Nacsa Lőrinc, a KDNP frakciószóvivője  (Fotó: Azonnali.hu)

Ön hogyan került a politikába?

 Mindig is közösségben dolgoztam, közösségi ifjúsági vezető voltam. Az iskolában is mindig próbáltam szervezkedni, közel kerülni a tűzhöz; szerettem emberek előtt beszélni, előadásokat tartani. Később a szalézi rendben voltam ifjúsági vezető, ahol a végén már mi szerveztük a tábort, és képeztük azokat a fiatalokat, akik – a nyomunkba lépve – átvehették tőlünk ezt a feladatot. 2008-2009-ben hívtak végül Rétvári Bence és társai az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségbe, az IKSZ-be.

Honnan ismerte Rétvári Bencét?

Találkoztunk ilyen-olyan rendezvényeken, előadásokon, a Morus Szent Tamás-körben. Sok közös ismerősünk is volt az egyházi és cserkészvilágból.

Mit szólt a családja ahhoz, hogy politizálni kezdett?

Apai nagyapám 56-os hallgató volt a Műegyetemen, ahonnan kirúgták. Onnantól 1990-ig küzdenie kellett, nem engedték olyan szakmai pozícióba, amit megérdemelt volna – pedig építőmérnökként számos szabadalom fűződik a nevéhez –, és mindig figyelte őt a párt egy hűséges embere. Az anyai nagyapámnak pedig sok földjét is elvették a kommunisták. Így a családomban volt egy erős antikommunista hangulat, és erős keresztény, polgári-konzervatív identitást kaptunk. Bár – rajtam kívül – a családban a pártpolitikához nem volt senkinek semmi köze az elmúlt időszakban. Egyedül anyai nagyapám volt korábban a Kisgazda Párt megyei szervezője a kilencvenes évek elején.

Nem mondták otthon, hogy rendben van, hogy nem szeretjük a kommunistákat, de ezt azért másképp is ki lehet fejezni?

Négyen vagyunk testvérek. Mi viszonylag nagy szabadságot élveztünk már gyerekként is abban például, hogy ki milyen iskolát válasszon, mit szeretne tanulni, milyen fakultációra akar menni. Általában támogattak minket, nem éreztünk ellenállást.

Miért pont a KDNP-re esett a választása, és nem a Fideszre?

A Fidesz-KDNP-re esett a választásom. Az IKSZ-ben találtam rá egy olyan közösségre, értékrendre, amit én magam is tapasztaltam korábban katolikus közösségekben. Az egyházi háttér is ebbe az irányba terelt. Aztán itt ragadtam, és most is úgy érzem: a Fidesz-KDNP egy rendkívül jól működő konstrukció. Én ebben a szövetségben szeretném megtalálni a helyem.

Akkor nincs olyan, hogy külön, önálló KDNP?

Van, de most szövetségben dolgozunk a kormányzatban. Nyilván vannak a KDNP-nek alapszervezetei, frakciója, történelme. Ha visszatekintünk a KDNP hetvenöt éves múltjára, találunk a Fideszétől elütő vonalakat is. Ám jelenleg ez a legsikeresebb konstrukció Magyarország számára.

A KDNP mégis rendre megkapja a kritikát, hogy ma már nem létezne a Fidesz nélkül. Mikor volt utoljára kritikus a KDNP a Fidesszel szemben?

A frakcióüléseinken rendkívül őszinték, nyitottak vagyunk egymással. Ezen meg is lepődtem kicsit, amikor április után bekerültem a parlamentbe. Meg lehet beszélni kritikát is, támogató véleményt is, fölvállalhatja mindenki, amit gondol. Például azt is, ha valaki a választókerületi vagy egy társadalmi csoport érdekét képviselve szeretne elérni valamit. Szeretném, ha ezek a jó hangulatú viták, ez az őszinteség közöttünk megmaradna.

Nem úgy működik inkább, hogy úgyis az van, amit Orbán Viktor mond, és teljesen mindegy, hogy a többi képviselő mit akar?

