Harrach Péter: Valóban ne politizáljon?

A hódmezővásárhelyi plébános megdöbbent a baloldali jelölt állításain, és a közösség előtt ezt cáfolva kijelentette, reméli, hogy hívei tudják, kire kell majd szavazniuk.

A cikk szerzője Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője

Az ellenzéki média felhördült, és elővette az ismert baloldali tilalmat: az egyház ne politizáljon! Érdemes feltennünk két kérdést: miért mondják ezt, és mit mond erről maga az egyház?

A baloldal ideológiája és az egyház értékrendje távol áll egymástól, sőt a nyugat-európai keresztényellenes politikai akciók is a baloldalhoz köthetők. Érthető, hogy az egyházak társadalmi és politikai megnyilvánulásai nem a baloldalt támogatják. Ezért ők politikai kérdésekben szívesen elhallgattatnák az egyházakat.

Hogyan gondolkodik az egyház saját társadalmi megnyilatkozásairól? Egyrészt igaz, hogy saját függetlenségét és szabadságát védve kijelenti, hogy „nem elegyedik a politikai közösséggel”. A klerikusokat távol tartja a világi hatalom gyakorlásától, az aktív pártpolitikai és szakszervezeti szerepléstől, az üzleti élettől. Viszont fenntartja magának a jogot, hogy „erkölcsi szempontból ítéletet mondjon a politikai rendre vonatkozó dolgokról is”. Megnevez konkrét értékeket, amelyeket szerinte egy politikusnak képviselnie kell. (Például a házasságról, családról szóló keresztény tanítás.) Amikor vallja, hogy létezik az „erkölcsileg elfogadható politikák sokfélesége”, tagadja, hogy az „élet minden lehetséges szemléletmódja” azonos értékű lenne. A demokráciának pedig nem követelménye az etikai pluralizmus. Ezért emeli fel szavát a keresztény értékeket tagadó ideológiát és gyakorlatot követő politikával szemben. Vagyis ebben az értelemben jogának és kötelességének tartja, hogy politizáljon. Ezt tette a hódmezővásárhelyi plébános is, amikor cáfolta az ellenzéki jelölt kormányellenes kijelentéseit, és bebizonyította, hogy a kormány intézkedései az egyház szabadságát és működőképességét, illetve a település fejlődését szolgálják.