Azbej Tristan (KDNP), a miniszterelnökség üldözött keresztényekkel foglalkozó államtitkárságának vezetője

A személyes blogján úgy mutatkozik be, mint egy „multikulti hazafi”. Mit jelent önnek az örmény identitása, és hogyan egyezteti össze a multikulturalizmust a hazafisággal?

Hogy az első kérdésre feleljek, az örménység a világ első keresztény nemzete volt, ugyanis az ókori örmény királyság elsőként vette fel államvallásként a kereszténységet. Azóta kisebb időközökkel számos üldöztetést szenvedett az örménység, így lettünk mi is a magyar-örmény diaszpóra része. Felmenőim négyszáz éve a Kárpárt-medencében, azon belül is Erdélyben, Szamosújvár környékén éltek. Az örménység kiváló példája volt annak, hogy milyen, amikor menekültek elfogadják egy adott ország kultúráját és gazdagítják ezt – szemben napjaink nyugati muzulmán bevándorló közösségeivel, akiknek egy jelentős része nem akar, vagy nem tud integrálódni, és párhuzamos társadalmakat hoznak létre.

Örmény örökségem az identitásom fontos része, és hozzájárult ahhoz, hogy elhivatottan tudom az üldözött keresztényeket segítő missziómat is végig vinni. Egyébként nevemből meglepő módon az Azbej a magyar-örmény név, keresztnevemet pedig édesanyámtól kaptam, aki francia. Én is franciaországi születésű vagyok, de Magyarországon nőttem fel.  A „multikultis” megfogalmazással pedig igyekszem tükrözni azt, amit személyes hátteremen keresztül a világról is gondolok, miszerint helytelen az a fajta multikulturalizmus és globalizmus, amelyet a liberális korszellem képvisel manapság, s amely szerint minden identitásnak fel kell oldódnia, és mindenkinek azonossá kell válnia.

Szerintem lehetünk sokszínűek, de ebből egy erős identitásnak kell táplálkoznia. Önazonos, kultúrájukra, örökségükre büszke emberek és nemzetek békés együttélésében hiszek. Fontosnak tartom örmény kulturális örökségemet, ezt mutatja a mindennapi munkám is. Tisztelem a francia felmenőim miatt a francia nép világkultúrához való hozzáadott értékét is, de magyar ajkú és magyar szívű emberként egyrészt a magyar hazát szolgálom, azért dolgozom, hogy az magyarság tágabb kultúrköre, a kereszténység megmaradjon.

Hogyan értékeli a kereszténység helyzetét jelenleg a világban?

A kereszténység jelenleg a leginkább üldözött vallási csoport a világon. Ez több mint politikai állítás: kutatások támasztják alá, hogy a világ több mint 80 országában diszkriminálják a keresztényeket. A diszkrimináció legenyhébb formája a keresztényüldözésnek, ám olyan helyek is akadnak, ahol a magyar álláspont szerint népirtást követtek el a helyi közösségek ellen – ilyen példának okáért, amit az Iszlám Állam tett a keresztényekkel és a jazidi közösséggel, illetve a Boko Haram terrorszervezet tevékenysége Nigéria, Kamerun és Csád területein.

A kereszténység jelenleg a legjobban üldözött vallási csoport a földön. A statisztikák szerint a világon több, mint 245 millió ember szenved diszkriminációt, alapvető emberi jogaik közül a vallási és lelkiismereti szabadság elnyomását. Ez egy nagyon nagy szám és az ember sajnos nem is fogja fel elsőre, hogy mit jelent. Mi azonban látjuk a számok mögött megbúvó emberi sorsokat is.

A több mint 200 millió főből az első lenne az a közép-ázsiai országból származó muszlim diáklány, aki itt Magyarországon áttért a római katolikus hitre, és akinek a fejére ezért vérdíjat tűzött ki otthon a tulajdon apja. Ez egy konkrét eset, amit megtörtént. A második lenne az a homszi keresztény kisgyerek, akit a családjától elraboltak terroristák, feldaraboltak, majd egy zsákban visszaküldték a családnak, mellékelve egy videót a gyilkosságról. A harmadik lenne az az Asia Bibi, akinek az ügye most nemzetközileg is ismertté vált.

Temérdek emberi szenvedésről van szó, ami szerintünk elfogadhatatlan emberi jogi és erkölcsi szempontból is. Ennek ellenére ez a súlyos üldöztetés, korunk egyik nagy humanitárius katasztrófája nem szerepel a nemzetközi jogvédő szervezetek napirendjén és nem foglalkoznak vele. Magyarország kormánya az első kormányzat volt, mely felkarolta ezt az ügyet.