A döntésekről minden alkalommal szavazunk a frakcióüléseken, amit sokszor órákig tartó vita előz meg. Nyilván van munkarendünk, ami megszabja, hogy milyen témákban és mi alapján haladunk előre, de a kihelyezett frakcióüléseinken hosszabb vitákra is lehetőség van. Ezeket a vitákat – amiket kifejezetten élvezek – minden esetben fontos lefolytatni, és megérteni a résztvevők álláspontjait.

A másik, amit meg szoktak kapni, hogy a KDNP álkeresztény. Ön szerint mitől lesz valaki álkeresztény, és mit jelent a valódi kereszténység?

Ez egy rendkívül rossz vita, nem a másik elköteleződését kell kétségbe vonni. A saját példánknak, a személyes cselekedeteinknek kell tükröznie az értékrendünket. Hibás elgondolásnak tartom, ha valaki azt mondja, hogy nem keresztény a KDNP, vagy nem kereszténydemokrata a Fidesz-KDNP kormánya. Érvek ilyenkor nem hangzanak el, csak minősítenek minket.

A KDNP pártvezetését elnézve kevés fiatal politikust látni. Miért nem vonzó a fiataloknak a a párt?

Nyilván ez a történelmi hagyományokra is épül. 1990-ben – az Antall-kormány koalíciós partnereként – rögtön kormányra tudott kerülni a KDNP. Sok vezetőnk – helyi és középvezetői szinten is – az idősebb korosztályba tartozik. Ugyanakkor, ha megnézem a KDNP mostani vezetőit, számos fiatal politikust látok. Gondolhatunk itt Rétvári Bencére, Azbej Tristánra, Fülöp Attilára, Hollik Istvánra vagy Juhász Hajnalkára is, akik mind negyven év alatt vannak. Azt is látom, hogy számos fiatal – lehet, még nem a KDNP tagjaként, hanem IKSZ-esként, önkormányzati képviselőként vagy helyi vezetőként – dolgozik és felelősséget vállal a közösségéért.

Meg így azért könnyebb mondjuk államtitkárrá válni, mintha a Jobbikhoz csatlakoznának, nem?

Csak értékrendből fakadhat, hogy ki kihez csatlakozik. Ha valaki opportunistaként csak azért csatlakozna hozzánk, mert valamilyen pozíciót akarna kapni, hamar kiderülne, hogy nincsen meg az értékrendi elköteleződése.

Ha egy tizenhét éves fiatal odamenne önhöz, hogy ő gondolkozik azon, hogy belépjen egy pártba, mit mondana, miért pont a KDNP ifjaihoz csatlakozzon?

Ezeket a beszélgetéseket rendszeresen lefolytatom, akár az újonnan alapult IKSZ-szervezetek rendezvényein. Nemrég éppen Békésen és Gyulán alakult meg egy-egy új IKSZ-szervezet. Jó közösséget kell teremteni, jó közösségi programokat kell csinálni, ahol a fiatalok találkozhatnak hasonszőrű, hozzájuk hasonlóan gondolkodó, hasonló problémákkal küzdő és hasonló örömöket átélő emberekkel. Az IKSZ ehhez meg tudja adni a kereteket: a valós, fizikai közösséget.

És mivel tudna meggyőzni egy fiatalt, hogy az IKSZ-hez csatlakozzon, ne a Fidelitashoz?

Nincsen ilyen verseny közöttünk. A két szervezet rendkívül jól tud együttműködni, mint ahogy a Fidesz-KDNP pártszövetség is. Számtalan közös rendezvényt szervezünk, közös sátrunk van határon túli fesztiválokon, és közös nyilatkozatokat is adunk ki.

Egy egészséges rivalizálás nem segítene?

Sokszor más a fókuszunk, mindenki szervezi a maga programjait. Érdekes módon történelmileg is úgy alakult, hogy ahol a Fidelitas erősebb, ahol ők vannak többen, ott kevésbé aktív az IKSZ, és fordítva. Nem rivalizálásra kell törekedni.

Ezért is egyeztetek rendszerint Böröcz Lászlóval, a Fidelitas elnökével – aki jó barátom is –, hogy ne pont ugyanazokat a programokat, rendezvényeket csináljuk. Hanem ha valaki éppen egy adott dologra fókuszál, addig a másik megpróbál más témákon dolgozni.

