Magyarországon hatvanezer civil szervezet van, ezek túlnyomó többsége nem panaszkodik, hanem dolgozik. Őket soha nem kérdezik meg az unió illetékesei. Nem az Európai Parlament felületesen tájékozott és ideológiailag elfogult, bevándorláspárti képviselői vagy hatalmi játszmái határozzák meg, hogy európaiak vagyunk-e vagy sem – jelentette ki a Magyar Hírlapnak adott interjújában Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára.
– Nem fognak célt érni a Cohn-Benditek és a Vásárhelyik, nyilatkozta korábban. A múlt hét fejleményei nyomán kérdezem: mégis?
– Az elmúlt kétezer évre alapoztam a véleményemet. A több százezer ember, köztük a keresztények kiirtásával járó „nagy” francia forradalom és a bolsevik rendszer után is helyreállt a világ, talpra állt az egyház. Itt vagyunk. A zsidó–keresztény kultúra él, még ha olykor elnyomatásban is. Amire utaltam: Vásárhelyi Miklós 1949-ben a Szabad Népben írt gyomorforgató, gyalázkodó cikket a megkínzott Mindszenty Józsefről, majd a rendszerváltozás idején az SZDSZ soraiban osztotta az észt. Manapság lánya, illetve veje, Dés László rendszeresen szapulják a harmadik kétharmaddal újraválasztott miniszterelnököt és kormányát, diktatúrát emlegetve. Ez a társaság régóta azt hiszi, ők diktálják a demokráciát. Ettől ez még nincs így, nem érnek célt.
Soltész Miklós a Miniszterelnökség államtitkára, a KDNP alelnöke
– Strasbourgban mintha mégis beért volna a panaszkodásuk. Ilyen Európához akarunk tartozni?
– Ezer éve vagyunk Európában, ha a kereszténységet nézzük, még régebben. Nem az a kérdés, hogy mi Európához tartozunk-e, hanem az, hogy mi lesz ezzel az Európával. Nem az Európai Parlament felületesen tájékozott és ideológiailag elfogult, bevándorláspárti képviselői vagy hatalmi játszmái határozzák meg, hogy európaiak vagyunk-e vagy sem. A jelenlegi vezetők olyan irányba vitték el az uniót, amely migránsokkal árasztja el Európát, lakosságcserét hajt végre, és eközben egy liberális véleménydiktatúrát erőltet a nemzetekre. Másrészt közreműködésük nyomán Európa elveszítette gazdasági súlyát, versenyhátrányba került a világban. A legnagyobb kárt azonban az erkölcsi, szellemi rombolás jelenti.
– Judith Sargentini végül elfogadott jelentése elvileg jogi dokumentum, mégis inkább ideológiai fronton támadja hazánkat. Visszafordíthatóak az értékrendbeli változások Európában?
– Ehhez mi kevesek vagyunk, ám Magyarország következetes társadalmi és migrációs politikája azért sokakat felébresztett. Ugyan nyugaton még jórészt a helyükön vannak a balliberális vezetők, de valami elindult. Egyre több jelzés érkezik az emberektől Európa-szerte: nem jó az ottani irány. Ráadásul a Tízparancsolatot sem lehet megtagadni, benne van a természetünkben. Persze elfogadjuk, ha valaki másként él, de ne akarják ránk erőltetni a liberális szemléletet. Hazánkban egyértelmű a helyzet: minderről az Alaptörvény rendelkezik. Ami pedig a jelentést illeti, csúsztatásokkal, tévedésekkel és hazugságokkal van tele, illetve számos olyan üggyel, amit már orvosoltunk. Nehéz komolyan venni. De mivel ez az egész a bevándorlásról szól, mégis komolyan kell venni, mert Európa és a gyerekeink, unokáink jövője ezen múlik.
– A felekezetek hazai akadályoztatásának vádja is elhangzott az irományról szóló vitában. Meglepődött?
– Aki itt él, az tudja, hogy ebből egy szó sem igaz. Magyarországon ma mindenki szabadon gyakorolhatja a hitét, sőt, ha vallási tevékenységet végez az adott közösség, egyháznak is nevezheti magát. Európa első, vallásszabadságot biztosító törvénye itt született meg négyszázötven éve. Az EU mellett működő Velencei Bizottság szerint is a magyar egyházügyi törvény a vallásszabadság liberális és nagyvonalú keretét biztosítja. Kétségtelen, a bevett státus elnyeréséhez szigorú feltételeknek kell megfelelni a visszaélések elkerülése miatt. A jelentés által emlegetett, valóban korrekcióra szoruló egyházügyi törvény rendezését egyébként éppen azok az egyeztetési folyamatban részt vevő, majd az előterjesztést elutasító ellenzéki pártok akadályozták meg, amelyek most önfeledten tapsolnak Magyarország elítéléséhez. Úgy, hogy konkrétan megszegték az ígéretüket.