Csökken az üldözött keresztények száma, vagy növekvő tendenciát figyelhetünk meg?

Az üldözött keresztények száma sajnos nő, a legutóbbi adatok 245 millió főről szólnak, az egy évvel ezelőttiek pedig még „csak” 215 millió főről beszéltek. Tavaly 4135 embert gyilkoltak meg a hitük miatt; ez naponta egy tucat keresztényt jelent. Az Iszlám Állam fénykora alatt volt a csúcson a keresztényüldözés, de a tendencia jelenleg is emelkedik. Napjainkban súlyosabb és véresebb keresztényüldözésnek lehetünk tanúi, mint Nero császár alatt az ókorban. Nagyon komoly gond ma a keresztényüldözés.

A világ több térségében üldözik, fenyegetik, megölik a keresztényeket. A vallásukért üldözött  emberek közül minden negyedik keresztény. A tömeges migrációval a keresztényellenesség és az antiszemitizmus is egyre erősebb Európában. A magyar kormány álláspontja, hogy meg kell védeni Európa keresztény kultúráját, máskülönben vége lesz Európának, az európai nemzetnek és létformának.

Miért ignorálják a nemzetközi szervezetek a helyzetet?

Mi politikai okokat sejtünk mögötte: nevezetesen, hogy a liberális politikai narratívába nem fér bele, hogy keresztényeket üldöznek. Míg például a nemi orientációjú kisebbségek jogi helyzetével napi szinten foglalkoznak – pedig sokkal kisebb joghátrányt szenvednek el, mint a keresztények, addig a keresztényekről nem vesznek tudomást, mert a liberális hozzáállás szerint a kereszténység egy elnyomó ideológia, ami az általuk védett kisebbségek jogait szűkíteni akarja.

Azt a hamis és torz narratívát adják elő, hogy a keresztények ugyanolyanok, mint a középkori keresztes lovagok, és tagadják azt a tényt, hogy 80 vagy még annál is több országban diszkriminálják és gyilkolják a keresztényeket. Ráadásul az ENSZ-ben több, mint 50 muszlim ország van, melyeknek egy része ugyan védi keresztény kisebbségeit, ám mikor a keresztényeket védő határozatok kerülnének napirendre, néhány tárgyalási kör után tesznek róla, hogy az üldöztetésüket elítélő sorok kikerüljenek a szövegből.

Miben tér el Magyarország hozzáállása más országokétól az üldözött keresztények megsegítése terén?

Magyarország az első ország, mely kormányzati szinten foglalkozott az üldözött keresztények helyzetével, és ennek van egy ideológiai, egy humanitárius és egy praktikus magyar nemzetpolitikai oka is. Ideológiailag mi tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, melyet az EU többsége már elvetett, miszerint mi keresztény kultúrával rendelkező ország vagyunk. Ez nem feltétlenül vallást jelent, hanem azokat az értékeket, amelyek a magyar társadalmat meghatározzák, azaz a hagyományos kereszténydemokrata értékeket.

Mint keresztény kultúrájú nemzet, külön erkölcsi kötelességünk a keresztény civilizáció bölcsőjét jelentő keleti kereszténység megsegítése. A következő szempont humanitárius: ugyanis ha a világon egy csoportot a legerősebben üldöznek, akkor a humanitárius tevékenységnek arányosan rájuk kell összpontosítania. A Hungary Helps Program keretein belül minden szükséget szenvedő csoportot arányosan igyekszünk támogatni, közülük a legsérülékenyebbek a keresztények.

Az ő esetükben a következő évtizedekben olyan közösségek tűnhetnek el, melyek már több ezer éve ott éltek. A harmadik szempont stratégiai: mikor a migrációs válság 2015-ben elérte Magyarországot, mi úgy véltük, hogy le kell zárni a határokat és oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van. Ez merőben más volt, mint amit egyes nyugati országok csináltak, akik úgy döntöttek, hogy még be is kell hívni a tömegeket.

A hírek szerint ügynökséget, azaz egy a magyar állam 100%-os tulajdonában álló nonprofit zrt-t hoztak létre a Hungary Helps Program hatékony megvalósítására. Miben fogja segíteni az ügynökség a működésüket?

