A megvalósult homoszexualitás bűn – véli a miniszterelnök-helyettes. Kimehet-e egy katolikus politikus a Pride-ra? Ártott-e a kormányzat hitelességének a Szájer-ügy? Urizálás-e a vadászat?
Az alábbiakban a mandiner.hu ízelítője olvasható Kacsoh Dániel Mandiner hetilapban megjelent intejújából...
Hány trófeája van otthon?
Van egypár... Apám, nagyapám, dédapám is vadászott, de a fiam trófeái is nálam vannak. A világkiállításon egyébként meg lehet nézni egy valódi érdekességet is, amit Lázár János barátom meghívására ejtettem el az ő földeáki területén. Gáláns gesztus volt, hogy átengedte nekem. Ez az életbakom, „Lebensbock”, ezért gondoltam kiállítani.
Azt nyilatkozta korábban, hogy aki ellenérzésekkel viseltet a vadászat iránt, lényegében a saját őseit is megtagadja. Nem túlzás ez?
Mindannyiunk őseinek 99 százaléka vadászott, és ha nem lettek volna sikeres vadászok, mi most nem lennénk itt… Tehát a vadászati szenvedély antropológiai örökségünk, ezért ez nem szorul magyarázatra, az viszont igen, ha valaki megtagadja, és előítéletes ellenségességgel viszonyul a vadászokhoz.
Az ellenzék kommunikációjában a téma mégis úgy jelenik meg, mint valami kiváltság. Urizálás. Alighanem vannak szép számmal, akik egyetértenek ezzel.
A magyar vadászközösség ugyanúgy rétegzett, ahogy maga a magyar társadalom. Mivel a vadászati jog a földhöz kötődik, jó részük helyi gazda.
Azt kell világosan látni, hogy fenntartható vadászat nélkül nincs se erdő-, se agrár-, se vadgazdálkodás. Ráadásul nekünk Hunorra és Magorra visszamenő nemzeti örökségünkről van szó, a csodaszarvastól a turulig minden a vadászathoz kötődik, az Osztrák–Magyar Monarchiában pedig a világ legmagasabb szintű vadászati kultúráját értük el. Gondoljunk csak Széchenyi Zsigmondra, Kittenberger Kálmánra vagy Fekete Istvánra – rájuk minden magyar ember büszke lehet, függetlenül attól, hogy vadászik vagy sem.
De azért a budapesti rendezvényre nem kevés állami támogatás is jutott – ezt is sokan felrótták a kormánynak. Erről mit gondol?
A vadászati turizmus komoly nemzetgazdasági bevételt jelent a hazának. Nemcsak a szoros értelemben vett
vadásztatás, hanem a szállodától az étteremig sok minden. Ráadásul a legfizetőképesebb vendégeket viszi az ország legkevésbé urbanizált szegleteibe. A világkiállítással soha nem látott lehetőségünk van lélegzetelállító természeti és kulturális értékeink bemutatására, Magyarország propagálására!
A teljes interjú a Mandiner hetilap csütörtökön megjelent számában olvasható!
