Fabiny Tamás kiemelte: nemcsak a kereszten függő, a feltámadt Jézus is hordozza sebeit, és éppen ezekről a sebekről lehet őt felismerni ma is minden szenvedő, üldözött emberben.

Az evangélikus püspök rámutatott: a keresztény ember segítségnyújtásának sajátos vonása éppen ebből a másik emberben Jézust felismerő hitből táplálkozik. Ahogy Luther Márton mondta: „egymás Krisztusaivá kell lennünk”.

Fabiny Tamás szólt arról, a koronavírus-járvány, a bezárt templomok és a karantén idején volt jelképes üzenete annak, hogy a feltámadt Jézus átmegy a bezárt ajtókon, hogy találkozzon a tanítványokkal. De ugyanígy jelképes üzenete az idei húsvétnak is, hogy Jézus nem akarja hagyni, hogy zárt ajtók mögött éljünk, hogy bezárjuk a más nemzetiségű, a más felekezetű, a másként gondolkodó ember előtt az ajtónkat.

Az evangélikus püspök szerint a húsvéti történetben az is fontos, hogy a tanítványai körébe lépő Jézus – János evangéliuma szerint – „megáll középen”.

Jézus egyfelől az „élet sűrűjében”, másfelől a társadalom közepén akar állni, „egyensúlyt akar tartani”, nem húzva egyik oldalra sem.

 

Amikor pedig megszólal, így köszönti tanítványait: „Békesség néktek!”

Arra a kérdésre, hogy mit tudnak tenni az egyházak a békéért, az evangélikus püspök három feladatot emelt ki: imádkozni, felemelni a szavukat és segíteni a szenvedőket.

Az egyházak elsődleges feladata az imádkozás – mondta, hozzátéve, hogy ezt nem szabad lebecsülni. Példaként említette, hogy egy magyarországi evangélikus gyülekezet tagjai nemcsak úgy általában a békéért, hanem az oroszországi ortodox egyházért imádkoznak hétről hétre. Az, hogy egy pici magyar közösség, amelyiknek a létéről sem tudnak Oroszországban, képes erre, jelzi, hogy az egyház működhet másként, mint a nagypolitika.

Hogy aztán az Úristen meghallgatja-e az imádságot vagy nem, ez majd az ő titka lesz

 

– jegyezte meg.

Az egyházak politikán felül állására „szép evangélikus példaként” beszélt arról is, hogy az ukrajnai evangélikus püspök és az oroszországi evangélikus püspök részt vett Németországban egy békeimádságon.

Hozzátette, biztos abban, hogy egyiküknek sem volt könnyű meghozni a döntést, és mindketten „kockáztattak a saját politikai közösségükben”. De a gesztusban ott van az a felismerés is, hogy az egyházi partnerek könnyebben megtalálhatják egymás felé az utat, könnyebben közvetíthetnek a saját nemzeteik, politikai közösségeik között, mint a politikusok.

Az egyházak második feladata, hogy felemeljék a szavukat az igazságtalanság ellen vagy azért, hogy a háborúzó felek ne csak fegyverszünetet, hanem igazságos, méltányos békét kössenek.

Fontosnak nevezte azt is, hogy az egyházak teológiailag is reflektáljanak a háborúra.

 

Meglátása szerint Oroszországban hatalmi erők szolgálatába akarják állítani az egyházakat, amelyek azonban nem válhatnak a „politika szolgálóleányaivá” egyik oldalon sem. Ezért az egyházak feladata segíteni egymást a „kritikus szolidaritás jegyében”, hogy képesek legyenek mást mondani, mint a politika emberei, anélkül, hogy közben hazaárulóvá válnának.

Hozzátette: az egyházaknak fel kell emelniük a szavukat a túlzások, az extremitások ellen is, nehogy megbélyegzetté váljon egy teljes népcsoport. Amikor tehát az evangélikus gyülekezet az oroszokért imádkozik, valójában saját magáért is imádkozik, hogy ne lásson ellenséget az orosz népben.

Az egyház harmadik feladata háború idején a segítségnyújtás, a diakónia.

Az evangélikus püspök örömtelinek nevezte, hogy az emberekben ismét megmozdult a szolidaritás, az a segíteni akarás, amely a rendszerváltozás idején az Erdélyből, az NDK-ból érkezők, majd a délszláv válság elől menekülők befogadása idején jellemezte az országot. „Valami visszatért, amit én már nem is nagyon mertem remélni” – fogalmazott.

Elmondta, az evangélikus gyülekezetekben is elég volt egyetlen kérés, hirdetés vagy szó, hogy az emberek pénzt adjanak, megnyissák az otthonaikat vagy a határon segítsék az országba érkező menekülteket.

Az egyház vezetése most azon fáradozik, hogy tartós legyen a segíteni akarás, hogy sem anyagilag, sem lelkileg ne fáradjanak bele a hívek.

 

Kitért arra, szeretnék a menekültek szolgálatába állítani az evangélikus egyház oktatási rendszerét, ezért jelenleg azt mérik fel, hogy melyik iskolában tudják egy ideig az ukrán nyelvű oktatást is biztosítani a gyerekeknek a Kárpátaljáról korábban áttelepült kétnyelvű tanárok segítségével.

Az egyház budapesti, Karácsony Sándor utcai kis menekültügyi központjában a munkavállalással, regisztrációval kapcsolatos jogi tanáccsal látják el a menekülteket – ismertette, hozzátéve, ezek elsősorban állami feladatok, ugyanakkor az egyház „arcot tud adni”, személyessé tudja tenni a segítséget.

Emellett a magyarországi adományokból és a külföldi testvéregyházak, a bajor, az amerikai, a norvég evangélikus egyház támogatásával anyagilag és élelmiszerjegyekkel is segítik a menekülteket, illetve az őket befogadó családokat, hogy képesek legyenek a hosszútávú segítségnyújtásra – fűzte hozzá Fabiny Tamás.