A Hungary Helps Program 2017 elején indult politikai keretprogramként, ami olyan orientációba állította Magyarország humanitárius és nemzetközi fejlesztéseit, hogy az a következő két célt szolgálja: előzzük meg a migrációt és kiemelten támogassuk a keresztény közösségeket. Ez egy úttörő politikai kezdeményezés volt, és most az ügynökség megalapulásával, valamint a Hungary Helps megvalósításáért felelő államtitkárság létrejöttével a program megkapta azt a szervezeti keretet, amely egy nemzetközi szinten is összemérhető, több kontinensre kiterjedő humanitárius erőfeszítéssé teheti azt. Ennek támogatását kezelő, illetve lebonyolító szerve lesz az ügynökség.

Nemrég együttműködési megállapodást kötöttek az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségével (USAID). Miről szól ez a megállapodás?

Hosszú út volt, amíg a világ egyik legnagyobb nemzeti humanitárius szervezete, a USAID eljutott oda, hogy velünk dolgozzon. Időbe került, míg az Egyesült Államok adminisztrációja világnézeti alapon és az emberségesség törvényének engedelmeskedve az üldözött keresztényekkel kezdett foglalkozni. Ehhez szükség volt az Egyesült Államok alelnökének, Mike Pence-nek eltökélt keresztény világnézetére is,

valamint a gondviselésre, hogy felfigyeltek a Hungary Helps Programra. Jómagam kétszer is tárgyalhattam a Fehér Házban: érdekli az Egyesült Államokat a Hungary Helps program, mert bár kisebb erőforrásaink vannak, mégis két éves lépéselőnyben járunk hozzájuk képest. Együttműködünk példának okáért iraki települések megsegítésében és újjáépítésében: mi adjuk a tapasztalatot és a kapcsolati rendszert, ők pedig az erőforrást.

A Vatikánnal milyen együttműködést sikerült kialakítaniuk?

Kapcsolatfelvétel történt a Szentszékkel, és a Szentatyának magunk mutattuk be programunkat: a programon belül ösztöndíjban részesülő fiatal keresztények társaságával együtt fogadott minket Ferenc pápa a Szent Péter bazilika lépcsőjén – olyan fiatal is volt ott, aki egy hónappal korábban még egy szétbombázott szíriai városban élt, most pedig Ferenc pápával találkozott.
A Szentatya úgy fogalmazott, hogy mélyen megérinti a magyar szolidaritás.

Ezen kívül egy hónapja jelentettük be, hogy egy vatikáni hátterű szervezet, az AVSI szír kórházak helyreállítását célzó projektjéhez járulunk hozzá félmilliárd forinttal. Három olyan kórházat támogatunk, amelyek olyan területeken működnek, ahol a háború alatt teljes egészében megszűnt az egészségügyi ellátás.

Hogyan látják a Vatikánban a szuverén magyar politikát?

Sajnos nagyon káros politikai folyamat szemtanúi vagyunk a hazai közéleti párbeszédben, amely kisarkítja mind a Szentszék álláspontját a migrációs kérdésben, mind pedig a magyar kormány álláspontját eltorzítja. A Szentszék álláspontját úgy torzították el, mintha Ferenc pápa csakis a migránsok befogadására összpontosítana. Ehhez képest a valóság az, hogy a hivatalos diplomáciai kiadványokban a Szentatya a menekültek befogadása mellett érvel, ám azt is leszögezi, hogy az érkezőknek el kell fogadni az adott ország kultúráját és integrálódniuk kell.

Nemrég azt is elmondta egy interjújában, hogy a migráció és a humanitárius válság legjobb kezelési módja a helyben való segítségadás. Ezzel gyakorlatilag a mi munkaszlogenünket erősítette meg. A magyar kormány véleményét pedig úgy csavarták ki – és amikor ez elhangzik, akkor szenzációként tálalják, pedig az igazság az, hogy a kezdetektől fogva ezen az állásponton voltunk –, hogy elhallgatták: véleményünk szerint  akik az életüket mentik, azok oltalmat kapnak Magyarországon a genfi egyezménynek megfelelően. De azt tapasztaljuk, hogy akik a migrációs hullám során idejöttek, döntő többségében illegális gazdasági migránsok voltak. A migráció pedig nem alapvető emberi jog, csak az élet védelme az. A Szentszék és Magyarország álláspontja közelebb van tehát, mint sokan gondolnák.

Hogyan választaná el a két fogalmat – a menekültet és a gazdasági migránst – egymástól?

