Szerdán eltemették az élete 96. évében elhunyt Mangi nénit, gróf Széchenyi Zsigmond özvegyét. Távozásával egy korszak zárult le, de egyedülállóan gazdag életművük tovább él Széchenyi Zsigmond legendás könyveiben és a férjéről elnevezett hatvani Kárpát-Medencei Magyar Vadászati Múzeum falai között.
Széchenyi Zsigmondné Semjén Zsolttal
Férjére, közös életükre így emlékezett egy interjúban: „Zsigmonddal a közös sors hozott össze, az, hogy mindkettőnket földönfutóvá tettek. Sokat bridzseltünk, kirándultunk. Sokáig nem tudtunk összeházasodni, mert se lakásunk, semmink nem volt.
Akkor Helikon-könyvtárnak hívták a kastélymúzeumot. Mind a ketten ott dolgoztunk. A férjem állományon kívüli segéderő volt, én meg kazánfűtő és takarító.
Nagyon sokoldalú lesz az ember ebben a világban… életemet végigkísérte a vadászat, de puskát soha nem vettem a kezembe. Három fiútestvér között nőttem fel, mindig szerettem lovagolni, sokat jártam velük vadászni is. Abban az időben, amikor mi összeházasodtunk, nem csengett jól a Széchenyi név, akkor nem volt sem puska, sem vadászat. Amikor lehetősége volt vadászni, akkor boldogan mentem vele. Akár Budakeszire szalonkahúzásra, akár szarvasbőgést hallgatni a Bakonyba. Aztán teltek az évek, és egy kicsit könnyebb lett nekünk is. 1964-ben jött az afrikai expedíció, ahová szintén együtt mentünk. De a kevés vadászati lehetőséget valamennyire enyhítette a több ezer kötetes vadászati könyvtárunk, melyet a rá jellemző precizitással gondozott. Ez volt gyűjtőszenvedélyének főműve. A halála után a könyvtárat én kezeltem, nekem is sikerült pár száz darab kötettel gazdagítanom.”
Mangi néni emlékét tisztelettel megőrizzük. Lelkét Isten végtelen irgalmába ajánljuk.