– Mindenesetre szerepel az őszi jogalkotási menetrendben a jogszabály. Mikor kerül rá sor?
– Megígértük: ha újra megvan a kétharmad, elővesszük a törvényt. Senkinek nem lesznek a kárára a változások. Ennyi bevett egyház amúgy nincs más európai országban, ahogy ekkora mértékű támogatás sem. Sehol. Ezek után a magyar szabályozást támadni, pláne azok részéről, akiknek a jogelődei egyenesen üldözték a történelmi felekezeteket, felháborító. Ráadásul 2010 előtt, a szélsőliberális keretek révén számos szervezet élt vissza az egyházi státussal járó kedvezményekkel.
– Iványi Gábor lelkész a Sargentini-jelentés kapcsán is támadta a kormányt. Mégis politizálhat egy lelkész?
– A liberálisok szerint nem, de azt természetesnek veszik, amikor ez a szakállas ember gyalázkodik, szinte kiátkozva a többi keresztény gyülekezetet meg a kereszténydemokrata kormányt. Másnak nem szabad, neki igen. Tipikus kettős mérce. Iványiról csak annyit, hogy egy nyilatkozata szerint Orbán Viktor el fog kárhozni, míg az egész országnak hazudó, majd szemeket kilövető Gyurcsány Ferencet – aki barátjának nevezte a lelkészt – nem tartja rossz embernek. Kár is vele foglalkozni.
– Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes még a tavasszal utalt arra, változhat az egyszázalékos adófelajánlások rendszere is. Hogyan?
– A családokat, munkavállalókat támogató adócsökkentések miatt az egyházak és a civilek esetében kevesebb lett a felajánlható összeg, melyet a kormány évente kiegészít, arányosan, eseti jelleggel. Csakhogy ez bonyolult. Ehelyett alakítanánk át a rendszert úgy, hogy semmiképpen ne kapjanak kevesebbet. Az egyházak számos közfeladatot látnak el, hitéleti, szociális, egészségügyi, oktatási és karitatív tevékenységet végeznek, ami nem csak a hívőket segíti. Az adózók ennek tudatában ajánlják fel az egyszázalékot, ezt a kérdést igazságosan rendezni kell.
– Hol tart az egyházi fejlesztési források elosztása, a projektek megvalósítása?
– Az ellenzék által szintén támadott intézkedésekkel valójában hatalmas elmaradásokat próbálunk pótolni. A hátrányok egyrészt a kommunizmus, másrészt a balliberális kormányzás idején keletkeztek. Zömmel épületek felújításáról van szó, melyek a kulturális értékőrzés és a vallási élet mellett egyébként még a települések arculatára és a turizmus növekedésére is pozitív hatással vannak. De nem hanyagoljuk el az állami fenntartású intézményeket sem, rengeteg óvodát, iskolát és egészségügyi szolgáltatót hozunk rendbe.
– Egyre népszerűbbek a felekezeti iskolák, egyre több is van belőlük. Mennyit bírnak az egyházak?
– Senki nem erőlteti a fenntartást, ez egy lehetőség számukra és lehetőség a szülők számára. Vannak olyan esetek, amikor az egyik egyház nem akar átvenni egy adott intézményt, de egy másik vállalja, ezt senki nem tiltja meg. Azért az arányokat igyekszünk megtartani. A balliberálisok persze a templomokba szorítanák vissza a vallásos életet, pedig már az ókortól kezdve része volt az egyházi szerepvállalásnak a közösség, a társadalom szolgálata, például az oktatás vagy az egészségügy területén. Jó lenne ugyanakkor, ha a megfelelő minőségű utánpótlás érdekében az egyházak a felsőfokú intézményeikben még több pedagógust és szakembert tudnának képezni. A felekezeti iskolák iránti töretlen érdeklődés bizonyítja a társadalmi bizalom, illetve igény meglétét.
– Visszatérve a Sargentini-jelentésre: korábban a civil területért is felelős államtitkárként mit gondol arról, hogy csak bizonyos szervezeteket kérdezett meg a dokumentum készítője?