Ennek egészen pontos nemzetközi jogi definíciói vannak: menekülő az, akinek az életét egzisztenciális veszély fenyegeti ott, ahonnan menekül. Általában szomszédos országokból szoktak érkezni egy adott államba fenyegetett emberek, ám ha a menekülés közben érintett országokban is életveszély fenyegeti őket, azt is figyelembe kell venni. De onnantól kezdve, hogy egy menekült átlépi mondjuk a török-görög vagy a görög-macedón határt, már nem az életét félti, hanem jobban akar élni. Ez pedig nem emberi jog, és mi meg akarjuk védeni a magyar embereket attól, hogy a jobb életszínvonal iránti igényből érkező tömegek költségeit ők fizessék meg.

Említette szír kórházak helyreállítását. Igaz az ellenzéki vád, miszerint a magyar egészségügytől vonja el a költségeket a közel-keleti kórházak építése?

Szükség rögzíteni néhány kiindulási tényt, amik alapján összerakható az álláspontunk. Az egyik tény, hogy a szíriai kórházak felépítését félmilliárd forinttal támogatja az állam, míg az elmúlt években csak vidéki magyar kórházakra 500 milliárd forint jutott, a budapesti kórházakba pedig 700 milliárd forint fejlesztést jelentettek be. Az a félmilliárd forint tehát, amiből a szíriai kórházakat helyreállítják, csakis ezen összeg tízezrelékeként értelmezhető.

A magyar emberek szempontjából ez az összeg nem érzékelhető, Szíriában viszont ott segít, ahol az egészségügyi infrastruktúra 54%-a megsemmisült a háború alatt, s ahol jelenleg többen halnak meg az egészségügyi infrastruktúra – nem rossz színvonala, hanem egyenesen – nemléte miatt, mint ahányan a háborúban meghaltak. Ráadásul a nemzetközi szolidaritást kevésbé átérző emberek számára is fontos lehet, hogy a kórházak helyreállítása megelőzheti, hogy újból tömegek induljanak el Európa felé, például Magyarországra.

Ezeknek a tömegeknek az integrálása és ellátása sokkal többe kerül, mint a helyben segítés. A Soros-tervben – amit Soros György maga írt le – az szerepel, hogy átszámítva kilencmillió forintot irányozna elő minden migránsnak az európai éss így a magyar emberek pénzéből is. Ennyibe kerülne szerinte az ő befogadásuk fejenként, s szerintem még alá is becsülte az összeget. Ha megnézzük a szíriai programunkat, akkor azt láthatjuk, hogy kevesebb mint kétmillió euróból több mint 1300 családot megmentettünk egy elpusztult városban. A fejenként kilencmillió forint töredékével elérhettük, hogy ezek az emberek a lakhelyükön maradjanak. Aki amellett érvel, hogy ne ott, hanem itt segítsünk, az a magyar emberek zsebéből akarja kihúzni azt a pénzt, amivel a magyar szegénységet lehetne felszámolni.

A hírek szerint tervben van egy V4-es segélyezési együttműködés létrehozása is. Közeledik a „V4 Helps”?

Igyekszünk nemzetközi szövetségesi rendszert építeni az üldözött keresztények megsegítése és a migráció helyben való megelőzése mellett, és ez nehéz diplomáciai feladat az ellenérdekelt nyugati hatalmakkal szemben. Természetesen a V4 országok ebben a leginkább mozgósítható szövetségeseink, és nem is titkolt célunk, hogy a Hungary Helps rövidesen egy V4-program lehessen.

A „V4 Helpset” akár ennek a munkacímeként is fel lehet fogni. Bilaterális szinten a lengyelekkel már a tettek mezejére is léptünk, hiszen elindítottunk egy közös programot Szíriában egy ortodox fenntartású árvaház támogatására. Emellett több tárgyaláson is részt vettem Pozsonyban és Prágában: a pozsonyi nemzeti tanács hozott egy határozatot egy vallásszabadsággal és keresztényvédelemmel foglalkozó bizottság létrehozásáról.

Egyelőre nem hivatalos tárgyalásaim során pedig cseh részről is látom a nyitottságot, noha a keresztényi szolidaritás ott nem olyan erős hívószó. Enne kellenére a cseh kormány álláspontja megegyezik a magyar kormányéval a migrációs kérdésben, miszerint az mindenkire veszélyes, és a leghelyesebb megelőzni azt, például humanitárius segítségnyújtással. A lehetőségek kapcsán tehát derűlátó vagyok.

