I.

Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház vezérigazgatója december 1-re bérbe adta a színházat a románoknak Erdély Romániához csatolásának évfordulója megünneplésére, mert úgy ítélte meg, hogy „a rendezvény elősegítheti azt, hogy a két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz"(1) Ó, csonka Magyarország. Ó, Anyaország.
A közvélemény, és a KDNP, és a Jobbik parlament pártok felháborodását követően Alföldi Róbert visszavonja a színház bérbeadására tett belegyezését, de az erről tett nyilatkozatában még élesebben kiütközik Alföldi Róbert minden nemzeti öntudatot nélkülöző egyénisége.(2) 

„Apostolok cselekedetei"
A Nemzeti Színház Alapító Okirata értelmében a Nemzeti Színház kimondott feladatai között szerepel: „A szép magyar beszéd példamutató gondozása", valamint a "A magyar színházművészet egykor élt kiváltságai emlékének az ápolása." Nagy felháborodást okozott a közelmúltban az a hír,(3) mely szerint a Nemzeti Színház múltjának tárlata, és a magyar színházművészet egykor élt kiváltságainak adatai, arcképei stb. a színház egyik nehezen megtalálható eldugott folyosójára szorultak, míg a színház főbejáratánál hatalmas táblák hirdetik veretes betűkkel, angol nyelven: „NOBODY KNOWS I AM GAY" A látogatók elé meredő táblák között egy Szent Péter jelképével ellátott kisebb ajtó mögött pedig Mária, és a kisjézus látható. Az installáció egyértelmű üzenete: Az apostolok is homoszexuálisak voltak, csak eltitkolták. Ez a szellemtelen, oda nem illő, erőltetett és lapos „mű" nemcsak ízléstelen, de elgondolásban is téves. Az apostolok a hitükért fogságot, megkövezést, és mártírhalált vállaltak. Az apostol fogalma, illetve jelképe tehát nem alkalmas bárminek is az eltitkolására. A szép magyar beszéd példamutató gondozásáról, és a Nemzeti Színháznak a magyar nyelv létjogosultságáért való küzdelemben vállalt szerepéről, pedig csak annyit, hogy Magyarországon a Bach korszakban sem mertek ilyen hatalmas méretű német nyelvű feliratokat elhelyezni a Magyar Nemzeti Színházban. 

Kinek a színháza?
Alföldi Róbert, a silányságáról, és nemzetgyalázó kirohanásairól hírhedt, s azóta már megszűnt Heti Hetesből került a Nemzeti Színház élére. A Heti Hetes nem szűnt meg, hanem igazi kommunista módra „felfelé bukott"- az 1. 7 milliárd évi támogatással működő Nemzeti Színházban folytatja tevékenységét. Alföldi Róbertnek a Heti Hetesből, a Nemzeti Színház élére való kinevezése önmagában is üzenetértékű, s a magyar kultúra, és a Nemzeti Színház történelmi múltja, és kultúrtörténeti jelentősége iránti mély tiszteletlenségnek a jele.  

Alföldi Róbertet, 2008. július 1-jétől, pályázat útján, Hiller István, oktatási és kulturális miniszter, nevezte ki a Nemzeti Színház Zrt. Vezérigazgatói állására. Hiller István szerint,(4) a pályázatban a nyitottság és kíváncsiság, a kortárs irányzatok és újító szándékok megjelenítése kapott hangsúlyt…. Hiller István szerint, Alföldi Róbert pályázata ennek megfelelt. Ahány szó, annyi hazugság. 
A következőkben vizsgáljuk meg Alföldi Róbert kinevezésének törvényességét.
A Nemzeti Színház szerepét, és a vezérigazgató feladatait következő három hivatalos okirat szabályozza. Ezek a törvényes feltételek, illetve követelmények érvényben voltak Alföldi Róbert kinevezésekor, és ma is érvényesek. 

