Puzsér Róbert arról beszélt egy minapi tüntetésen a magyar kormánnyal kapcsolatban, hogy azt már csak megdönteni lehet. Lehetséges, hogy bizonyos körök erőszakos hatalomátvételre készülnek, nem törődve a jövő évi országgyűlési választásokkal?

Puzsér úr nyilvános szerepléseit – immár évtizedes távlatban – érzelmileg túlfűtött reakciók jellemzik. Ő egy nagyon emocionális, vehemens, szangvinikus figura, valószínűleg rá is játszik erre. Hogy a valóságtartalma mi ennek a fajta agressziónak, arra többféle magyarázat is lehet. A legérdekesebb hírek egyike az utóbbi idők hírfolyamában az volt, hogy nyilvánosságra kerültek a különböző publikus produkciókat előadó személyek adóbevallásai. Kiderült, hogy a megelőző évhez képest a szónok úr szinte megtriplázta a személyes bevételét, tehát annak a valóságtartalma finoman szólva is megkérdőjelezhető, hogy ő egzisztenciálisan olyan nyomorúságban szenvedne, ami miatt neki már csak a nyilvános tiltakozás marad. A többi felszólaló – akik között a szépművészeti tartalmat megkérdőjelezhető kontentet előadó rapperek, celebritások és hasonlók is voltak – szinte mindegyike sok tíz- és százmilliós nagyságrendű bevételt tudott produkálni ebben a „szörnyű diktatúrában”. Vagyis azt mindenképp kizárhatjuk, hogy a személyes egzisztenciális nyomorúság kényszeríti őket erre az agresszív trágárkodásra.

De akkor mégis mi motiválja őket? Ha ilyen szép eredményeket hoz a bevételi oldalon ez a fajta magatartás, a nyilvános trágárkodás, az agresszív viselkedés, amit mindenféle újdonsült politikai formációk is magukénak éreznek, akkor kézenfekvő egy olyan megoldás, hogy ez jól fizet. A számok ezt mutatják.

A következő kör persze az, vajon honnan áll össze ez a nagyszerű bevételi oldal? Ez valóban annak a széles tömegnek a hálája-e anyagiakban kifejezve, akik vevők erre, és úgy gondolják, hogy ez a fajta publikus verbális erőszak ez ennyire sokat ér? Vagy emögött áll egy olyan támogatói háttér, amelynek valamilyen okból érdeke, hogy ezek a jól fizetett figurák minél trágárabb, közönségesebb, agresszívebb módon rombolják a közbeszéd már egyébként is elég gyér állapotát? Úgy gondolom, hogy majd a hatóságoknak, az erre hivatott szerveknek a feladata lesz ezt eldönteni. Valószínűnek tartom, hogy több tényezőből áll ez össze. Illetve még egyszer hangsúlyozom, hogy önmagában azzal semmi baj nincs, ha valaki stand up jegyekkel, meg a különböző, túlárazott kiadványokért adott pénzzel támogatja ezt a fajta magatartást, ez mindenkinek az egyéni lelkiismeretére van bízva, de mint keresztény ember, azt gondolom, ennél azért van nagyobb felelősségünk is.

A hétvégén megkezdődött a 30. Budapest Pride Közösségi Fesztivál. Konfliktust generálhat a Pride a magyar társadalom eltérő gondolkodású tagjai között? Talán éppen az a cél, hogy ebben a hangulatban döntsék meg a kormányt?

Nagyon látványos, impulzív, megosztó vizualitása van magának a Pride-nak, ami szerintem túlmutat azon az eredendő célon, ami a meleg közösség alapvető jogainak a láthatóvá tételét, az elfogadottságuk intenzitásának növelését célozná. Kimondhatjuk azt is, hogy ez a fajta egzisztenciális bizonytalanságból fakadó alapcél politikai többletcélok elérésére lett felhasználva. Viszont maradjunk a realitásoknál: a magyar társadalom azért lényegét tekintve még mindig egy zárt, konzervatív társadalom, és a Pride jelenléte, az erre az eseményre jellemző megjelenési dimenzió, ami bizonyos nyugati országokban része az utcaképnek, az egyszerűen nem illeszkedik közvetlen módon a nyugodt, békés, normakövető többség elképzeléseihez, szórakozási formájához, fesztiválképéhez. Befolyásolásra alkalmas, nagyon érzékeny téma, lehet, hogy még a kormányzat részéről is egy fokozattal nagyobb érzékenységet kérne hosszú távon ennek a kezelése, de hogy ennek kapcsán valós konfliktus- és erőszakpotenciál növekedjen a társadalomban, azt nem tartom valószínűnek.

A teljes interjú itt olvasható