Semjén Zsolt arról beszélt, hogy a nemzet életében ugyanúgy megvannak az ünnepek, mint a családok vagy az egyház életében; olyan kitüntetett napok, amikor a nemzet történetének nagy eseményeire emlékezünk.

Az ünnepeken hitet és erőt meríthetünk a nemzet nagyjainak és a nemzet heroikus küzdelmeinek példájából, és levonhatjuk a tanulságokat a történelmünkből. A történelmi tanulságok útjelző táblák, amikor a nemzet útkereszteződéshez, sorsfordító eseményhez érkezik”

– fűzte hozzá a politikus.

Kifejtette, hogy állami és nemzeti ünnepeink – augusztus 20-a, március 15-e és október 23-a – történéseiből az a tanulság vonható le, hogy a magyar nemzet életében mindig ugyanaz volt a feladat: egyfelől a nemzeti szuverenitás megteremtése, megvédése, másfelől az idők jelének felismerése, a szükséges társadalmi változások végrehajtása.

Szent István király idején ez úgy hangzott, hogy a szuverén magyar állam megteremtése és a kereszténység felvétele által a keresztény Európához való csatlakozás; 1848-ban ez úgy hangzott, hogy haza és haladás, tehát a szuverenitás visszaszerzése és a szükséges polgári átalakulás megteremtése; 1956-ban pedig úgy hangzott, hogy menjenek ki a szovjet megszálló csapatok, álljon vissza a nemzeti szuverenitás és a proletárdiktatúra őrületéből térjünk vissza a polgári demokráciához – sorolta.

Semjén Zsolt arról a tanulságról is beszélt, hogy miközben keletről egy barbár birodalom szállta meg Magyarországot, nyugatról pedig azt harsogta a Szabad Európa Rádió, hogy jönnek az amerikai csapatok, jönnek az ENSZ-csapatok.

Amikor ezt mondták, akkor már az Egyesült Államok és a Szovjetunió régen megegyezett, hogy a szovjetek nem avatkoznak be Szueznél, az amerikaiak pedig nem avatkoznak be Magyarországon”

– fűzte hozzá.

A miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy a szovjetek által exportált, Magyarországra erőltetett marxista ideológia idegen a magyar nemzet mentalitásától. Az osztályideológia jegyében elvették az emberek tulajdonát, a materializmus jegyében el akarták venni az emberek hitét az egyházak szétverésével, az internacionalizmus jegyében meg akarták szüntetni a nemzethez tartozást, a hazaszeretet, és a szocialista embertípus őrületében bomlasztották a családokat is.

Ez az ideológia embertelen, ezért istentelen, s mert istentelen, ezért embertelen”

– fűzte hozzá.

Úgy fogalmazott, hogy 1956 spontán forradalom volt, amelynek nem volt egyetlen karizmatikus vezetője, hanem a magyar nép volt a főszereplője. Szimbolikusan ugyan meg lehet jelölni két embert, akik meghatározóak voltak, egyfelől Nagy Imrét, másfelől Mindszenty Józsefet.

Nagyon mást gondoltak a világról, de haza és szabadság tekintetében nagyrészt hasonlóan gondolkodtak; mindkettőjüknek helye van 1956 és így a magyar nemzet panteonjában”

– mondta a miniszterelnök-helyettes.

Nagy Imre szembe tudott nézni tévedéseivel, és a vértanúságot is vállalva népe mellé állt. Mindszenty Józsefnek nem kellett jó oldalra állnia, mert mindig jó oldalon, Isten, egyház és haza mellett állt, nemzete lelkiismereteként.

Hozzátette:

1956-nak nemcsak a magyar történelem, hanem a világtörténelem tekintetében is meghatározó jelentősége volt, mivel az első szeget ütötte be a Szovjetunió és a marxizmus-bolsevizmus koporsójába.”