A fiatal ellenzéki politikusok közül tudna olyasvalakit mondani, akinek a munkájával szimpatizál annak ellenére is, hogy másképp látják a világot?

Rendkívül élvezem azokat a vitákat, amik időnként az ifjúsági szervezetek között létrejönnek – leginkább nyári fesztiválokon történik ez meg. Mi is szerveztünk már ilyet. Ezek a viták általában nagyon jó hangulatban telnek, és a vitán túl is meg tudjuk beszélni egymás között a dolgokat.

Tehát például a viták után leülnek, és megisznak egy sört?

Volt, hogy az ilyen viták után is beszélgettünk, például az EFOTT fesztiválon, ahova a szervezők minden évben elhívnak bennünket. Néha – főleg az utóbbi időben – viszont azt érzem, hogy az ellenzéki ifjúsági szervezeti vezetők elvitték a vitáról a hangsúlyt. Nem velünk akarnak vitázni, inkább a kormányt szeretnék szidni. Szóvá is tettük, hogy maradjunk a vita talaján.

De azért olyan csúnya dolgok is megtörténhettek az elmúlt években, mint amikor a Jobbik IT vezetője feljött a színpadra, akkor a balliberális ellenzék ifjúsági képviselői többen levonultak onnan.

Most nem pont ezt látjuk, hanem a nagy összeborulást.

Fenyegetés önök számára, hogy az ellenzéki szereplők most már képesek egységesen fellépni a kormány ellen?

Ezt bizarr dolognak tartom. Azok a politikusok, akik az elmúlt években rendszerint mérhetetlenül nagy kritikával illették a Jobbikot – sokszor teljesen jogosan és helyesen –, főleg a rasszista és antiszemita jobbikos kijelentések kapcsán, azok most mosdatják a Jobbikot. Elmondják a sajtótájékoztatóikon, az interjúikban, hogy ezek kizárólag a Jobbik belső ügyei, nekik nem kell velük foglalkozni. Én ezt elvtelenségnek tartom mind a Jobbik, mind a balliberális ellenzék részéről.

Azzal mennyire ért egyet, hogy a fiatalokat általában nem érdekli a politika?

Nem értek ezzel egyet. Egy fiatalnak meg kell mutatni, hogy igenis van joga és lehetősége beleszólni a dolgok alakulásába. Többször és hangsúlyosabban is el kell mondani, hogy egy választás hogyan befolyásolhatja a lakókörnyezetét, a jövőjét, a későbbi tanulmányait, munkavállalását vagy családalapítását. Egy kormánypárti ifjúsági szervezetnek ma nem csak a kormányzati üzeneteket kell elmondani a fiataloknak, hanem az is feladata, hogy a fiatalok kérdéseit, felvetéseit is kommunikálja a döntéshozók felé.

Azzal is foglalkoznak annyit, hogy egy fiatal, pályakezdő pedagógusnak gondot jelenthet fenntartani egy albérletet, mint a migrációval?

Az otthonteremtés és a családalapítás támogatásai sosem voltak olyan magasak, mint most. Ezek fontos programok, ezért is jelentette be a miniszterelnök úr a további családvédelmi intézkedéseket.

De ez egy egyedülálló, pályakezdő pedagógust, aki örül, ha fenn tud tartani egy lakást, nem érint.

Nyilván érinti. A kormányzati intézkedések az emberek életét érintik, így őt is.

De ha nincs gyereke...

Például gyerek nélkül a fiatal házasok tízmillió forintos kamatmentes kölcsönt vehetnek majd igénybe július elsejétől.

Aki nem házas, az nem számít a kormánynak?

Hogyne számítana. A pedagógus életpályamodell alapján folyamatosan, minden évben emelkednek a pedagógusok bérei.

A pedagógus béremelés már lezárult, és nem tudni, mikor lesz a következő. Egyébként pedig arra panaszkodnak a szakszervezetek, sőt, még a Nemzeti Pedagógus Kar is, hogy a megemelt bér is értéktelenedik, hiszen eltörölték a bérek minimálbérhez kötöttségét.