1. A Nemzeti Színház Alapító Okirata(5)
2. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium által közzétett: Pályázati Felhívás a Nemzeti Színház ZRt. vezérigazgatói álláshelyének betöltésére(6) (2007. szeptember 24.)
3. A 2008. dec. 8. XCIX."Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvény"(7) (Ez a törvény 2010.december 1-én lép életbe. (Különleges, hogy a 2008-ban hatalmon lévő kormánykoalíció, miért szavaz meg egy olyan törvényt, amely csak 2010-ben lép életbe, holott 2010-ben kötelező országgyűlési választások következnek.)
A Nemzeti Színház vezérigazgatói állására kiírt pályázat közvetlen jogi forrása "A Nemzeti Színház Alapító Okirata." Ez, a Magyar Bálint, SZDSZ-es oktatásügyi miniszter nevéhez fűződő dokumentum még határozottan elismeri a jelenlegi Nemzeti Színháznak az "eredeti" Nemzeti Színházzal való történelmi folytonosságát, és annak történelmi szerepét. Az Alapító Okirat a Nemzeti Színház feladataként külön kiemeli a "szép magyar beszéd példamutató gondozását", valamint "a magyar színházművészet egykor élt kiváltságai emlékének ápolását."

A Hiller István, akkori kulturális, és oktatásügyi miniszter 2007. szeptember 24-i Pályázati Felhívásban már nem található, sem az Alapító Okiratra való hivatkozás, sem az arra való bármilyen utalás. A Pályázati felhívás törvényes forrásának hiánya önmagában is ellenkezik a hivatalos okmányok elkészítésének legalapvetőbb irodai szabályaival. Minisztériumi szinten, pedig egy ilyen alapvető követelmény mellőzése csak tudatosan fordulhat elő.

A Hiller féle Pályázati Felhívás általános meghatározása alapján a Nemzeti Színház még "az egyetemes magyar színházművészet legértékesebb hagyományainak továbbvitelére és megújítására hivatott szervezet…" Ugyanannak a Pályázati Felhívásnak a következő kitétele alapján a Nemzeti Színház élére, azonban már „minden értékre nyitott" vezérigazgató kerestetik. A „minden értékre való nyitottság" semlegesíti a Nemzeti Színház hagyományőrző és az egyetemes magyar színházművészet hagyományainak továbbvitelére vonatkozó feltétel fontosságát, s így a két ellentétes állítás végeredménye nulla. A fentiekből az következik, hogy a leendő vezérigazgató azt tehet, amit akar. A Hiller féle Pályázat a továbbiakban több belső ellentmondást, és legalább egy értelmezhetetlen kitételt is tartalmaz.

Neoliberális kiáltvány 
Alföldi Róbert "Ars Poeticáját", és a Nemzeti Színház tényleges műsorpolitikáját, és munkatervét is az általa benyújtott "nyertes" Nemezeti Színház Vezérigazgatói Pályázata(8) tartalmazza.(A továbbiakban: "Pályázat.") Alföldi szerint a Nemzeti Színház öt éve létezik, annak semmilyen hagyományőrző szerepe nincs. A Nemzeti Színház semmi más, mint bármelyik más színház: "Vajon ebben a demokratikus, szabad, európai országban mit jelenthet ma a Nemzeti Színház? Semmi mást, mint azt, ami: színházat…."
Amint láttuk, a  Hiller féle Pályázati Felhívás lényegesen ellentmond a Nemzeti Színház Alapító Okiratának. Alföldi Róbert Pályázata pedig kihívóan ellentmond, mind az Alapító Okirat, mind a Hiller féle Pályázat követelményeinek. Alföldi Róbert Pályázatának szövege, a ma már világszerte megbukott neoliberális eszméket dicsőítő, kulturális elbutítást szolgáló politikai szólamoknak a színházra vonatkoztatott stréber szajkózása. Hiller István tehát valótlanságot állít, amikor Alföldi Róbert kinevezése kapcsán kijelenti, hogy Alföldi Róbert Pályázata megfelel a Minisztérium pályázati feltételeinek. A fentiek következtében Alföldi Róbert, ma az érvényben lévő előírásokkal, és a minisztériumi pályázat feltételeivel szöges ellentétben, teljes egészében a saját pályázati szövegében meghirdetett elvek alapján irányítja a Nemzeti Színházat. 

