Azbej Tristan, a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárságának vezetője adott év végi interjút a Vasárnap-hu-nak, amelyben többek között a baloldal által közönyösen fogadott keresztényüldözés kérdéséről, a párizsi Notre Dame újjáépítésének jelentőségéről, missziókról és eredményekről is beszélgettek. 

– A Hungary Helps program a Patrióták Európáért képviselőcsoport előtt is bemutatkozott. Mennyiben tekinthető a keresztényüldözés tényére való felhívás egy új fórumának ez a lehetőség?

– Talán senkit sem ér meglepetésként, hogy tisztában vagyunk azzal, ilyen kis országként Magyarországtól sem várható el, hogy egymagában enyhítsen a világon tapasztalható és több százmillió keresztényt sújtó üldöztetés sürgető problémáján. Ezért az államtikárságunk egyik fontos missziója diplomáciai, politikai természetű és azon tehetősebb országok döntéshozóinak meggyőzéséről szól, akik nálunk gazdaságilag erősebbek. Arról is fontos beszélni, hogy amikor Nyugaton próbálunk kormányzatokban, politikusok, uniós intézmények között szövetségeseket keresni az üldözött keresztények számára, nagyon sokszor falakba ütközünk. Van egy tudatos tagadás a keresztényüldözés tényének az elrejtése mögött, különösen a keresztény felfogással ellenkező politikai oldal részéről. Ezért tekintünk nagy lehetőségként arra, hogy a magyar kormány alapító tagként és vezető erőként van jelen a Patrióták Európáért új európai pártcsaládban, amely az alapítását követően rögtön a harmadik legerősebb frakció lett az Európai Parlamentben. A pártcsalád tagjait több átfogó téma is összeköti, például az illegális migráció elleni küzdelem, ehhez is kapcsolódóan a frakció több politikusa is jelezte, áttételesen, lényegesen kisebb mértékben, de ők is szembesültek a kiváltó okokkal, például a keresztények üldözésével, és nagy nyitottságot mutattak mélységében is megismerni a programunkat.

– Voltak már konkrét megkeresések a Hungary Helps jó gyakorlatainak esetleges átvételével kapcsolatban?

– Egyelőre bemutatkozó szakaszról beszélhetünk, ugyanakkor egy spanyol patrióta képviselő például személyesen nekem mondta el, hogy ő már korábbi hivatásának köszönhetően találkozott az üldözött keresztények ügyével. Ugyanakkor a Hungary Helps bemutatkozása győzte meg végképp arról, hogy 360 millió Krisztust követő üldöztetésének kérdését nem lehet pusztán a karitatív szervezetekre, egyházakra hagyni. Az ő álláspontja szerint is a politikai szereplőknek, a kormányzatoknak lelkiismereti kötelessége és lehetősége is van, hogy segítséget nyújtsanak. Nyilván, a hosszútávú célunk, hogy minél több politikust meggyőzzünk erről, így, amikor kormányon vannak, az üldözött keresztényeket támogató programhoz hasonló kezdeményezéseket indíthatnak útjára. Az alig néhány hónapos patrióta frakció esetében pedig elmondhatjuk, arról már most konszenzus alakult ki, hogy a közösen kidolgozandó témák sorába beleveszik az üldözött keresztények megsegítésének témakörét. 

– Ha folyamatában tekintjük, akkor jelenleg annak a feloldása zajlik, hogy a keresztényüldözés kérdése nem az egyház, vagy az egyházak belügye? 

– A keresztény világnézettel úgymond “kritikusan távolságtartó” erők nagyon gyakran eltagadják a keresztényüldözés véres valóságát. Sok kereszténydemokrata, konzervatív politikus pedig úgy gondolkodik, hogy a kérdést vallási belügyként kell kezelni. Ezeknek az álláspontoknak a megcáfolása, megváltoztatása vezet odáig, hogy a kormányok felvállalják az üldözött keresztények segítését. A magyar kormány mutatja a példát, hogy igenis lehetséges kézzelfogható segítséget nyújtani és változást elérni. Itt egy ráeszmélési folyamatról beszélünk.

– Még egy kicsit Európában maradva, van -e szimbólumértéke, hogy az évekkel ezelőtt porig égett párizsi Notre Dame ismét régi pompájában tündököl és megnyitotta kapuit a hívek előtt?

