Felvetésünkre, hogy kereszténydemokrataként nem tart-e attól: Orbán Viktor elviszi előlük a show-t, Rétvári azt mondta: a kormányfő ízig-vérig európai kereszténydemokrata és ő képes a KDNP által is vallott értékrendet a többség felé közvetíteni. Az államtitkárnak avval sincs gondja, hogy Orbán rendre a kockázatosabb ügyeket osztja a KDNP-re, hiszen egy karakteres világnézeti pártnak vállalnia kell ezeket a meccseket. Megkérdeztük azt is: Simicska Lajos bosszúja mennyire fenyegeti a Fidesz-KDNP pozícióját, ám Rétvári Bence azt felelte: semennyire. Úgy véli: inkább külföldről érkezik fenyegetés, de nem a kormánypártokra, hanem Magyarország szuverenitására.

Nemrég egy svéd leszbikus püspöknő felajánlotta templomát a migránsoknak. A keresztet is letakarta, nehogy megbántsa őket. Kereszténydemokrata politikusként nem keríti-e olykor hatalmába az érzés, hogy Európában lassan mindeni szembejön az autópályán?

Európa identitása nem lehet az identitásnélküliség. Európa alapja igenis a keresztény gondolat, és kell egy közös, morális alap, ami összetart. A nyelv, a művészetek, vagy a konyha nem köti össze az európaiakat. Akkor hát mi köti össze mégis? Mindaz, ami a kereszténységből fakad. Az emberi élet és az emberi méltóság tisztelete, a közös jogrendszerünk, vagy például az újnak, a modernitásnak a keresése. Ezek más civilizációkból hiányoznak.

Mi az oka annak, hogy Nyugat-Európa kereszténydemokratái egy jó ideje nyilvánvalóan nem osztják ezt az álláspontot?

Ténykérdés, hogy most lett teljesen nyilvánvaló a különbség a közép-európai és a nyugat-európai kereszténydemokraták alapállása között. Minden karakteres identitású pártnak óriási kihívás, hogy hogyan őrizze meg értékeit és szerezzen mégis többséget. Általános folyamat, hogy a pártok úgy akarnak több szavazatot szerezni, hogy nyitnak a centrista szavazók felé, de ezzel egyre veszítenek karakterükből, a kiüresedés és az identitás elvesztése fenyegeti őket. Van egy következő állomása ennek a folyamatnak: amikor ezek a pártok összeroskadnak.

Hová tűnt az az értékrend, amit Konrad Adenauer, vagy Helmut Kohl képviselt?

A második világháború utáni nagy nemzedék letette az európai béke alapjait. Ahogy telt az idő, ezt az építményt sokan piaci pozíciószerzésére használták fel, s az emberi értékek védelme helyett egyre inkább a pénzvilág és a multicégek zsoldjába álltak.

Merkel például micsoda?

Angela Merkel megérdemli, hogy kereszténydemokratának nevezzük?

A mai német politikában még mindig az ő hozta meg és ő hajtotta végre a legtöbb „kereszténydemokrata” döntést, bár nyilván a legutóbbi időben erőteljesen a centrum felé nyitott, s ez karaktervesztéssel és elpuhulással járt.

Tegyük fel, hogy a magyar kormány jár a helyes úton! Hogy lehetséges, hogy ezt Nyugaton még az úgynevezett kereszténydemokraták sem értik? Nem fordulhat elő, hogy mégiscsak bennünk van a hiba?

Öt éven át hallottuk a bírálatokat és fenyegetéseket, hogy Magyarország a tönk szélére került és fél éven belül gazdaságilag összeomlik. Ehhez képest gyarapodik az ország, csökken a munkanélküliség és kilábalunk a ránk hagyott adósságcsapdából. Most újabb hibákat keresnek, mert nekik az a jó Magyarország, amely a Nyugat megmondó embereinek érdekeiket képviseli és nem a sajátját. A politika érzelmi kérdés is, ha nem lennének a politikában érzelmi elemek, nem lehetne azonosulni a pártokkal vagy a nemzetállammal. Nekünk a választókat kell képviselnünk, akik kétszer is kétharmadot adtak a Fidesz-KDNP-kormánynak. Ezt néha még a kinti kereszténydemokraták is elfelejtik.

Kétségtelen, hogy – élükön a bajor miniszterelnökkel – sokan álltak Orbán Viktor mögé, de még mindig több embert lehet mozgósítani Bécsben, vagy Zágrábban ellene, mint mellette. Mekkora az esély rá, hogy legalább az Európai Néppárt a magyar álláspont pártjára áll?

Ezeknek a tüntetéseknek a jó része belpolitikai gyűlés, ahol a legtöbb baloldali és liberális politikus arra használja ki a magyar ügyet, hogy hangulatot keltsen az ottani konzervatívok ellen. Nem az értékrendszerek ütközése a legveszélyesebb, hanem az értékrendszerek tagadása, az állami, politikai belső értékek tagadása. Fontos leszögezni, hogy az Európai Néppárt sosem hátrált ki a Fidesz-KDNP mögül.

