Csak a jövőbe vetett bizalommal tudjuk gyermekeinket nevelni és a keresztény-katolikus hitet továbbadni – jelentette ki a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a KDNP alelnöke a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Ajakon vasárnap.
Soltész Miklós Békési Sándor (1921-2017) címzetes apátnak és főesperesnek a római katolikus templomban emelt emléktáblája avatásán kiemelte, a plébános egész életében kiállt igazáért, prédikációiban az igazságosság, a tisztelet és a kereszténység mellett tette le hitét, amiért a hatalomra került kommunista rendszer száműzetésre ítélte.
Csaknem három évtizedes ajaki szolgálatát méltatva az államtitkár elmondta, Sándor atya életét a feltétlen szeretet mozgatta, a községben mindenkit ismert és felkeresett, segítséget, vigaszt és támaszt nyújtva a falubelieknek.
Soltész Miklós beszédében arra kérte a helyieket, hogy ne adják fel hitüket, mutassák meg mindenkinek szerte az országban a feltétlen bizalmat, amellyel a keresztény hitet tovább kell adni, valamint merjék felvállalni az igazat, bármilyen nehéz is sokszor.
A kereszténységnek kétezer év óta bizonyítottan igaza van akkor is, ha üldöznek minket, ha gyaláznak minket, ha gúnyolnak minket, és akár börtönbe, vagy pedig táborokba zárják papjainkat és vezetőinket”
– fogalmazott a kormánypárti politikus.
Megjegyezte, Ajak néhány évtized alatt tizenhárom katolikus papot és majdnem fél tucat görögkatolikus papot adott az egyházaknak.
A település sok mindent tett a magyar nemzetért és a magyar közösségért – hangsúlyozta Soltész Miklós, beszédében megköszönve az ajakiak kitartását, amellyel az egyházat és a magyar közösséget segítették.
Seszták Miklós, a térség KDNP-s országgyűlési képviselője az atyával kapcsolatos személyes élményeit felidézve azt mondta,
Békési Sándor egy nagyon nehéz időszakban példamutatóan és kiválóan végezte szolgálatát.”
Békési Sándor 1921. április 4-én született Nagykállóban, helyi tanulmányai után az egri ciszterci gimnázium diákja volt 1936 és 1940 között. 1940-ben leérettségizett, majd Budapesten végezte teológiai tanulmányait, 1944. december 24-én szentelték pappá Budapesten, majd Kisvárdára, később Miskolcra nevezték ki hitoktatónak.
Miskolcon az egyik hittanórán tett ártatlan kijelentéséért demokrácia- és államellenességgel vádolták meg, emiatt előbb a felső-szabolcsi Kékcsére, Kállósemjénbe, majd Ajakra helyezték át, utóbbi helyen huszonnyolc évet szolgált. Innen Győrbe, majd a nyugdíjas éveiben Budapestre került, ahol haláláig aktív lelkipásztori szolgálatot végzett.