– A kereszténység, mint Egyház, örök és elpusztíthatatlan, de mint civilizációt, kultúrát több súlyos támadás is érte szerte a világban. Ami Európában zajlik, azt nem nevezném erőszakos keresztényüldözésnek, mert ezzel relativizálnám, ami Afrikában, vagy a Közel-Keleten történik. Nyugaton elsősorban szellemi keresztényüldözés folyik, kezdve az alapvetően a keresztény társadalmi értékek, a Biblia társadalmi tanításának megkérdőjelezésével, relativizálásával végül kigúnyolásával. Megfélemlítik, kirekesztik a keresztény tanokat valló embereket. Mindezek közös eredőjeként a keresztényellenes erők fokozatosan kilúgozzák az egész keresztény identitást, erkölcsi alapvetést a nyugati kultúrkörből. És mára ott tartunk, hogy megjelent az erőszakos keresztényellenesség is Európában. Az OIDAC Europe (Európai Keresztényekkel Szembeni Intolerancia és Diszkrimináció Megfigyelőközpontja) tavalyi jelentése szerint Európában több mint ezer keresztényellenes gyűlöletcselekményt regisztráltak. Ezek többsége olyan országokban történik, mint például Franciaország, ahol átlagosan naponta több mint kettő keresztényellenes cselekmény történik. A párizsi Notre Dame leégéséről a mai napig nem bizonyított egyértelműen, hogy baleset vagy szándékos gyújtogatás történt, de akármi is igaz a székesegyházzal kapcsolatban, Franciaországban átlagosan minden nap vandál támadás ér egy templomot. Persze más nyugati országokban sem rózsás a helyzet. Az, hogy a párizsi Notre Dame – egyébként nagyon helyesen francia állami támogatással – újjászületik, egy ritka fogódzkodópont a számunkra, mert rámutat, még nem teljesen értéktelen, még nem teljesen száműzendő mindenki számára Nyugaton a keresztény kulturális örökség. A Notre Dame reményt ad nekünk, hogy talán még megállítható a nyugati civilizáció kulturális és identitásbeli öncsonkítása. 

– A Hungary Helps az idei év során is számtalan konfliktushelyzetben lévő pontjára eljutott a világnak. Talán az sem véletlen, hogy ezekről a jószolgálati missziókról csak később értesülhet a hazai közvélemény…

– Ismert alapfilozófiánk, hogy a segítséget oda kell vinni, ahol a baj van. A bajt pedig szó szerint kell érteni, azaz, lehet az fegyveres konfliktus, keresztényeket erőszakos fenyegetése, vagy egy olyan hátrányos helyzetű ország, ahol rendszeresek a gazdasági bűncselekmények. Vannak olyan országok, ahol ingatag a politikai berendezkedés, vagy a nemzetközi diplomáciában érzékeny területnek számítanak, a biztonsági viszonyok tehát nagyon szélsőségesek. Ráadásul arra is oda kell figyelnünk, hogy ilyenkor nemcsak magunkat tesszük ki különböző veszélyeknek, de azokat is, akiken segítünk, vagy akiken keresztül segítünk, hiszen láthatóvá válik egy nyugati kapcsolat. Mi, akik a Hungary Helps Programban dolgozunk, és néha igen súlyos válságövezetekbe látogatunk el, mi is többen rendelkezünk családdal és aggódó hozzátartozókkal. Nekik is tartozunk azzal, hogy óvjuk magunkat, ezért, ha biztonsági szempontból kockázatos helyen járunk, ne tegyük magunkat célponttá azzal, hogy előre beharangozzuk jelenlétünket.

– A szavaidból azt veszem ki, hogy a saját családotoknak is csak utólag árulhatjátok el, miután szerencsésen hazaérkeztetek, hogy ténylegesen hol is jártatok. 

– Igen, előfordul, hogy jótékony homályba takarjuk az értünk aggódók előtt az egyes részleteket. Szeretném kiemelni, számunkra nagyon fontos, hogy tevékenységünk átlátható legyen a magyar közvélemény számára, hiszen mi is magyar közpénzből gazdálkodunk. Nagyon fontos, hogy a magyar emberek lássák, hatékonyan és jótékony célra fordítjuk a Hungary Helps rendelkezésére álló forrásait. Ugyanakkor egyes kritikus esetek kapcsán a média és a közfigyelem türelmét kell kérnünk, mindenképpen beszámolunk arról, mikor, mit és miért csináltunk, de egyes esetekben a közvélemény megértő türelmére kell hagyatkoznunk a munkánk természetéből fakadóan. 

– Az otthoniak felzaklatásától tartva csak óvatosan merek akkor rákérdezni, hogy melyik volt az idei, legkritikusabb missziótok?

– Ha azt nézzük, hogy melyik igényelte a legnagyobb biztonsági előkészítést, akkor egy időtartamát tekintve kisebb küldetés említenék elsőként, amely reményeink szerint életeket mentett, enyhítette a szenvedést és erős szolidaritási üzenetértéke is volt. Négy héttel ezelőtt egy aktív háborús övezetbe repültünk, a Magyar Honvédség egyik csapatszállító repülőgépét töltöttük tele magyar állami és karitatív szervezetek adományaival és ezt juttattuk el Libanonba. A kipakolás szűk ideje alatt is több rakéta csapódott a belvárosba, ez nagyon közelivé hozta Izrael és a Hezbollah konfliktusát. De más előkészítést igénylő kiküldetéseink is voltak. Nagyon aktívak vagyunk például a Száhel-övezetben, többször indítottunk missziót, abba a régióba, ahol a Boko Haram terrorszervezet fenyegeti a közösségeket. 