A Hungary Helps több ösztöndíjprogramot is fenntart külföldi diákoknak. Miről szólnak ezek a programok és kik vehetnek részt rajta?

Két ösztöndíjprogramunk van: az egyik a Stipendium Hungaricum, ami fejlődő országok, és más, Magyarország számára fontos partnerek számára teszi lehetővé, hogy fiatalok Magyarországon tanulhassanak, és értékes tudásukkal hazatérhessenek. Ami az önös érdek ebben Magyarország számára, hogy ezek a diákok egyfajta kapoccsá válnak a két ország között, kis nagykövetekké lesznek,

akik Magyarország érdekeit szem előtt tartva gazdagíthatják a kulturális és politikai kapcsolatokat az adott országgal. De mivel azt is láttuk, hogy a keresztény kisebbség tagjainak felsőoktatáshoz való hozzáférése számos országban korlátozott, ezért külön ösztöndíjprogramot tartunk fenn olyan keresztény fiataloknak, akik akár üldöztetést, akár diszkriminációt, akár terrorfenyegetést szenvedtek el. Utóbbi program érinti Szíriát, Irakot, Libanont, illetve Jordániát, ahol számos keresztény menekülttábor található.

Egyiptomban ugyan a kormány elkötelezetten védi a keresztény kisebbséget, de az Iszlám Állam terrorszervezet harcosai gyakran támadják a helyi közösségeket. A fentiek kiegészülnek a szubszaharai régió országaival. Itt általában nem helyi kormányok a partnereink, hanem az egyházak képviselői. Ezen diákok esetében nem elegendőek a kimagasló tanulmányi eredmények, szükség van egyházi ajánlólevélre is, miszerint a fiatal elkötelezett közössége, hazája és családja iránt annyira, hogy később hazatérjen. Mi nem akarjuk elszipkázni a fiatalokat olcsó munkaerőnek, mint ahogyan a nyugati országok a Wilkommenskultur álszent címszava alatt teszik, hanem a helyi közösségeket akarjuk megerősíteni.

Tesz-e valamit a Hungary Helps az iráni és kínai keresztényekért?

Fel kell ismerni egyrészt, hogy hol van szükség a segítségünkre, másrészt hogy hol tudunk, és milyen eszközzel segíteni. Ahol egy háború pusztította el a közösséget, ott az újjáépítéssel és a visszatelepülés támogatásával járulhatunk hozzá a kereszténység fennmaradásához. Egy olyan országban, ahol feltételezések látnak napvilágot arról, hogy a hatóságok korlátozzák az egyes csoportok vallásszabadságát, ott a diplomácia eszközével tudunk eljárni, de mindig oly’ módon, hogy az sose lehet a magyar emberek kárára.

Ami Kínát illeti, mi optimizmussal követjük nyomon a Szentszék és a kínai kormány tárgyalásait, és nyugtázzuk a tavaly megszületett megállapodást a Szentszék és Kína között. Ferenc pápával együtt bízunk benne, hogy ez több szabad teret ad majd a vallásnak, ám nem kívánunk „pápábbak lenni a pápánál”. Irán esetében feltérképeztük, hogy milyen a helyi keresztény közösségek helyzete: négy „bevett” keleti keresztény felekezet van, akik viszonylagos vallásszabadságot élveznek, ám az ország egyes részein szigorúan betartják a sária-törvénykezést és ott egyes csoportok vallásszabadsága korlátozott. Fel kell mérni, mit tudunk innen Budapestről tenni értük, legyen az humanitárius vagy diplomáciai támogatás, és folyamatosan értékeljük a helyzetet; ám az üldözött keresztényeket megsegítő projektjeink jelenleg a Közel-Keletre és Afrikára korlátozódnak.

Ön korábban diplomáciai szolgálatot teljesített Izraelben. Hogyan látja a keresztény palesztinok helyzetét Izraelben, a Palesztin Autoritás területén és Gázában?

Mi a keresztény palesztinokat nem tekintjük üldözött keresztényeknek. Noha őket is, mint sok más csoportot, negatívan érinti az izraeli-palesztin konfliktus, ám ez nem vallási üldöztetés. Magyarország támogatja a közösségeket, de nem mint üldözött keresztényeket, és nem is az üldözött keresztények megsegítését célzó programon belül. Ilyen volt például a betlehemi Születés Templomának nyújtott kulcsfontosságú magyar adomány, melyet nagyra értékeltek, hiszen ez volt az az első külföldi adomány, mely később még többet vonzott maga után, s ennek köszönhető, hogy mára lényegében újjáépítették a templomot.

