A becsusszanó hibák ellenére minél előbb be kell fejezni a szükséges átszervezést, hogy utána működni lehessen. Mert az idő múlik. Köztudott, hogy egy kormány a ciklus utolsó évében már csak a választásokra készül, mindent az első három évben kell megvalósítania abból, amit eltervezett.

Bíznunk kell abban, hogy az első év leteltével a rohamszerű törvénykezés véget ér és utána a tényleges kormányzás időszaka következik, az előre nem látott komplikációk kiigazítására lesz elég idő. És lesz elég pénz.

Most éppen az adócsökkentés hátrányos következményei körül zajlik a közéleti vita. Érdekes, hogy ennek egy másik vonzata is előre nem látott következményekkel jár. Most kezdenek felfigyelni rá, hogy egy kedvező döntéssel az önkormányzatok jövedelme is csökken. A személyi jövedelemadó mérséklésével nem csak az állami bevétel, hanem az önkormányzatnak járó hányada is alacsonyabb lett. Márpedig az önkormányzatok nem igen tudnak e helyett más adókat kivetni. A fővárosi önkormányzatnak esetleg lesz lehetősége, hogy a telkek értéknövekedését megadóztassa. Magyarán: az ingatlanspekulációs hasznot adóztatná meg.

Visszatérve a kiindulópontukra, a Költségvetési Tanács volt elnökének fenntartásait a hasonló fordulatok igazolhatnák.

Egyenlőre nem látszik, hogy az adócsökkentéstől várt üdvös hatás, az élénkülés bekövetkezik-e? És ha késik, akkor miből tömi be a kormány a költségvetésen támadt lyukat. Különösen, ha a választás éveire, 2010-2014-re gondolunk, amikor a bankok, és a konszernek különadóztatása helyett a gazdaság élénkülésének kellene fedezni a költségvetési problémákat.

S végül, ami bekalkulálhatatlan: a nemzetközi helyzet közmondásszerűvé lett „fokozódása”.

Senki sem számított rá, hogy éppen most néhány közel-keleti diktatúra a végső elöregedés állapotába jut és szétmállik, mint húsz éve az elöregedett kommunista diktatúrák. Ha ez olajválsághoz vezet, az alapjaiban ingatja meg az egész, olajra épült világgazdaságot. Ez a fordulat betetőzné nálunk is mindazt az elemi csapásméretű meglepetést, ami sorsszerűen éppen a jobboldali fordulatok idejére esik. És ez nem afféle pénzügyi buborék, ami általános elszegényedéssel jár ugyan, de a mindennapi élet kényelmét nem érinti.

Egy közel-keleti politikai felfordulás azonban azzal járhat, hogy Európában megbénul a közlekedés, leállnak iparágak, fűtetlenül maradnak a nagyvárosok tél közepén.

Ez az igazi sötétbeugrás, amelyre akár még hetekkel ezelőtt sem lehetett számítani, és ami alapjaiban ingathatja meg az összes számításokat.

Ennek fényében eltörpülnek mindazok a valódi és ál-nehézségek, amelyekkel egy kormánynak szembe kell néznie. Éppen ezért nagyon indokolt, hogy az Orbán-kormány az eddigi erőltetett formában, minél előbb véghezvigye mindazokat a változtatásokat, amelyeket az éppen csak néhány főnyi kétharmados többség múlandó birtokában véghezvihet.

Ilyen alkalom csak nagyon ritkán adódik a politika történetében. Tehát minden nehézség ellenére élni kell vele és az a látszólagos előrelátás, amit az IMF erőltet, amely csak a járt utat tartja követhetőnek, egyik napról a másikra rövidlátásnak bizonyulhat. A nem várt fordulatokhoz rugalmasan kell alkalmazkodni. A kormány tevékenysége tehát nem kapkodás, amint azt sokan szeretnék ellenzékben és külföldön feltüntetni.

Mindenkit érhet baleset, minél nagyobb ő maga, annál nagyobb lehet a megrázkódtatás is, ami érheti. Egy energiaválság jobban megrázhatja a biztonsághoz szokott nyugatiakat, mint bennünket, akiket megállás nélkül tép a balsors, talán éppen ezért vagyunk szívósabbak.

Ez az, ami nehezen fér az IMF-hivatalnokok fejébe.