"Alföldi Róbert színháza"
A fenti, elszólás jellegű címmel, Radnóti Zsuzsa írt értékelést(9) az Alföldi Róbert irányítása alatt működő Nemzeti Színház elmúlt két évadának "eredményeiről." Radnóti Zsuzsa nemcsak az Alföldi irányítása alá került Nemzeti Színház "radikális szemléletváltását" dicséri, hanem Alföldi műsorának minden darabját is korszakalkotó művészi teljesítményként igyekszik feltüntetni. 
A Nemzeti Színház jelenlegi műsorpolitikája teljes egészében Alföldi Róbert nyertes Pályázatában meghirdetett elvei, és "ígéretei" alapján valósul meg. Alföldi Róbert 2007-ben benyújtott vezérigazgatói Pályázatában többek között a következő személyeket nevezi meg Pályázatának hivatalos támogatóiként:  Spíró György, Esterhazy Péter, Parti Nagy Lajos, Nádas Péter, és Rakovszky Zsuzsa.  A Nemzeti Színház jelenlegi műsorán ma mind négy fenti "beajánló" valamelyik műve megtalálható, beleértve Rakovszky Zsuzsa: „A nyolcadik" c. darabját, amely Ibsen: Nora című regényének az átirata, de Rakovszky Zsuzsa szerint ezt ő (mármint az átírónő) „csak később tudta meg.

A Nemzeti Színház egyik korábbi műsorán szerepelt a másik beajánló,  Spíró György egyik Vörösmarty Mihály művének átírata is. („Vörösmarty Mihály- Spíró György: Czillei, és a Hunyadiak") Járdányi Pál, a Vörösmarty-szimfónia szerzője a következőket írja Vörösmarty költészetéről: „Úgy gondoltam, hogy egy műnek, ha Vörösmarty nevét viseli címében, elsősorban hazaszeretetről kell szólnia. Hiszen ez Vörösmarty költészetének gerince, folyton és folyton visszatérő refrénje." Képzeljük el: Spíró György, és a hazaszeretet. Arról pedig ne is brszéljünk, hogy , mit jelent egyik legdicsőbb klasszikus költőnk nevét, a "Jönnek a szarból" c. "vers" szerzőjének nevével együtt látni. Spíro György jelenleg Móricz Zsigmond: Erdélyi Trilógiájának az átdolgozásán dolgozik. Ennyit talán a professzionális etikáról, és a "Chaver mivee chaver" ("Haver hoz egy havert) hagyományának ápolásáról.

A Nemzeti Színház műsorán szereplő „Park" c. előadást állítólag ötvenen nézték meg. Más esetekben a szülők felháborodásukban otthagyják az előadást, és hazaviszik a gyerekeket. A látogatottság, azonban nem számít, mert az Alföldi Róbert típusi színház a „Minél rosszabb, annál jobb" elve alapján működik.  A rendszernek akkor is nyert ügye van, ha az emberek elmennek a színházba, és elhiszik, hogy amit látnak, az valóban színház, és akkor is, ha  az emberek nem mennek színházba, mert ezzel saját maguk mondanak le arról a lehetőségről, hogy a dráma, és az élőszó erejét egy helyen, és egyidőben átéljék. A közös kultúra éltető erejének elsorvasztása, és az ihlető erejű közös élmények hiánya elszigetelt egyénekké forgácsolja a társadalmat. Mindez roppant győzelmet jelent a globális birodalompolitika számára.

A Nemzeti Színház jelenlegi műsorai  - „Divatos értelmetlenségek" 
A „Divatos értelmetlenségek" (Fashionable Nonsense) Alan Sokal, és Jean Bricmont közösen írott könyvének címe. A könyv 1997-ben jelent meg francia nyelven, 1998-ban, pedig angolul. A könyv a posztmodern filozófia, és az arra épülő művészeti irányzatok módszeres, és meggyőző bírálata. A könyv alapvető mondanivalója szerint a modern művészeti irányzatok a korszerű tudományos ismeretek félreértéseire, és félremagyarázásaira épülnek.  A fentiek következtében a posztmodern irodalom alapjaiban elhibázott, és értelmetlen. A könyv szerint: „Ha egy modern szöveg érthetetlen, az szószerint azt jelenti, hogy az nem értelmezhető." (6. o) 
A Nemzeti Színház jelenlegi műsorai a következő elemeknek a kusza, és indokolatlanul összezagyvált keveréke:

- a húszas, és harmincas évek berlini kabaréműsorainak a nemzeti kultúra durva kigúnyolása 
- a nyíltszíni szex túltengő dicsőítésére, a közerkölcs rombolása,
- az írás minőségének, és a mondanivaló mélységének az érthetetlen     szövegekkel, és olcsó rendezői „fogásokkal" való helyettesítése
- az amerikai látványszínház (revü) elkápráztató, és üres hatásaira,
- a magyarországi neoliberális körök nemzet becsmérlő fölényeskedése,  provokációja
- magyar klasszikus irodalmi alkotások borsos áron, és állami pénzen való önkényes, és megsemmisítő jellegű átírása.
A Nemzeti Színház műsorán szereplő művek listája önmagában is félrevezető, mert szinte minden magyar, és nemzetközi klasszikus műnek esetleg csak a címe azonos az eredeti alkotással. Ez önmagában sérti a közönséggel való becsületes szerződési viszony elveit. Igaz, hogy a művészetben szerepe van a meglepetésnek, de a darab teljes kiforgatása már nem csupán meglepetés, hanem félrevezető is, mert a néző távolról sem, illetve egyáltalán nem azt kapja, amit a másik fél ígérete alapján joggal feltételezhetett. A színházművészet, és az író, olvasói viszony területén ez megbocsáthatatlan hiba.

Átírások kora - A magyar irodalom privatizálása
Klasszikus íróink műveinek az „átírása", azok eredeti, és ma is elevenen ható üzeneteinek a posztmodernizmus eszközeivel való szótörmelékekké zúzása, ma létében veszélyezteti kultúránkat. Illyés Gyula szerint, a magyarok helyzetét a Kárpát medencében az határozza meg, hogy rokontalan nép vagyunk, s nincsenek természetes szövetségeseink. Emiatt a magyarok alaphelyzete évszázadokon át maradt ugyanaz: "Egész múltunk eleven, beláthatatlanul sok a meggondolkoztató, a nyugtalanító, az élő írónk."(10)

A Nemzeti Színház műsorán szerepel még "Bánk bán Junior" c. darab, valamint Petőfi Sándor: János vitéz c. versének Kocsóh Pongrác által megzenésített, és Heltai Jenő dalain alapuló változatának, urbánus, és neoliberalizált - rock, sokk, és szex recept szerinti változata - csak 12 éven felülieknek. Az átírt János vitéz, átírt változatában János vitéz a földalatti aluljárójában találkozik ismét szerelmével, és eszményképével, Iluskával, aki prostituált. A fentiek alapján nincs is szükség arra, hogy az Alföldi darabot bárki megnézze, mert nincs az az irodalmi, vagy rendezői géniusz, aki a János vitéz, és Iluska prostituáltként való megjelenítése alapján megmentheti a darabot.  Nincs az aki erről a pontról  elővarázsolhatná Petőfi János vitézének igazi mondanivalóját: a nemzetben szunnyadó, meséket túlszárnyaló végtelen lehetőségeket. A darab menthetetlen, mert elveszett belőle a tündérországbéli találkozás, vagyis a nemzeti eszményképekhez való hűséges kitartás beteljesülésének csodája. 

Lábjegyzetek:

1. Népszabadság, 2010. November 17.
2. Ibid
3. Echotv.hu Éjjeli Menedék, 2010, április 30.
4. Alföldi Róbert lett a Nemzeti Színház új igazgatója, Független Hírügynökség nyomán, Délmagyar, 2007.12.20. 
5.  A Nemzeti Színház Alapító Okirata
6. Pályázati Felhívás a Nemzeti Színház ZRt. vezérigazgatói álláshelyének betöltésére
7. Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvény
8. Alfőldi Róbert, Nemezeti Színház Vezérigazgatói Pályázata 
9. Radnóti Zsuzsa: Alföldi Róbert színháza, Népszabadság, 2010, július 10.
10. Illyés Gyula:  Magyarok, Naplójegyzetek II. kötet 432. - 433. o.  Nyugat Kiadó és Irodalmi R.T Kiadása

Folyt. köv.