Egerben 1989-ben alakult újjá
A KDNP-ről
Nyugat-Európa keresztény társadalmi mozgalmai már a XIX. sz. végére túlléptek a jótékony egyesületek keretein és politikai pártokká váltak. A II. Világháború után több európai országban alakultak keresztény világnézetű, de nem felekezeti /vallási/pártok. Ezek szembefordultak minden diktatúrával, megfogalmazták az alapvető demokratikus követeléseket és a társadalmi szolidaritást tűzték zászlójukra. A kereszténydemokrácia Nyugat-Európa vezető ideológiája lett. Ezek az országok ennek révén álltak talpra a fasizmus és a háború fizikai és erkölcsi pusztítása után. Legjelentősebb képviselői az olasz De Gasperi, a francia Schuman és a német Adenauer.
Magyarországon 1944-ben gróf Pálffy József elnökletével alakult meg a Kereszténydemokrata Néppárt. Az ideiglenes nemzetgyűlés nem engedélyezte a párt működését ezért Barankovics István vezetésével Demokrata Néppárt néven politizált tovább. A DNP az 1947-es választásokon jelentős eredményt ért el:20 %-os támogatottsággal 60 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe.
A Kereszténydemokrata Néppárt 1989-ben Surján László vezetésével alakult újjá, Varga László segítségével, aki 1947.ben parlamenti képviselő és a párt ügyésze volt.
Egerben 1989.december 06.-án /a városháza dísztermében/ alakult meg a KDNP városi szervezete. Első elnöke dr. Chikán Zoltán volt. 1990. augusztusától dr. Bárdos Rezső, Bossányi László és dr. Molnár Miklós társelnökök irányították a helyi pártcsoportot.1991.-től dr. Molnár Miklós a KDNP városi elnöke.
Dr. Molnár Miklós:
A kereszténydemokrácia magyarországi története
A hazai kereszténydemokrácia kezdetét 1944 október közepére tehetjük, amikor gróf Pálffy József elnökletével megalakult a Keresztény Demokrata Néppárt, de első hivatalos ülését 1945 február 27-én tartották. Vezetői között volt a haladó katolikus irányzat több neves képviselője: Szekfű Gyula, Barankovics István és Katona Jenő. Ekkor még a pártban jelen volt több jezsuita páter is: Kerkai Jenő a KALOT - Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete elnöke, Nagy Töhötöm a KALOT főtitkára és a nemzetközi kapcsolatokkal bíró Jánosi József. A nemzetgyűlés politikai bizottsága 1945 áprilisában nem engedélyezte a Keresztény Demokrata Néppárt működését, mert az Ideiglenes Nemzeti Kormány félt, hogy a párt a régi politikai katolicizmust és a polgári jobboldalt fogja erősíteni. Ekkor a párt Barankovics vezette szárnya Demokrata Néppárt néven folytatta működését. Kinyilvánította, hogy nem egyházi párt, célja a kereszténydemokrácia megvalósítása, programját erkölcsi alapon fogalmazta meg, engedélyt kapott indulásra a nemzetgyűlési választásokon, de végül is nem indult, mert a polgári arcvonal egységének megőrzése érdekében a vezetők egy része a kisgazdapárt támogatása mellett döntött. A Barankovics vezette DNP a keresztény állameszme megvalósulását nem a királyságban, hanem a bel-és külpolitikai érdekeknek megfelelő köztársaságban látta. A nagybirtokrendszer megszüntetése és a földreform mellett foglalt állást. A kereszténydemokrácia tömegbázisának a független, birtokos parasztságot tartotta. A külpolitikában is a realitások vezették: a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatban a józan finn példa követését ajánlotta. Az 1947-es országgyűlési választások előtt a kisgazdapárt katolikus vonala a DNP-hez csatlakozott és a KALOT vezetői is erősítették.
