Azbej Tristan (KDNP), üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár

– Milyen volt legutóbbi amerikai útja? Milyen előrelépések történtek?

– Az Egyesült Államokban tartották a második miniszteri szintű konferenciát a vallásszabadság előmozdításáról. A külügyminiszter kezdeményezésére megvalósult összejövetelen meghívottként számolhattam be a keresztényüldözés helyzetéről. Az egyik missziónk a szenvedőkkel szembeni korrektség, tehát az, hogy ne lehessen a keresztényüldözést letagadni – erről is beszámoltam. A fogadtatás vegyes volt. Összességében meglepődtek a résztvevők, mert általában nem ezzel kapcsolatban hallanak Magyarországról, hanem leginkább a jogsértésről szóló rágalmak okán. Ehhez képest hazánk útmutató szerepet tölt be ebben a kezdeményezésben – ez elismerést váltott ki ott is. Persze a nyugati liberális politikai köröknek az a célja, hogy eltitkolják a keresztényüldözés problémáját. Nekik nem tetszett, hogy a valóságról beszéltünk.

A látogatást szakmai szempontból szintén fontosnak tartottuk, ugyanis a támogatási lehetőségeinket is bővíteni kívántuk. Az utazás fő célja azonban az volt, hogy a tavaly az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége és a Hungary Helps között kötött együttműködési megállapodásban az első projektek indítását megbeszéljük. Az a tervünk, hogy először Észak-Irakban az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségével iraki keresztényeket támogassunk közösen.

Ami még fontos volt és előrelépést jelentett, hogy a magyar fél kezdeményezésére a Szijjártó Péter külügyminiszter által vezetett delegáció tagjaként részt vettem egy olyan megbeszélésen, amelyen az üldözött keresztényekről hasonlóan gondolkodó országok tisztviselői jelenetek meg, és a közös fellépésről tárgyaltunk. Magyarországon kívül 4 másik ország volt, amely magas szinten képviseltette magát: az USA, az Egyesült Királyság, Olaszország, illetve Lengyelország.

– „Vallás és biztonság a XXI. században” címmel tartott előadást. Mit gondol, Magyarországon és a Kárpát-medencében biztonságban élhetnek a keresztények?

– Általában akkor beszélünk keresztényüldözésről, ha létükben fenyegetik a keresztényeket, mint például amikor népirtást hajtanak végre Nyugat-Afrikában vagy a Közel-Keleten, jogi, illetve rendszerszinten diszkriminálják őket. Európában és Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében keresztényüldözésről nincsen szó. Keresztényellenes érzületet viszont lehet tapasztalni. Mintha a társadalom néhány liberális véleményformálója szerint a keresztényellenesség a diszkrimináció utolsó, még elfogadható formája lenne. Mi ezzel szemben állunk, amíg Fidesz-KDNP kormány lesz, addig Magyarországon nem lesz példa keresztényüldözésre. Megóvjuk az országot azoktól az iszlamista erőknek a bejövetelétől, amelyek a migrációs hullámmal érkeztek Nyugat-Európába és Közép-Európába.

Ezen kívül, ha már Erdélyben vagyunk, érdemes említést tenni az úzvölgyi katonatemetőben történt konfliktusról, bár ez nem is konfliktus, hanem egy egyértelmű agresszió a román nacionalisták részéről. Ennek némi vallási szála volt, amikor rárontottak a katonatemetőben megemlékező magyarokra, hiszen akkor ők imádkoztak, és talán felekezeti ellentéti színezetet is kaphatna a dolog, de ennek valós alapja nem nagyon van. Ez nemzetiségi agresszió volt.

– Mit tanulhatunk azoktól, akik napjainkban is üldöztetést szenvednek hitük, vallásuk miatt?

– Az előadásaimon elmondott történettel tudok válaszolni. Arról a látogatásról, amit egy libanoni, a katolikus egyház által fenntartott iskolában éltem meg. Béke angyalának hívják az intézményt, és hazánk is támogatja. Amikor ellátogattam ide, akkor szembesültem a gyerekek szörnyű történeteivel.

Elvesztették a szüleiket, el kellett menekülniük a szülőházaikból. Amikor igyekeztem átadni a magyar emberek szolidaritását és szeretetét ezeknek a gyerekeknek, akkor fölálltak és a pátriárka vezetésével Magyarországért imádkoztak. Kifejezetten Magyarországért, a magyar emberekért. Fantasztikus érzés volt. Azt kérték a jó Istentől, hogy erősítsen meg minket hitünkben.

Itt döbbentem rá, hogy engem félrevezetett a szolgálatunk elnevezése, mely szerint az üldözött keresztények megsegítésének vagyunk a felelősei. Fordítva még inkább igaz: akik keresztények, akik a népirtás közepette megőrzik a kereszténységüket és ezzel együtt az identitásukat, ők azok, akik üzennek nekünk, és megerősítenek bennünket tanúságtételükkel. És ez az, amit az egész nyugatnak – valaha keresztény kultúrának – meg kéne értenie.

– A jövő évi költségvetésben elegendő forrást különítettek el az üldözött keresztények megsegítésére és a Hungary Helps Program hatékony működésére?

– Elegendőt ahhoz, hogy Magyarország elvégezze azt, ami a Hungary Helps Programnak megfelelően erkölcsi kötelessége, és ami hazánktól maximálisan elvárható. A keresztényüldözés a világ több mint 80 országában pusztít akár népirtás, akár diszkrimináció formájában. Senki sem várja Magyarországtól, hogy ezt egymaga oldja meg. Mi példát tudunk mutatni, ezt megtettük az első olyan kormányzati programként, ami 2016-ban indult, és most már többek között az USA is rólunk mintáz.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezzel sok esetben mi vagyunk az üldözött keresztények utolsó reménye. Másrészt a magyar kormánynak az elsődleges elköteleződése a magyar emberek boldogulását szolgálja. Mindig csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, és a Hungary Helps Program során arra figyelünk, hogy a Közel-Keletre és az Afrikába juttatott támogatásokat ne a magyaroktól vegyük el.

Hazai szemszögből nézve eltörpülő támogatásokat adunk, az viszont látszik, hogy Közel-Keleten és Afrikában a konfliktusos régiókban egész közösségeket tudtunk már megmenteni. A legutóbbi számolásunk szerint 50 ezer ember helyben maradásához, valamint szülőföldre való visszatéréséhez járultunk hozzá ezekben az országokban.

Azt is látni kell, hogy sokkal gazdaságosabb és olcsóbb helyben, a migrációs forrásrégiókban kezelni a konfliktusokat, mint ha a migrációt támogatnánk, és Magyarországon próbálnánk meg a menekülteket integrálni. Ugyanabból az összegből, amennyiért Európában veszünk egy házat, abból Közel-Keleten 5, Afrikában akár 10 házat is újjáépíthetünk. Ez tehát nem csak az erkölcsös, hanem gazdaságos megoldás is.