A minap, a macskájáról is ismert provokátor kísérletet tett arra, hogy beletaposson néhány millió, történelmére büszke és/vagy hívő magyar ember lelkébe, amikor olyanokat írt, mint, hogy „közeledik augusztus 20., amikor a pesti belvárosban szoknyás férfiak szar számokat énekelve körbehurcolnak egy mumifikált kezet, amiről csak annyit lehet tudni bizonyosan, hogy egy férfié volt, aki ha jobbkezes volt, ezzel maszturbált, és törölte a seggét”.
Azbej Tristan (KDNP), üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár
Én érzem magam kínosan, hogy Gergely miatt ennyire vissza kell mennem az időben, de arra még a csattogós lepkék és a játszóterek által meghatározott életszakaszomból emlékszem, hogy a csúfolkodót azzal lehetett legjobban helyére rakni, ha az ember nem húzta fel magát rajta.
Ma ezt így mondjuk: ne etesd a trollt.
Másrészt pedig eszembe jut az a kereszténydemokrata alapgondolat is, amit a miniszterelnök Tusványoson megfogalmazott: szemben a modernkori militáns liberálisokkal, mi elítéljük ugyan az emberek gonosz tetteit, de magukban az emberekben a Jóisten tükörképét látjuk.
Így hát, Gergely, az a helyzet, hogy amit csinálsz, az szánalmas és izzadtságszagú, ahogy a művelt angol mondja: cringy. A politikusi hivatásomat egyrészt arra tettem fel, hogy jót tegyek a közösségeknek, akikért dolgozom. De arra is, hogy amit képviselsz, az oda kerüljön, ahova való: az eszmetörténet szemétdombjára. Tudom, hogy erre flegmán azt mondod, hogy nem érdekel mit gondolunk mi, pármilliónyian, de azt is tudom, hogy valójában ez nem így van. Sütkérezel a figyelemben, és az éltet, ha triggerelsz.
Másrészt viszont, Gergely, látom benned is a Jóisten hasonlatosságára teremtett embert, és ez arra indít, hogy minden cinizmus, leereszkedés, kommunikációs kunszt vagy rossz szándék nélkül elmondjak érted egy imát, és erre kérjek másokat is