A Demokrata Néppárt a keresztény polgári demokráciát állította szembe a népi demokráciával. Világnézeti pártnak vallotta magát, amely az isteni törvények, a keresztény állameszmeszellemében kíván politizálni. Fellépett az osztályszemlélet ellen és a nagy nyugati kereszténydemokrata pártok követését javasolta. Az ország semlegessége, a nagyhatalmakkal ajó viszony mellett szállt síkra. Az 1947-es választásokból az MKP mögött második legnagyobb pártként a Demokrata Néppárt került ki és 60 mandátumot kapott a keresztény világnézetű polgárok szavazatainak eredményeként. Társadalmi tömegbázisát tekintve parasztpárt volt, a szavazók 75%-a innen került ki. A választások után a Magyar Kommunista Párt fontolgatta, hogy a KDNP-t bevonja a kormánykoalícióba. Ezt Barankovics katolikus hívőként elutasította. A követendő politika kérdésében három frakció alakult ki. A haladó katolikus csoport hívei a mérsékelt ellenzékiség hívei voltak /Barankovics István, Rónay György, Eckhardt Sándor, Keresztes Sándor, Ugrin József/. A velük szembenálló kisgazdapárti csoport követni akarta az egyházi irányvonalat /Hajdú Német Lajos, Pécsi József/. A középütt elhelyezkedő csoport a pártigazgató és a párt ügyésze köré tömörült /Eszterhás György és Varga László/. A sztálinizmus előretörésével bekövetkezett belpolitikai események nyomán megkezdődött a KDNP szétesése. 1948 elején Matheovics Ferenc és hívei kiléptek a pártból, mert ellenezték a kormánypárttal való megegyezést. A proletárdiktatúra megteremtése után az egyház és a DNP vezetői ellen éles politikai és rendőri támadás indult.
A párt főtitkára 1949 januárban már nem volt a parlament tagja és a KDNP lapja, a "Hazánk"megjelenése is megszűnt. A magyar kereszténydemokrácia első fejezete véget ért.
Dr. Molnár Miklós:
A kereszténydemokrácia európai története
Nyugat-és Közép-Európa katolikus társadalmi - politikai mozgalmai a XIX. sz. utolsó harmadában túllépték a hagyományos keresztény-szocialista jótékony egyesületek szintjét és politikai pártokra jellemző formákat öltöttek.
Olaszországban az első kereszténydemokrata csoportok 1894-ben szerveződtek és olyan párt létrehozására törekedtek, amely a liberalizmussal és szocializmussal egyaránt szembe tud szállni és emellett a fennálló központi hatalom ellen is fellép alapvető demokratikus követelésekkel:
szakszervezeti, sajtó -, gyülekezési- és egyesülési szabadság, a választójog kiterjesztése és arányos képviselet. Ezekhez társultak a jellegzetes kereszténydemokrata követelések: az államigazgatás decentralizálása, a szociális törvényhozás, a paraszti kisbirtok védelme. Az olasz keresztények első valódi pártja, az Olasz Néppárt 1919-ben alakult, ebből 1941-ben létrejött a Keresztény Demokrácia /CD/kifejezett antifasiszta programmal.
Németországban a keresztény egyházak társadalmi, politikai aktivizálódása a náci rezsim bukása után kezdődött és egybeesett egy sor európai országban kibontakozó hasonló folyamattal. A fasizmus veresége után a hagyományos polgári pártok szétesőben voltak, a munkáspártok kezdtek újjáalakulni. A kereszténység eszméje, az osztálybéke gondolata alkalmasnak látszott egy új típusú polgári párt létrehozására. Az új keresztény párt, a CDU 1945 júniusában jelentette meg felhívását Berlinben és Kölnben. Irányelveiben a kereszténység és a nyugati kultúra alapjaira építendő Németország szerepelt.
Hirdették, hogy a gazdaság kulcspozíciói /bányászat, nehézipar/ állami tulajdonban legyenek. Helyeselték a magántulajdont, amely a személyiség kibontakozását szolgálja, de hangsúlyozták, hogy az egyén a közösség iránt felelősséggel tartozik. Az önálló parasztságot, a munkások és alkalmazottak szakszervezeti mozgalmát támogatták.
A bajorországi Münchenben a CSU,/Keresztény Szocialista Unió/ jött létre ugyancsak 1945-ben. Programjában a tartomány sajátságos történelmi elemei
keveredtek szociális törekvésekkel / munkaadók, illetve munkavállalók jogai /és keresztény gyűjtőnév alatt a katolikusok mellett hangsúlyozottan foglalkozott az Evangélikus Egyház híveivel. Az Osztrák Néppártot / ÖVP / 1945 áprilisában alapították. Ausztriában ez képviseli a kereszténydemokráciát. Eszmei és politikai elődje az előző században szerveződött keresztény- - szocialista mozgalom illetve azonos nevű párt volt. Az ÖVP tömegbázisát a korábbi keresztényszocialista rétegek képezték, de később más csoportokkal is kibővült./ A jómódú parasztság,a közép és kispolgárság,az alkalmazottak,a gyáripar,a pénzvilág felső körei,szabadfoglalkozásúak,munkások/. Az ÖVP befogadta a nem marxista elemeket. Az egyház részvétele nélkül működött, a kommunistákkal szembenállók gyűjtőpártja lett. A diktatúra minden formáját elutasította, a személyiség szabadságát hirdette.