Nem kérünk a PC képmutatásából!

Kívül tágasabb – üzeni a kormány a migránsoknak. Kereszténydemokrataként mennyire tudja osztani ezt a rideg álláspontot?

Európa jövőjét nem lehet arra építeni, hogy aki megkívánja Afrikában, vagy a Közel-Keleten a nyugati életszínvonalat, az gond nélkül ide jöhet. Mi a józan észt képviseljük, a politikailag korrekt beszéd képmutatását félretéve a politika nyelvére is lefordítjuk, amit a józan többség szeretne. Nyugat-Európában viszont politikusgenerációk nevelődtek ki úgy, hogy nemcsak az elődeiket, de már azok elődeit sem hallották őszintén beszélni. Ott emiatt háttérbe szorulnak a hagyományos pártok és gyanús, radikális alakulatok jutnak a hatalom közelébe. Közép-Európára ez nem jellemző, éppen ezért itt immár nagyobb a stabilitás és a kiszámíthatóság.

Orbán Viktor 2007-ben Tusnádfürdőn elsőként üzent hadat a politikailag korrekt beszédnek. Azóta sok víz lefolyt az Olton, s talán eljutottunk oda, hogy a nyugati balliberálisok már nem csak mást mondanak, mint amit gondolnak, hanem immár vallják is, amit kimondanak. Például valóban őszintén üdvözlik a migránsokat, mert a politikai túlélésüket látják bennük.

Van benne valami, hiszen tudjuk jól, hogy például Franciaországban Francois Hollandere kétmillió muzulmán bevándorló szavazott az elnökválasztáson, így végül egymillió szavazattal előzte meg Nicolas Sarkozyt.

Hol van az a 800 kopt keresztény?

A kormányfő májusban, Strasbourgban egyértelművé tette, hogy Magyarország nem lesz átjáróház, de azt is kijelentette akkor, hogy irgalmas nemzet a magyar. Mintha az utóbbi ígérete kevéssé valósult volna meg a gyakorlatban.

Ez nem igaz. A migránsok a több ezer kilométeres vándorlásuk során először Magyarországon találkozhattak valódi humanitárius segítséggel. Itt kaptak szállást, ellátást, ingyenes közlekedési lehetőséget. Természetesen nem azok, akik a határon eldobálják az irataikat és követelőznek. Jól tudjuk, az utóbbiak egyáltalán nem akarják betartani a törvényeinket. Nem csak a mieinket, hiszen még avval is vitatkoznak, ha Németország helyett mondjuk Luxemburgban kapnak menedéket. Ebből is látszik, hogy Európa nyugati fele nem fogja fel, mivel áll szemben.

A kérdésre visszatérve, mikor találkozhatunk például avval a bizonyos 800 befogadott kopt kereszténnyel?

Ezt a slágertémává lett adatot úgy kell érteni, hogy Magyarország évek óta ad menedékjogot és részben állampolgárságot a kopt keresztényeknek. Tehát ne valamiféle letelepített kolóniára gondoljanak! A koptokat óriási üldöztetés érte Egyiptomban, s azt is tudjuk, hogy a világban egy évtized alatt egymillió keresztény öltek meg, és öt vallása miatt üldözött emberből négy keresztény. A magyar kormány ezt igyekszik nagyon komolyan venni.

Elviszi-e a Fidesz a show-t?

Beszéljünk egy kicsit a hazai kereszténydemokratákról! Egyáltalán kicsoda viszi a kereszténydemokrata politikát Magyarországon?

Könnyebb megmondani, hol van a Fidesz és a KDNP szervezeti határa, mint azt, hogy hol a kereszténydemokrata politizálás határa. A két párt törekvései egybefonódnak, azért is indulunk egy pártszövetségben a választáson. Nagy öröm számunkra, hogy a Fidesszel együttműködésben ilyen kiváló Alaptörvényt, a családokat védő sarkalatos törvényeket, vagy éppen az egyházakat támogató szabályozást teremtett meg.

Orbán Viktor kereszténydemokrata?

Ízig-vérig európai kereszténydemokrata.

És a KDNP képviselőjeként nem fél attól, hogy Orbán Viktor elviszi önök elől a show-t?

Orbán Viktor kereszténydemokrata programot valósít meg, s amit képvisel számunkra is támogatható, viszont ő bír avval a képességgel, hogy a mi értékeinket a választók tömegei felé közvetítse és többségre tegyen szert.

Ebből is látszik, hogy Önök árnyékban vannak. Ráadásul sokszor úgy tűnik, a balhét a KDNP-nek kell elvinnie, de legalábbis a kockázatos témák jutnak a kisebbik koalíciós partnerre.