Ez különösen lényeges volt a helyieknek, hiszen a két megmaradt keresztény palesztin tömbközösség közül a betlehemi – melyet jól ismerek, hiszen korábbi munkám során magam is többször meglátogattam őket – megélhetésének fontos forrása a vallásos turizmus. A Palesztin Hatóság területén nem diszkriminálják a keresztényeket, de ottlétem során panaszkodtak arra, hogy az akkor még erős Iszlám Állam propagandakiadványaiban előbbre helyezte a keresztény palesztinok kiirtását, mint a zsidók Izraelből való elűzését. Gázában súlyosabb a helyzet, hiszen ott a szélsőséges Hamasz van uralmon, ami erősen diszkriminálja a keresztényeket. Mindössze néhány száz fős közösség és egyetlen római katolikus plébánia maradt Gáza területén. Esetükben nem rendelkezünk hozzáféréssel.

Egy korábbi cikkében írt Soros Györgyről, és többek között felrótta a pénzembernek „anticionizmusát”. Mit ért az alatt, hogy Soros anticionista?

A kevésbé tájékozottak azt hiszik, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Soros György a legnagyobb nemezisek, pedig a valóság az, hogy a legnagyobb politikai ellentét Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Soros között van. Több okból ítélem el és tartom helytelennek az antiszemitizmust, de az egyik ezen okok közül, hogy végtelenül ostoba eszme: olyan különböző véleményeket valló embereket vesz egy kalap alá és állít célkeresztjébe, mint Soros – aki a nyugati balliberális elveket vallja, és ezeknek politikai szponzora –, illetve az izraeli cionistákat, akik egy erős zsidó nemzetállamot akartak megteremteni, most pedig fenntartani.

Kevesen tudják, hogy Soros palesztin emberjogi szervezeteknek álcázott NGO-kat támogat Izrael területén, akik aztán – mint a Soros által fizetett magyarországi szervezetek is – alapító okirataikban foglalt feladataikat messze túlhaladva akarják meghekkelni az adott ország demokratikus döntéshozatalát. Politikai puccsokat terveznek demokratikusan megválasztott kormányok ellen, ahogyan teszik ezt Magyarországon, úgy teszik Izraelben is. A Soros-féle nyitott társadalom és határok elve, ami szerintem egy hagymázas rémálom, ellentétben áll az izraeliek cionista, nemzetállami felfogásával is.

Ön egy 2012-es írásában felhívta a figyelmet az örmény népirtásról való megemlékezés fontosságára. Magyarország azonban máig nem ismeri el az örmény népirtás megtörténtét. Mi az esélye annak, hogy ez a keresztényellenes népirtás hivatalosan is elismerésre kerüljön hazánk által? Miért nem ismeri el a magyar állam az örmény népirtást?

Bár fontos a történelmi tények pontos ismerete, a Hungary Helps program a mai nap is zajló, a magyar országgyűlés által, határozatban is elítélt népirtás áldozatait segíti. Nekünk, magyaroknak erkölcsi kötelességünk minden tőlünk telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a történelemkönyvek lapjairól ismert népirtásokhoz hasonló tragédiák ne történhessenek meg újra. Vagy ha meg is történnek, az áldozatok ne vesszenek feledésbe, vagy válhassanak nagyhatalmak diplomáciai súrlódásainak járulékos veszteségeivé.

Melyik az a bibliai idézet, amelyből a legtöbb erőt tud meríteni munkája során?

A 23. zsoltár. Így szól a 4. szakasza: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy”. Ez ad erőt nekem a személyes küzdelmeimben, és ez programunknak egy fontos szentírási szakasza is. Azért fontos, mert az ügy, amit szolgálunk, néha teljes mértékben kilátástalannak tűnik. Irakban például 2004-ben még 1,5 millió keresztény élt, mára pedig már csak 200 ezer. Nem kell azt látni, ahogyan feltárják a tömegsírokat és rengeteg menekültet, már a számokból is tudjuk, hogy ezek a közösségek valóban a halál völgyében vannak. Ha nem történik nemzetközi összefogás, akkor néhány éven belül eltűnnek ezek az ősi közösségek. Itt szerintem nem elég az emberi erőfeszítés: isteni csodára is szükség van ezen közösségek megmentéséhez. Kollégáimmal pedig azt valljuk, hogy a mi feladatunk kiprovokálni ezt az isteni csodát.