Dr. Generál Veronika:
Barankovics István emlékezete
Barankovics István /1906-1974/a Demokrata Néppárt főtitkára, haladó katolikus politikus az 1944 és1949 között működő Keresztény Demokrata Néppárt, majd Demokrata Néppárt főtitkára 1906 december 13.-án született /az akkor Szabolcs megyei/ Polgárban. Apja kántortanító, anyja tanítónő. Az egri Ciszterci Főgimnáziumban érettségizett 1925-ben, ezután joghallgató volt Budapesten, 1944-ben szerzett államtudományi végzettséget, de közben újságíró lett. Gróf Dessewffy Gyula 1937-ben nemzetpolitikai folyóiratot indított Az Ország Útja címmel és maga mellé vette Barankovicsot társszerkesztőnek. Lapjukban a nácizmussal szembeni"Szellemi honvédelem"programját fogalmazták meg.
A fiatal publicista politikai előiskolája a katolikus reform-konzervatizmus volt. A Prohászka Ottokár Társaság vezetői /Szekfű Gyula,Sík Sándor, Pethő Sándor/döntő befolyást gyakoroltak nézeteire. Ők a társadalmi kérdések valláserkölcsi megoldását szorgalmazták. Barankovics politikai pályáját az 1930-as években alkotmányvédő körökben kezdte. Tagja volt a Deák Ferenc Társaságnak és a Magyar Férfiak Szent Korona Szövetségének is. Korán bekapcsolódott az antifasiszta függetlenségi mozgalomba. Az Ország Útja 1943 májusban megszűnt, Barankovics átvette a Magyar Nemzet felelős szerkesztői tisztét. Az ország német megszállásakor ez is megszűnt. Budapest ostroma után, 1945 februárban tárgyalt a Keresztény Demokrata Néppárt a teendőkről. A párt 1944 októberben alakult gróf Pálffy József elnökletével. A haladó katolikus irányzat képviselői – Szekfű Gyula, Barankovics István, Katona Jenő - ekkor még távol maradtak a mozgalomtól. A februári megbeszélésen jelen voltak/három jezsuita páter mellett a világi katolikusok képviselőjeként Pálffy, Szekfű és Barankovics. Őt ekkor választották meg a párt főtitkárának.
A kereszténydemokrácia 1945 tavaszán kényes helyzetbe került. Az új állam számított az egyház segítségére az újjáépítés érdekében, de zavarta a KDNP léte, attól félt,hogy e párt a polgári jobboldalt fogja erősíteni. Ezért 1945 áprilisban megvonták a KDNP működési engedélyét. Az elutasítás után Barankovics megpróbálta az új rendszerrel a pártot elfogadtatni. Ez azonban a párt kettészakadásához vezetett: a demokratikus irányzat függetlenné vált az egyházi hierarchiától,elhagyták a keresztény jelzőt,emiatt a hívők egy részének támogatását elvesztették. Az Országos Nemzeti Bizottságtól a Barankovics vezette Demokratikus Néppárt kapott engedélyt a nemzetgyűlési választásokon való indulásra. /Ugyanilyen néven gróf Pálffy is kérelmet nyújtott be!/ Végül is a DNP nem indult az 1947 augusztusi választásokon a "polgári arcvonal egysége" érdekében, mivel jelöltjeinek egy része kisgazda listán volt. 1947 elején megkezdődött a Kisgazdapárt széthullása,politikusainak egy része a DNP-hez csatlakozott és fontolgatták egy új keresztény párt létrehozását. A DNP újból aktivizálódott! Barankovics István választási programbeszédét Győrött tartotta 47 augusztus 10.-én. Tipikus kereszténydemokrata programot adott: "osztályok feletti" kistulajdonosi társadalmat kívánt létrehozni,amelynek koherens ereje a valláserkölcs. Ellenezte a szocializmust, a keresztény világnézetű polgárok nevében elutasította a marxista pártok kínálatát. Győr város képviselője lett.
Az 1947-es választásokon a DNP az MKP mögött a második lett és 60 mandátumot kapott. Sikerét a hívő keresztény szavazóknak köszönhette. A választások után az MKP koalíciót akart kötni a DNP-vel, bevonva azt a kormányzásba. Ez azonban az egyházzal való nyílt szakítást eredményezte volna. Ezért a DNP képviselői az ellenzéki magatartás mellett döntöttek. A parlament 1947 szeptemberi megnyitásakor a DNP-s képviselők vallásuknak megfelelő istentiszteleten vettek részt,majd együtt mentek az Országházba, ahol Barankovics higgadt,mérsékelt parlamenti beszédet mondott.