A pedagógusoknak nagy szerepük van az elkövetkező nemzedék felnevelésében. Az iskolafelújításokkal, az informatikai eszközök beszerzésével, a továbbképzési rendszerrel és a béremeléssel megpróbálunk – szerintem nem kevés – segítséget nyújtani ebben. Az biztos, hogy ezekben tovább kell menni, ezek sosem lezárt programok. Újabb megállapodást kell majd kötni a pedagógusokkal, mint ahogy négy éve is megtette a kormány, és ahogy most bejelentette a hároméves ápolói béremelést, aminek köszönhetően közel hetven százalékkal fog emelkedni az ápolók bére. Hangsúlyoznám: nem szeretnénk abba a hibába esni, amibe a 2002-2010 közötti balliberális kormányok, hogy a felelőtlen ígérgetések után nem maradt forrás a költségvetésben az ígéretekre, ami miatt külföldi forrásokból, hitelekből kellett megoldani a finanszírozást.

Akkor az elszállt lakásárakkal nem foglalkoznak?

Az, hogy ki mennyiért kínálja, adja el a lakását, nem a kormány hatásköre.

A kormány dolga, hogy otthonteremtési programokat biztosítson. A mostani bejelentés alapján a családi otthonteremtési kedvezményt a használt lakásokra is kiterjesztjük, sőt, a harmincöt millió forintos értékhatárt is eltöröljük. Az elmúlt években számos bürokratikus könnyítés is történt; az indulásakor a CSOK igénylése még körülményesebb volt, mint most.

És ezzel tovább növeli a kormány az ingatlanárakat.

Nem látom, hogy ez bekövetkezett volna. Még nem indult el a program. Várjuk meg ezt, és beszéljünk róla akkor.

Biztos hallott róla, hogy az eladók általában már beépítik a CSOK-ot az ingatlanárakba. A végén az emberek sokszor nem nyernek akkorát.

Ha valaki szeretne egy családi házat építeni például Jászberényben, és kér a vállalkozótól egy árajánlatot, akkor az nem fog tizenötmillió forinttal drágább ajánlatot adni, amikor a szomszéd meg a másik vállalkozó is tudja, hogy mennyiért építették a házat. Értelmes, jó megállapodásokra van szükség a vállalkozók és a magánszemélyek között. Olyan vállalkozót kell mindig kiválasztani, aki határidőre minőségi munkát végez abban az árban, amiben megalkudtak a felek.

Lehet, hogy egy órási lakópark esetében egy ügyeskedő vállalkozó be tudja játszani, hogy beleépíti a CSOK-ot az eladási árba, de ezeket észre kell venni, és nem oda kell akkor költözni.

A bérlakásépítési programok miért nem szerepelnek a prioritások között? Botka László például büszke arra, hogy Szegeden mennyi bérlakást lehet igénybe venni.

Egyrészt az elmúlt évek bérnövekedéseivel, másrészt az otthonteremtési programokkal lehetőség nyílik arra, hogy az emberek tulajdonába kerüljenek a lakások. Megnőtt az utóbbi években az új lakások építése is, és a magántulajdonba kerülő ingatlanok száma is.

Ez a huszonéves pedagóguson, aki épp csak elindulna az életében, megint nem segít.

Hogyne segítene, ad neki perspektívát. Lehet, nem huszonkét évesen lesz családi háza, de ez nyilván így működik. Kikerülünk az egyetemről, elkezdünk dolgozni, és megpróbáljuk megteremteni az otthonteremtéshez szükséges fedezetet. És megnézzük, hogy ehhez milyen programok, kamatmentes hitelek vannak. És ő ennek az útnak a végén nem egy idegen által tulajdonolt bérlakásban fog lakni, hanem a saját tulajdonában lévő otthonában.

Ha minden olyan jó irányba megy Magyarországon, mint azt Orbán Viktor lefestette az évértékelőjében, miért van több százezer magyar külföldön?

Miért ne lehetnének külföldön? Ezért léptünk be az EU-ba. A 2004-es csatlakozást megelőző népszavazáson még nem múltam el tizennyolc, de ha szavazhattam volna, a csatlakozásra szavaztam volna. Fontos, hogy könnyen tudunk elutazni kirándulni, nyaralni vagy akár meglátogatni külföldi ismerőseinket.

Nem azért mennek a hanyatló nyugatra a magyarok, hogy a magasabb bérekből meg tudjanak élni?

