Soltész Miklós emlékeztetett, Vállajról és a szomszédos Mérkről csaknem ötszáz embert hurcoltak el, a környékről pedig, a szatmári svábok közül több mint ötezret.

Legnagyobb bűnük az volt, hogy németül beszéltek vagy németek voltak az őseik" 

– mondta, megjegyezve, hogy ezeknek az embereknek német volt a kultúrájuk, de mellette magyarnak, kereszténynek, katolikusnak, reformátusnak, evangélikusnak vallották magukat. Hozzátette, az akkori Magyarország területéről mintegy 300 ezer ember tűnt el vagy szenvedett a málenkij robot során.

Az államtitkár úgy fogalmazott, tiszteletet, becsületet és köszönetet érdemelnek azok, akik szenvedtek a munkatáborokban. Felhívta a figyelmet arra, hogy évtizedekig tagadnia és hallgatnia kellett azoknak is, akik egyáltalán túlélték és hazatérhettek.

Soltész Miklós leszögezte, azért fontos megemlékezni, hogy azokat a bűnöket, amelyeket az emberiség elkövetett, még egyszer ne kövesse el.

Ezt csak akkor lehet elkerülni, ha tudjuk, mi történt"

– húzta alá.

Azt mondta, látjuk most is, hogy „mit művelnek a nagyhatalmak gazdasági előnyökért, fegyvereladásért és a gazdaság átalakításáért".

Kijelentette,

bíznunk kell abban, hogy az Ukrajnában zajló háború véget ér és abban is, hogy azoknak az áldozata, akik meghaltak vagy egész életükben hordozták a málenkij robot szenvedését, nem volt hiábavaló."

Az államtitkár rámutatott, az a jólét és lehetőség, ami ma Magyarországon vagy Közép-Európában megvan, az elődeink, az idősebb nemzedékek áldozatának eredménye.

Simon Miklós, a térség fideszes országgyűlési képviselője ünnepi beszédében megköszönte az emlékmű megalkotóinak munkáját. Úgy fogalmazott, a mi generációnk nemes küldetése, hogy emlékezzünk azokra a hősökre, akik elszenvedték a málenkij robotot.

Az önkormányzat állíttatta kőből készült emlékművet Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyés püspök szentelte meg.