A karácsony egy csodálatos ünnep – a keresztény kultúrában ilyenkor a megváltó Jézus Krisztus eljövetelét ünnepeljük évezredek óta. Legnagyobb csodája viszont abban rejlik, hogy hatása szinte az egész világon érezhető, szellemisége pedig jóval túlmutat politikai, kulturális és felekezeti határokon.

Karácsonykor egyfajta kegyelmi béke köszönt ránk, és a világ rohanása mintha egy kicsit lelassulna. Ekkor a legtöbben arra törekednek, hogy szeretteik körében töltsenek el néhány napot.

Én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen minden évben együtt ünnepelhetek a családommal. Különböző történetekkel, mesékkel már az adventi készülődésnek is igyekszünk sajátos hangulatot adni, és a lakásunk feldíszítésére, az ünnepi vacsora megtervezésére is gondot fordítani. Szeretteink megajándékozása az ünnepnek egy hagyományosan hangsúlyos része, amelyet gyermekeink mindig várnak. Ugyanakkor feleségemmel arra neveljük őket, hogy az ajándékozás örömét, a gesztus értékét is megismerjék. Ebben az iskolai foglalkozásoknak, a rajzoknak, vagy a kézzel készített ajándékoknak, nem utolsó sorban a gyerekek fantáziájának óriási jelentősége van.

Szenteste nálunk mindig meghitten telik. Vacsora után kibontjuk az ajándékokat, beszélgetünk, gyertyákat gyújtunk, ünnepi dalokat hallgatunk és néha énekelünk is a gyerekekkel.

Mióta az eszemet tudom, szüleimmel mindig részt veszünk az éjféli görögkatolikus misén. Úgy gondolom, hogy az imádság fontos része az ember lelki megnyugvásának, amely nélkül nem lehet teljes a karácsony.

Dr. Simicskó István