A vajdasági magyarság ma olyan kiterjedt kulturális vagy adminisztratív autonómiát élvez, amely nem mindenkinek adatik meg a Kárpát-medencében – hangsúlyozta Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó pénteken Zentán, a magyar kultúra napjának délvidéki központi ünnepségén, amelyen átadták neki a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Aranyplakettjét, amely egy életműdíj.
Szili Katalin kiemelte: emlékszik azokra az időkre, amikor még a szerb-magyar megbékélésért küzdöttek, ami nem jöhetett volna létre a Vajdasági Magyar Szövetség és annak néhai elnöke, Pásztor István, valamint a vajdasági magyarság nélkül.
Könnyű azt a közösséget segíteni, amely tudja, mit akar, és amely tisztában van a saját helyzetével
– hangoztatta a KDNP politikusa. A díjátadó előtt a sajtónak nyilatkozva a miniszterelnöki főtanácsadó rámutatott, az oktatásról, a kultúráról, a médiáról, a nyelvhasználatról és a finanszírozásról is önállóan dönthet a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács, ami azt jelenti, hogy széleskörű autonómiája van. Az is példaértékű, hogy Szerbiában az alkotmány mondja ki az itt élő nemzeti közösségek egyenjogúságát, ami nem így van más határon túli területeken.
Az életműdíj lehetőséget adott neki arra, hogy áttekintse élete utóbbi 25 évét, voltaképpen a 21. század első negyedét. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy az emberek várták. „Azt vártuk, hogy rendkívül könnyű lesz az élet, mindig béke fog honolni, háborítatlanul építhetjük a nemzetet, és azt kell látnom, hogy egy rendkívül sajátos, egy rendkívül érdekes (…) időket élünk, benne azokkal a visszásságokkal, amelyeket a globális világ ma mutat.”
Ha valaha szükség volt nemzeti összefogásra, nemzeti összetartozásra, vagy a békéért való küzdelemre, akkor most igazán szükség van
– fejtette ki Szili Katalin. Hozzáfűzte, az utóbbi tizenöt év, amely nemzetépítéssel telt el, azt mondatja vele, hogy „bármilyen a világunk, addig, amíg ilyen nemzeti összefogás, ilyen nemzeti együttműködés van, mint ami az elmúlt tizenöt évben kialakult, jöhet bármilyen világ, mi óvni tudjuk egymást, óvjuk egymást, és biztonságot tudunk egymásnak nyújtani, és ebben a békétlen világban is meg tudjuk őrizni magunkat annak, ami a sajátunk, ami az önazonosságunkat jelenti, azt, hogy mi magyarok vagyunk”.
A most átadott elismerések arra sarkallják a díjazottakat, hogy folytassák szolgálatukat – jelentette ki a főtanácsadó. Leszögezte:
szolgálnunk kell azt a közösséget, amelyik itt él a Vajdaságban, itt él a szülőföldjén, és akik itt szeretnének boldogulni, gyarapodni a jövőben is.
A VMMSZ a díj odaítélését azzal indokolta: „az elismerést így ismét egy olyan személynek nyújthatja át a szervezet, aki cselekvőn vallja és mindennapjaival támogatja azt, hogy a magyar nemzeti kisebbségi létben az erőt, megmaradásunkat és kiteljesedésünket - az anyaország támogatásán túl - igazán a nemzeti közösségeinket összetartó szervezettség adja, amelynek alapja a hűség, hitünk, tartásunk, mindnyájunk óvó tekintete és a mindennapokhoz megteremtett közösségszeretet”.
A pénteki rendezvényen átadták a VMMSZ által alapított további életmű- és pályadíjakat is. Magyar Életfa-díjjal ismerték el Losoncz Piroska magyarkanizsai zenepedagógus, karnagy, Tóth Vilmos építész, Várady Tibor jogtudós, író, egyetemi tanár, akadémikus, valamint Zuberec Vera hímző, népi iparművész munkásságát.