Magasabbak a bérek, ahogy a megélhetési költségek is. De tavalyelőtt már többen érkeztek haza, mint ahányan elhagyták az országot. Azzal nincsen semmi baj, ha kimegyünk tapasztalatot, versenyképes nyelvtudást és szaktudást szerezni. Egy olyan országot szeretnénk építeni, ahova – miután ezeket megszerezték az emberek – megéri visszajönni, ahova vissza akarnak jönni.

És van még valami, amiről ritkán beszélünk, és amire nagyobb figyelmet kell fordítani: ez a nemzeti büszkeség.

A közös sikerek mindig fontosak egy nemzet életében. Több ilyen pillanatot kellene megélnünk közösen mint magyar nemzet. Ez alá tartoznak például a sportsikerek, de a sajtóban is jobban kéne hangsúlyoznunk mondjuk a tudományos és művészeti sikereinket. Ezeken keresztül is erősíteni kell a nemzeti összetartozás és büszkeség érzését.

Nemzeti büszkeségre ad okot az is, ha egy gázszerelő pár év alatt milliárdos, majd Magyarország leggazdagabb embere lesz?

A magyar vállalkozók sikerei mindenkit kell, hogy motiváljanak.

Kevés vállalkozó van a fiatalok körében, ezért is szerveztük meg az első olyan fiatal vállalkozói találkozót, ahol a magyarországi és az erdélyi fiatal vállalkozók találkozhattak és építhették a kapcsolataikat, ami például üzletkötésekben is megnyilvánult. Azóta már négy ilyen rendezvényünk is volt. Ez a folyamat nálunk le volt lassulva. Amerikában tízből hat fiatal azt mondja tizennégy-tizenhat éves korában, hogy ha felnő, a saját lábán álló vállalkozó akar lenni.

Akkor Mészáros Lőrinc példakép lehet a magyar fiatalok számára, ezt mondja?

Magyarországon tízből csak két-három fiatal mondja azt, hogy vállalkozó szeretne lenni. Azt kell segíteni, hogy jobban akarjanak a fiatalok vállalkozni. Magyarország rendkívül innovatív ország, a fiataloknak rengeteg jó ötletük van, kreatív megoldásokat találnak ki. Szerintem Magyarország Közép-Európában egy startup-központ. Nagyon sok ilyen jellegű rendezvény, konferencia zajlik nálunk, és a környezet is jó az ilyen vállalkozásokhoz. Ezt kellene tovább vinni, hogy a fiatalok meg is maradjanak ezen a pályán. Nyilván hazabeszélek, de én jobban örülök, ha egy magyar vállalkozó végez minőségi munkát, mint amikor egy külföldi.

Tehát örüljünk annak, ha a miniszterelnök barátja sikert arat a közbeszerzéseken.

Örüljünk annak, ha egy magyar vállalkozó sikert arat.

Ön szerint mi hathat jobban egy vállalkozó karrierjére: egy jó ötlet, vagy ha a miniszterelnök szomszédságába költözhet?

Ennek semmi köze a vállalkozásokhoz. Az kell, hogy legyen az elsődleges szempont, hogy valaki jó áron, határidőre minőségi munkát végezzen, tartva a szavát.

Visszakanyarodva a nemzeti összetartozás érzésére: ennek nem lehet egy elég komoly akadálya, ha a kormánnyal nem szimpatizáló nemzettársainkról azt hazudja az állami pénzből fenntartott média, hogy őket Soros György repültette ide tüntetni?

A tüntetés nem hivatott felhívni a figyelmet a nemzeti büszkeségre, az kiállás egy ügyért, egy véleményért. Lehet ez kisebbségi vagy többségi vélemény – de általában ez a kisebbségen maradó vélemény lesz. A tüntetés egy kisebbségi véleményt hivatott megjeleníteni. A fontos, hogy ez a törvényes keretek között történjen.

Nem is erre vonatkozott a kérdés, hanem arra, hogy kimegy a kisebbség tüntetni, és azt hallja a többség médiájából, hogy Soros György pénzén jött tüntetni. Nem ássa alá a nemzeti összetartozást, hogy állami pénzen hazudnak a kisebbségről?

