1848 márciusában a magyar emberek egymásba karolva, elszántan mertek lépni az elnyomás ellen, hogy végre igazán magukénak mondhassák a szabadságot.
Nem tértek ki a reménytelennek látszó küzdelem elől, egyenes derékkal és hihetetlen akaraterővel küzdöttek a legnemesebb eszmékért, tetteik nyomot hagytak a történelemben és a magyar emberek szívében.
Sok tekintetben hasonlít ez a tavasz is ’48 márciusához. Egy ellenség veszélyezteti honfitársaink életét, szétválaszt családokat, elveszi szabadságunkat. Míg a márciusi ifjak az osztrák elnyomás ellen küzdöttek, minket egy világméretű járvány állít kihívások elé. S bár ettől az arctalan ellenségtől sem könyörületre, sem kompromisszumra nem számíthatunk, összefogással győzhetünk.
Katonáink most az orvosok és ápolók, a gyógyszerészek és a tudósok, fegyvereink pedig az ágyúk helyett a vakcinák.
A kétkedés és széthúzás hangjait hátrahagyva, mindannyiunknak egy célért kell munkálkodni.
Rendhagyó ünneplésünk során gondoljunk tisztelettel azokra a hősökre március 15-e alkalmából, akiknek szabadságunkat és jelenünket köszönhetjük. A mi feladatunk most az, hogy ezt a nemes örökséget megőrizzük és méltó módon továbbadjuk gyermekeink számára.
Vezessen bennünket a járvány elleni küzdelemben is az a szellemiség, amely lehetővé tette a legzivatarosabb időkben nemzetünk megmaradását és soha ne feledjük, szabadságunkat csak együtt harcolhatjuk ki!
Gróf Széchenyi István évszázadokon átívelve is emlékeztet bennünket: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”
dr. Simicskó István
a KDNP frakcióvezetője
Újbuda országgyűlési képviselője
(Fotó: KDNP)