Adventet ünnepelni azt jelenti, hogy tudunk várni. A várakozás olyan művészet, amit türelmetlen korunk elfeledett.  Még alig fakadt ki a szirom, az ember máris gyümölcsöt szeretne szedni a fáról. Ám a mohó tekintet gyakran félrevezet, hiszen a látszólag érett gyümölcs belülről még nagyon is zöld, éretlen. A tapintatlan kezek az ilyen gyümölcsöt érzéketlenül elhajítják, mivel csalódtak benne. Aki nem ismeri a várakozás kissé fanyar lelkületét, azaz a remény pislákolásának az állapotát, az nem fogja soha átélni a beteljesedés teljes áldását, örömét. Aki nem ismeri fel, mit jelent, hogy a nyugtalanság ott rejtőzik az élet legmélyebb kérdéseiben, saját életünkben, s nem tud várakozással készülni arra a pillanatra, amikor lelepleződik, és feltárul az igazság, az semmit sem tud annak a pillanatnak a dicsőségéről, nagyszerűségéről, amelyben a világosság álmokat betöltve ragyog fel. Aki pedig nem igyekszik elnyerni valakinek a barátságát, szeretetét, s várakozva-vágyakozva kitárni lelkét a másik lelke előtt, míg az a másik valóban megérkezik, beköltözik hozzá, annak örökre ismeretlen marad az a legmélyebb áldás, amit két lélek eggyé váló élete jelent. Márpedig ezen a világon igenis tudnunk kell várni a legnagyobb, legmélyebb, leggyengédebb pillanatokra, hiszen ezek nem a zúgó viharban születnek meg, hanem a csírázás, növekedés, a létrejövetel, a születés isteni törvényének engedelmeskedve - halkan… (D. Bonhoeffer – 1906-1945)

ADVENT LÉNYEGE A VÁRAKOZÁS

Advent lényege a várakozás Arra, aki egyszer már eljött, s eljön majd az idők végén. Addig pedig a Szentlélek útján, közvetítésével újra és újra eljön azokhoz, akik hittel hívják és várják. A filozófus intelme elgondolkodtató ma is. Ő az Eljövendő jövője felől tekint a jelenre: "Közülünk van, aki szükségletei, más a hangulata szerint várja a jobb jövőt. Márpedig a helyzet ez: a jövő várja a jobb embereket"! (J. P. Hebel – 1760-1826)

Válogatás, fordítás: Dr. Békefy Lajos