Az ássa alá a nemzeti büszkeséget, hogy ugyanezen társaság egy része folyamatosan rossz képet akar festeni Magyarországról külföldön. Külföldi újságíróknak, lapoknak nyilatkoznak, magukat civilnek mondó, külföldi szervezetek konferenciáin vesznek részt, vagy akár az EU egyes intézményeiben is mindenféle idétlen vádakkal illetik az országot, minthogy Magyarországon rossz a helyzet és rosszul döntöttek az emberek. Ez sokkal jobban aláássa a nemzeti összetartozást és büszkeséget, mint ha egy riporter megkérdezi a tüntetésen a láthatóan külföldi, magyarul nem beszélő embert, hogy hát ő mégiscsak hogyan keveredett ide.

Ő valószínűleg egy itt tanuló, külföldi diák, nem Soros György pénzén ideutaztatott provokátor.

Akkor ő külföldi diák volt. És ő miért van kint a tüntetésen? Én ezt sem értem.

Miért ne mehetne megnézni egy külföldi tüntetést? Főleg, ha a diák még itt is él Magyarországon.

Szabad ország vagyunk, a törvények betartása mellett mindenki odamegy tüntetni, ahova szeretne.

Mondhatjuk, hogy egy kicsit legalább mind a két oldal hibás? Ha elítéljük, hogy rossz hírét keltjük Magyarországnak külföldön, akkor azt is elítélhetjük, ha a többséget képviselve a kisebbségről hazudozunk.

Hazudozni sosem jó dolog.

Ha valaki a törvényes kereteket betartva elmondja a véleményét, az teljesen rendben van, ezért élünk demokráciában.

Orbán Viktor a rendszerváltás környékén tett egy olyan kijelentést, hogy az egyházat minél távolabb kell tartani a politikától. Ezt KDNP-sként hogyan értékeli? Igaza volt Orbánnak?

Az, hogy keresztény emberként politizálok, nem jelenti azt, hogy az egyház politizál. A kettőt nem érdemes összekeverni. Az egyháznak van egy intézményesített része, aminek vannak vezetői, mint a püspökök vagy a pápa, a lelkipásztorok vagy a papok. Ez az intézményesített rész közösséget szervez, rengeteg feladatot lát el a magyar társadalomban, és társadalmi-szociális kérdésekben is vannak fontos megnyilvánulásai. Ezt a munkát nagyra becsülöm. Az meg már egy másik kérdés, hogy más emberek, egyének, például mi a KDNP-ben keresztény meggyőződésből, keresztény alapon és indíttatásból részt veszünk a politika alakításában.

Van B-terve a politika mellett?

Dolgoztam én már a politikán kívül is: szerzetesrendi vagyonkezelésben és kommunikációban szereztem tapasztalatot. Szóval nem ez a kérdés, hanem hogy értéket teremtünk-e, jót teszünk-e, másokra hatással vagyunk-e azzal, amit végzünk. Ilyen munkát kell találni magunknak. Most ez nekem éppen a politikai szerepvállalás.

Ha a politikai karrierjére gondol, van egy olyan cél, pozíció, amivel maradéktalanul elégedett lenne tíz év múlva?

A célom, hogy amikor a három gyerekem majd megkérdezi, hogy mit csináltam, akkor büszkén tudjak a szemükbe nézni és válaszolni.

Akkor nincs olyan célja, hogy egyszer jó lenne államtitkárnak vagy miniszternek lenni?

Nincs. Egy régi, de nagyon igaz mondás, hogy a Fidesz-KDNP-ben feladatokat osztanak, nem pozíciókat.

Mikor hagyná ott a politikát?

Most kerültem csak bele, nem gondolkoztam azon, hogy mikor hagynám abba.

És nem is tud elképzelni olyan pontot, amikor azt mondaná, „hagyjuk ezt, csináljunk inkább valami civil dolgot”?

Nem vagyok az a feladós típus. Ha van cél, és azért van értelme harcolnom, ha van esélyem jót cselekedni, akkor csinálni kell. Lehet, hogy nem éppen ebben a szerepben és feladatkörben, amiben most vagyok, de én mindig a hazámért akarok dolgozni.