Latorcai János leszögezi: 

a patrióta, nemzeti oldalnak is ki kell építenie saját közösségeit, amelyek vonzó alternatívát nyújtanak a „világmegváltó” globalista ötletekkel szemben.

A magányos, hitehagyott és gyökerek, kapaszkodók nélküli ember ugyanis sokkal esendőbb, kiszolgáltatottabb, mint – miként Osztie Zoltán atya megfogalmazta – az az ember, aki a kétezer éves, természetfölötti kinyilatkoztatással rendelkező és cáfolhatatlanul az igazságot közvetítő, emberi közösséget formáló keresztény egyházak tanítását próbálja követni. A közösségek pedig azért is rendkívül fontosak, mert a leírt folyamatok eredményeként felerősödött azok identitáspolitikai jelentősége a nyugati világban.

Ez kihívást jelent a klasszikus, egyéni jogok tiszteletére épülő liberális politikai berendezkedésekkel szemben is, hiszen az identitás mindig csoportkérdés, ami csoportjogokat követel. Mindezek a mozgalmak – vagy éppen a csoportjogokat követelő muzulmán migránsok – azért lehetnek sikeresek, mert a liberális társadalmak köztudottan gyenge identitásúak.

Az Egyesült Államok és néhány nyugat-európai ország példájából láthatjuk, hogy a közélet és a magánélet határait elmosó baloldali identitáspolitika milyen károkat képes okozni.

Mára a baloldali identitáspolitika a nyugati oktatási és kulturális intézményekben csaknem egyeduralkodóvá vált, minek következtében a nyugatot felemelő vitakultúra hanyatlásnak indult a „politikai korrektség” fojtogató légkörében. Ma már ott tartunk, hogy sokszor a szemben álló vélemények erkölcsi és nem egy esetben jogi szankcionálásával igyekeznek visszaszorítani a szólásszabadságot."

A teljes írás ide kattintva érhető el.