Mondjuk nemet a háborúra, a kollektív bűnösségre, és mondjunk igent a békére, a békességre, hogy ne kelljen soha többé jóvátenni azt, amit el sem követtünk! – erre szólított fel a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára szombaton Szerencsen, a málenkij robot regionális emlékművénél tartott megemlékezésen.
Soltész Miklós úgy fogalmazott, a mai kor ördögi módon hasonlít a 80-85 évvel ezelőtti szörnyűséges időszakhoz; nem engedhetjük meg, hogy az visszatérjen és „őrültek játékszerei legyünk”.
Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy az országban csaknem húsz gyűjtőtábor működött, a szerencsiből mintegy 250-300 ezer embert hurcoltak el málenkij robotra. Hozzátette, a „kicsi munka" az emléke, gyötrelme egy egész életen át megbélyegezte azokat, akiket meghurcoltak.
Számos közösség és település viszi tovább a múltat, a Gulág-táborok történetét pedig egy egész nemzet írta vérrel és könnyekkel – jelentette ki a kereszténydemokrata politikus. Felvetette:
mit vétettek a magyarok, a német és más nemzetek egyszerű emberei, hogy millióknak kellett meghalniuk és szenvedniük, gyermekeknek árván vagy félárván felnőniük?
„Mondjuk ki: voltak akkor is, mint ma is, akik kapzsiságból, mérhetetlen hatalomvágyból és az emberiség iránti gyűlöletből elindították a lavinát, amely aztán megállíthatatlanul mindent pusztított. Ez pusztított és ölt fiatalokat és családosokat, katonát és civilt egyaránt. Pusztított és üldözött a háború alatt és utána is, zsidót, közép- és kelet-európai németet, magyart, cigányt, lengyelt, szlovént, szlovákot, horvátot és másokat is” – mondta Soltész Miklós.
Emlékeztetett, a túlélőknek és családtagjaiknak évtizedeken át tilos volt testi és lelki sebeiről beszélniük, a megbélyegzést pedig újabb és újabb követte.
Az államtitkár köszönetet mondott azoknak a kutatóknak, közösségi és települési vezetőknek, családoknak, akik túltették magukat a történteken, és méltó megemlékezéseket tartanak.
Koncz Zsófia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára, a térség fideszes országgyűlési képviselője beszédében kiemelte, történészi becslések szerint annak idején nagyságrendileg 700-800 ezer magyar került szovjet fogságba vagy internálásba, harmaduk soha többé nem tért haza. Hozzátette,
a civilek egy részét két-három évre hurcolták el kényszermunkára, de voltak mások, különösen politikai elítéltek, akiket hét-nyolc vagy akár tíz-tizenegy évig is fogva tartottak a szovjet Gulágokon.
Koncz Zsófia felidézte, 1953. november 25-én érkezett haza a Gulágról szabadon bocsátott politikai rabok első csoportja, akikre egy különösen nehéz időszak várt, hiszen gyanakvással néztek rájuk és az egész életüket félelemben kellett eltölteniük. A politikai elítélteket 1963-ban rehabilitálták, de a kárpótlás inkább megalázás volt, mint jóvátétel.
Ma is nehéz időket élünk, nagyon közel hozzánk háború van, és a mostani megemlékezés is azt üzeni számunkra, hogy nekünk, magyaroknak ezekből a borzalmakból mindenféle szempontból ki kell maradnunk – hangoztatta.
A megemlékezés zárásaként megkoszorúzták az emlékművet és a történelmi egyházak helyi vezetői mondtak imát az áldozatok emlékére.
