthonról megetetni a mai napig is a nyugati világot a nálunk húsz éve szüntelenül fenyegető, terjedő, tornyosuló náci-fasiszta, majd antiszemita, most még ráadásul cigánygyilkosságokkal terhes rasszista veszedelemről. Minden ilyen rasszizmus-hír valóságos elixír egy nyugati balmédium számára. De ha nincs tettes, ki meri állítani, hogy nem a roma bűnözők között szaporodó belső leszámolásokról van-e szó? Mennyiben tartozik ez a világsajtóra, hiszen csak a mi életünk lenne szürkébb, ha ilyesmik nem történnének!

Nidermüller egyébként azt is biztosan tudja, hogy „a Jobbik, pontosabban az általa képviselt ideológia már régebben jelen van a magyar társadalomban, sőt, mély gyökereket eresztett annak különböző szegmenseiben…” Hosszú listája lenne azoknak a megnyilvánulásoknak – szerinte – amelyek lekicsinyelték a veszélyt, bolondoknak állították be a szélsőjobbot, azzal érvelve, hogy a MIÉP-hez hasonló tünet és majd elmúlik. Az sem volt igaz, hogy a magyar társadalom nem kedveli és elutasítja a szélsőségeket és az sem igaz, hogy a Jobbikot, illetve a szélsőjobbot a szocialisták titkosszolgálata találta ki és szabadította a társadalom nyakára. Sőt, az sem igaz, hogy a baloldalnak a szélsőjobbal való rémisztgetése tette érdekessé és kívánatossá a Jobbikot az elégedetlenkedők körében.

Niedermüller mindebből addig a következtetésig jut el, hogy a szélsőjobb megerősödéséért, egyszóval  Jobbikért valójában a magyar jobboldal a felelős, amiért nem lépett fel ellene elég erélyesebben korábban, és mert a társadalom radikalizálódását a Fidesz maga is erősítette a baloldali kormány hibáinak szüntelen támadásával, a reformok ellenzésével és saját programjával. Ezzel lehetőséget adott a Jobbiknak, hogy részben átvegye a Fidesz-program radikális tételeit, sőt az elégedetlenek szája íze szerint még rá is licitáljon ezekre a programpontokra. (Hát akkor mégis csak létezett Fidesz-program?)

Vagyis nem a közállapotok, nem a rossz kormányzás a felelős a Jobbik sikeréért, hanem azok, akik a baloldal súlyos bűneit nem hallgatták el?

Bezzeg a nyugati országok társadalmai egységesen fellépnek a mindenkori szélsőséges mozgalmak ellen. (Bár ha így lenne, akkor hogyan lehet, hogy mégis ott is vannak?) Nálunk viszont a társadalom nem lép fel egységesen ellenük. Hogy miért? „Az elmúlt hét év reformkísérletei ebben a – írja Niedermüller – tekintetben nem elhanyagolható szerepet játszanak. De nem csupán azért, mert kudarcot vallottak… befejezetlenek maradtak, mert előkészítetlenek voltak, mert dilettáns volt a végrehajtásuk.

Hanem elsősorban azért, mert ráébresztették a társadalom egy részét… a hagyományos középrétegeket, hogy a felsejlő társadalmi változások nyomán megkérdőjeleződik eddigi társadalmi státusuk, kulturális és szimbolikus tőkéjük. A szerző szerint ezt bizonyítja a 2008-as népszavazás. Továbbá: „Ezeknek a társadalmi csoportoknak egy része most jelentős részben a Jobbikra és persze a Fideszre is szavazott, mert ennek a programja fordult legkövetkezetesebben szembe a modernizációval.”

Ez a furcsa logika – miszerint a társadalom jelentős szegmensei nem azért fordultak szembe a kormány elvetélt, puccsszerű reformblabláival, mert átgondolatlanok, kártékonyak, előkészítetlenek és rendkívül költségesek, amellett értelmetlenek és károsak voltak, hanem azért, mert a középrétegek presztizsét veszélyeztették és hogy ezek a középrétegek szavaztak volna a Jobbikra? Miközben tudjuk, hogy a volt MIÉP-szavazók és az állampárti szavazók legszegényebb megcsalatottjai radikalizálódtak. Ez feje tetejére állított okoskodás.

Legalább annyira, mint Mészáros Tamás közírónak az az okoskodása, hogy megbukott a Fidesz „Egy a tábor – egy a zászló” programja, mert az általa kreált és felfuttatott Jobbik elvitte a szavazóknak egy részét. Vagyis, hogy az egytáboros Fidesz alapított magának egy ellenfelet, hogy az meghiúsítsa a Fidesz évtizedes törekvését?

A Szadesztől talán kitelik ilyesmi, amikor az árpádsávos zászló előtt parádézó mokány atlétával kampányolt az árpádsávos Jobbik ellen – De ez az ötlet szimbolizálja mindazokat a nyakatekert, egymásra licitáló magyarázatokat, amelyek próbálják saját évtizedes rossz politikájuk következményeiért a felelősséget a mindezek ellen küzdő, minden mesterkedést túlélő, megerősödött jobbközép nyakába varrni.

Rövid példatárunk egyetlen hetilap egyetlen számából, a hajdan jobb napokat látott ÉS-ből, igazolja Vásárhelyi Mária tételét: a balliberális politika után a balmédia is önnön dugába dől.