Egy szélesebb néppártnak kevesebb konfliktust kell vállalnia, egy karakteres világnézeti pártnak érthetően több ponton kell ütköznie. Nálunk az igazságban nincsen megalkuvás.

Például mennyire volt jó ötlet belemenni a vasárnapi zárva tartás vitájába?

Ez húsz éve szerepelt a KDNP követelései között. És nem jöttek be a drámai jóslatok, nem csökkent a kereskedelem forgalma, hanem nőtt, és nem bocsátottak el ezreket az ágazatból, hanem munkaerőhiányról beszélnek, miközben a családi vállalkozások fejlődnek. Tehát egy jó döntés volt.

Önnek mik a személyes ambíciói, van-e egyéni arca a politikában?

Hogy honnan jön az ember, az alapvetően meghatározza a törekvéseit. Én több önkéntes keresztény-katolikus közösségnek voltam tagja, formálója, így kerültem a politikába. A hozzám hasonló keresztény magyar embereket akartam képviselni és ezután is ezt szeretném tenni.

Az a kapu, amin Ön belépett a politikába, nyitva áll a mai középiskolások, egyetemisták előtt is?

Teljes mértékben. Inkább az a gond, és itt van feladatunk, hogy az egyre gyarapodó számú keresztény gondolkodású fiatalból, akik érdeklődnek is a közügyek iránt, még mindig nem elegen jutnak el a politikai szerepvállalásig.

Nem Simicskától, hanem a külföldi oligarcháktól kell tartani

És milyen közeljövőt jósol a Fidesz-KDNP-nek? Egy éve még kormányt akart itt buktatni egy vicces nevű figura az Egyesült Államok képviseletében, de a nyomás most sem sokkal kisebb.

A közép-európai országok sokat tanultak a történelemből, a szuverenitást sokkal inkább értékelik a nyugatiaknál, láttak már elég hadsereget keletről vagy nyugatról bevonulni. Az itt élő emberek pontosan tudják, hogy a személyes szabadságuk nagyban függ az országuk szabadságától, ezért is érzik sokkal inkább sértőnek, ha valakik megpróbálnak beavatkozni az országuk ügyeibe. S talán ezért is buknak el rendre az ilyen próbálkozások.

Azt gondolná az ember, hogy a külföldi nyomás egységbe szorítja a kormánypártokat, ám a tavalyi választási győzelem óta mintha előjöttek volna a kibeszéletlen feszültségek. A kormányfő korábbi titánja, Lázár János augusztusban lemondással fenyegetőzött, míg a régi barát Simicska Lajosnál elszakadt a cérna.

Az elmúlt öt évben – talán egy kilépést leszámítva – a Fidesz-KDNP-frakció egységes maradt, miközben az MSZP, akárcsak az LMP kettéhasadt és a Jobbikban is voltak kizárási hullámok. Ehhez kell mérni a mi vitáinkat, hiába igyekszik azokat a sajtó kellően felnagyítani.

A kérdés, hogy van-e mit felnagyítani?

A kormányzati- és a parlamenti munkában én nem tapasztalok feszültségeket.

Simicska Lajos sértettsége mennyire fenyegeti a kormánypártok pozícióját, hiszen a TV2 példáján is látjuk, ő nem sajnálja a pénzt, ha bosszúról van szó?

Szerintem semennyire.

Az oligarchát az különbözteti meg a nagyvállalkozótól, hogy a pénzével a politikában is lapokat szeretne osztani. Ebből kiindulva Magyarországon vannak-e oligarchák?

Az ilyen – olykor külföldről érkező – törekvések nem a kormánypártokat, hanem az országot fenyegetik. A Fidesz-KDNP azonban az elmúlt években éppen azt bizonyította be, hogy ha nyomás alá kerül, képes kizárólag a választópolgárok érdekeit nézni.

Gyakran látjuk, hogy Balog Zoltán Önt küldi az Emmi képviseletében, ha politikai meccseket kell lejátszani. A napi viták tükrében mennyire volt jó ötlet egy ilyen gigantikus minisztériumot létrehozni?

2010-ben látni lehetett, hogy a magyar választók nagy változást akarnak, hiszen az ellenzék vezető erejét kétharmados többséggel választották meg, de két teljesen új pártot is beszavaztak a parlamentbe. Államszerkezeti, értékbeli változásokat kívántak, húsz év liberalizmusa után a jogok és kötelezettségek egyensúlyára építő kormányzást. Mi ezt a feladatot megértettük és ennek a változásnak a részei voltak a csúcsminisztériumok, ahogyan az új Alaptörvény, vagy a törvényhozási roham is.

Ám most, hogy Orbán Viktor a Miniszterelnökség feladatait is megosztotta, az Emmi maradt az egyetlen csúcsminisztérium.

A humán területeket optimálisan egy minisztériumban lehet felügyelni, ez öt év alatt egy bevált elképzelésnek bizonyult.