– Valószerűtlenül távolinak tűnik Magyarországról Csád, vagy a Száhel-övezet, ahol a magyar misszió folyik. Segítenél megértenünk ennek fontosságát?

– A Hungary Helps program alapmissziója segíteni a szenvedőkön, kiemelten az üldözött keresztényeken, de nem csak rajtuk. Egy másik kormányzati törekvés a migráció megfékezése, ami történhet a magyar határon, egy másik eszköz viszont lehet a megelőzés. A Hungary Helps program a migráció megelőzésének legemberségesebb módozata, mert a helyben maradást segítjük. A magyar kormány vizsgálta Európa geopolitikai, biztonságpolitikai környezetét, amelynek során felismerték, hogy a Száhel-övezet Európa legkülső védvonala. Egyrészt, mert egyre több országban terjed a jellemzően dzsihadista szélsőségesség, másrészt a régió a migráció egyik legjelentősebb forrása. Mondhatni, bár távolinak tűnik, de ami Száhel-övezetben történik, az nagyban és közvetlenül fogja befolyásolni Európa biztonsági jövőjét. A terület tehát egyrészt kockázati tényező, másrészt kiaknázatlan lehetőségek, például gazdasági kapcsolatok helyszíne, amennyiben a térség stabilizálódik. Ezért Magyarország nagyon módszeresen kezdett foglalkozni a területtel. Azt néztük meg, hogy kis, de elkötelezett országként hol tudunk hozzájárulni egy adott régió stabilitásához, az emberi szenvedés csökkentéséhez. Az is közismert, hogy először Niger irányába fordultunk, az utolsó stabil bástyák egyikéhez a Száhel-övezetben, ahol azóta viszont katonai puccs és a hatalomátvétel történt. Így maradt a valóban legutolsó stabilnak mondható állam Csád, most ide összpontosítunk.

– A Hungary Helps hétéves múltjára visszatekinve hol vannak azok a helyszínek, ahol már érzékelhető, hosszútávú eredményeket, sikereket tud felmutatni a magyar segélyprogram?

– Számos régióba közvetítettük a magyar emberek segítségét és a szolidaritását, de talán közülük is kiemelkedik a Közel-Kelet, ahol különben első programjainkat indítottuk. Ezt a térséget számtalan konfliktus sújtja, a szíriai polgárháború, az iraki konfliktusok, a libanoni gazdasági csőd, az ISIS és más iszlamista terrorszervezetek pusztítása. Mindezek tragikus következménye, hogy töredékére zsugorodott a kereszténység lélekszáma. Amiben eredményt tudtunk elérni, az természetesen nem az, hogy ezt a történelmi léptékű tragikus folyamatot megfordítottuk volna, viszont a még megmaradt keresztény közösségeknek sikerült a helyzetét megszilárdítanunk. Hozzájárulni ahhoz, hogy legalább 200 ezer keresztény maradt Irakban, például a lerombolt településeik, iskoláik újjáépítésével. Szíriában azért támogattuk az alapvető egyházi intézményeket, mert ezáltal segítettük megőrizni a kétezer éves kereszténység kulturális örökségét. Libanonban elértük, hogy az állam lebénulása után a keresztény oktatási intézmények fennmaradjanak. Amikor 2021-ben Ferenc pápa Irakba látogatott, akkor Moszul városában azt mondta neki az ottani püspök: ha nem lennének magyarok, akkor már egy keresztény sem maradt volna. Ez lehet, hogy túlzás, de mutatja, hogy mit gondolnak rólunk. És most, amikor más típusú konfliktusok és humanitárius katasztrófák rázzák meg a Közel-Keletet, talán a mi támogatásunk is hozzájárul ahhoz, hogy ez nem a kegyelemdöfést jelenti a keresztény egyházaknak, hanem éppen ők veszik ki a részüket a humanitárius segélyezésből. Mindemellett az eredmény mellett számomra mégis az a legfontosabb, hogy most, amikor a véres keresztényüldözések színtere Afrikára, például Nigériára helyeződik át, idén egymás után többször is tudtunk adni életmentő humanitárius gyorssegélyt nyújtani az egészen filmszerű drámaisággal a terroristák elől menekülő, szó szerint sebesült embereknek. A megmentett emberi életeknél nagyobb és fontosabb eredmény nincs.