– Sokszoros tapasztalatom, hogy amikor az unió vagy különböző nemzetközi szervezetek illetékesei meglátogatnak, nem érdekli őket, mit mondunk, mik a tények, hanem csak azt darálják, amit néhány tucatnyi sorosista szervezet diktált nekik. Sargentiniék még csak hivatalos delegációt sem küldtek Magyarországra, amelyről a jelentést írták, helyette ő egy személyben Soros-szervezetekkel találkozott. Magyarországon hatvanezer civil szervezet van, ezek túlnyomó többsége nem panaszkodik, hanem dolgozik, sokszor csendben. Őket soha nem kérdezik meg. Vegyünk egy példát! Az Ágota Alapítványnál több ezer gyermek életét mentették meg testileg és lelkileg a nevelőszülői hálózatok erősítésével. A legelesettebbekért tesznek, a jelentéstevők mégsem kíváncsiak a véleményükre. A mostani eljárásról meg csak annyit: a koncepciós pereket már megszoktuk ebben a térségben. Ez a balliberális közeg nem tud ebből kilépni, pedig jó lenne elvágni végre a gyűlöletnek ezt a fonalát. Elfogadhatatlan, hogy lényegében ma is a politikai ellenfelük, azaz a kereszténydemokrácia képviselőinek megsemmisítésére törekednek. De csak írogassák a jelentéseiket, nekünk megvan a feladatunk! Dolgozunk. Küzdünk az ellen, hogy Európát és Magyarországot tönkretegyék.
– A jogállamiság hiánya mellett vád a kormánnyal szemben, hogy növeli a szegénységet. Sőt, egyenesen éhezteti a menedékkérőket. A Karitatív Tanács elnökeként mit szól ehhez?
– A 2010 előtti rendszer szétverte a segélyszervezeteket, az adományokat áfával sújtották. A polgári kormány ezt a sarcot eltörölte, a multik gyarapítása helyett a rezsicsökkentéssel, adócsökkentésekkel, béremelésekkel, családtámogatásokkal, ingyenes gyermekétkeztetéssel és tankönyvvel, nyugdíjprémiummal és egyéb intézkedésekkel milliárdokat hagyott az emberek zsebében. A tanács pedig a hat legnagyobb karitatív szervezetet és három kisebbet összefogva hatékonyabbá tette a karitatív segítségnyújtást. Ma már, ha bármilyen katasztrófahelyzet adódik, mindenki pontosan tudja a feladatát, nincsenek párhuzamosságok, sőt, az együttműködés révén az emberek jóhiszeműségével visszaélő csalókat is sikerült visszaszorítani. Érvényes ez a teljes Kárpát-medencére, de az üldözött keresztényekért indított programokra is. Közben több mint négymilliárd forintot biztosítottunk logisztikai bázisok, illetve gyermekvédelmi és szociális otthonok fejlesztésére. Természetesen a migránsok éheztetéséről szóló vád totális hazugság. A tranzitzónákban folyó munkában szintén közreműködnek a karitatív szervezetek. Más kérdés, akadtak muszlimok, akik a földhöz vágták a szendvicset, a saját szememmel láttam. Milliárdos nagyságrendben fordított a magyar állam a menedékkérők ellátására 2015 óta, sőt, a karitatív szervezetek a határon túl is segítettek. A Helsinki Bizottságot és társait korábban inkább az LMBTQI-emberek jogai érdekelték, nem az élelmezésük. Céljuk, hogy minél több migránst hozzanak be.
– Friss hír, hogy eddigi helyettes államtitkára, Azbej Tristan államtitkári kinevezést kapott. Mi ennek a háttere?
– Bár a liberális sajtó és jogvédő barátaik nem vesznek tudomást róla, tény, hogy a világon a keresztény a legüldözöttebb vallás. Jelenleg minden öt, vallása miatt üldözött emberből négy keresztény. A világon elsőként Magyarország hozott létre az üldözött keresztények megsegítéséért felelős kormányzati egységet, s immár több közel-keleti országban sikerült elkezdeni vagy befejezni olyan projekteket, amelyek a szülőföldön maradást vagy oda visszatérést segítik. Irakban magyar támogatásból újjáépült egy egész település, amelyet az Iszlám Állam rombolt le, elűzve a keresztényeket. Több országban is segítjük templomok, iskolák, kórházak újjáépítését, működését. Elérkezett az idő, hogy még magasabb szintre kerüljön az ügy képviselete. Ezért önálló államtitkárságként folytatják a munkát, ellátva a Hungary Helps program irányítását is. Azbej Tristan nagyon felkészült, a téma jó ismerője, kinevezését örömmel támogattam.
Az eredeti interjú ide kattintva olvasható el.