A DNP választási sikere rövid életűnek bizonyult. A proletárdiktatúra megteremtésével, a tőkés termelési viszonyok felszámolásával végbement a párt elszigetelődése és fel- morzsolódása. Barankovics István utolsó nyilvános fellépése 1948 december 14.-én történt, 1949 januárban a KDNP lapja a "Hazánk" beszüntette megjelenését. A párt helyzete tarthatatlanná vált. Barankovics 1949 február 02.-án elhagyta az országot. A parlament elnökének levélben jelentette be pártja feloszlatását /a párt 49 február 04.-én szűnt meg/.
Az emigrációt követő rövid ausztriai tartózkodás után 1950-ben New-York-ban telepedett le. Itt a különböző magyar és kelet-európai emigrációs bizottságokban folytatta politikai tevékenységét,de az 1960-as évektől visszavonult a politizálástól. Barankovics István 1974 március 13.-án halt meg New-Yorkban. Egyéni és politikai tragédiája az volt,hogy olyan időkben képviselte a kereszténydemokráciát,amikor annak a geopolitikai helyzet nem kedvezett.
Tisztelettel adózunk emlékének!
Dr. Molnár Miklós:
Varga László, a KDNP megmentője
Dr.Varga László a magyar kereszténydemokrácia kimagasló alakja, sőt óriása volt. A kiváló jogász, politikus és író 1910.december 18.-án született. Ügyvéd volt, politikai téren a korszerű kereszténydemokrata eszmék vonzották.1937.-től a Józsefvárosi Keresztény Munkásifjak Egyesületének elnöke volt. A náci megszállás után részt vett a nemzeti ellenállásban emiatt a nyilasok bebörtönözték. 1945 után ügyvédként gyakran fölemelte szavát a törvénytelenségek ellen. Gyűlölte az erőszakot, a diktatúrát, a terrort.
A Keresztény Demokrata Néppárt egyik alapítója volt. Ügyvédi tapasztalata, szociális felkészültsége révén kiharcolta a KDNP indulási jogát az 1945-ös választásokon. 1947-ben már Demokrata Néppárt néven szálltak harcba a parlamenti helyekért ellenzéki programmal és 60 képviselőjük bejutott az országgyűlésbe. Egyikük Varga László volt. Képviselőként és ügyvédként védte a demokratikus jogállamot a kommunista terror ellen. Ezért,1948.-ban élete védelmében emigrációba kényszerült. 1950.-től New Yorkban élt és politizált. Megalapította a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségét/1956 és 90 között elnöke is volt/és a Rab Nemzetek Közgyűlését. Létrehozta a New-Yorki Magyar Színház és Művész Egyesületet. Küzdött a kádári megtorlás ellen. Harcolt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc igazáért. Az ENSZ-ben beadványokat szerkesztett. Megszervezte a pártfogó politikusok együttműködését a "magyar ügy" napirenden tartásáért.
Számos színművet, tanulmányt, esszét írt. Darabjait a Broadway színházai játszották. 1989.-ben feladva kényelmes egzisztenciáját hazatelepült. Részt vett a demokrácia újjáépítésében, az újraszerveződő KDNP társelnöke volt. 1994-től parlamenti képviselő előbb a KDNP, majd a Fidesz frakcióban. Az országgyűlés korelnöke volt! 1992-ben az Antall kormánytól rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri rangot kapott. 2002-ben a KDNP elnökévé választották. Varga László nemcsak pártunk egyik alapítója,de az 1997-es kisiklás után megmentője is volt. Öt évig tartó jogi küzdelme eredményeként a Legfelsőbb Bíróság Ítélete helyreállította a törvényes rendet a KDNP-ben, megsemmisítve a Giczy-, Füzessy-, Bartók- féle vezetés jogellenes határozatait. Személyes emlékként jegyzem meg, hogy "Laci Bátyámnak" kellett szólítani a "Laci Bácsi"-ért egy üveg pezsgőt kellett fizetni, továbbá, hogy mindig tenyérnyi jegyzetekből tartott előadást és hozzászólást.
A kereszténydemokrata politikust szolgálata teljesítése közben, baleset következtében 93 éves korában érte a halál. A XX. század egy hiteles tanúját vesztettük el.
