Jól tudták az ókori emberek, néha jobban, mint mi, hogy mire való a fejük. Például arra, hogy elgondolkodjanak több mindenről, nem csak hogy üresen járjanak az agyféltekéik. A görög és kínai bölcseket évezredekkel ezelőtt olyasfajta kérdések foglalkoztatták, mint Kantot a hozzánk közelebbi századokban, vagy a 21. századi gondolkodókat: mi az, amit megtudhatunk a világról, emberről, történelemről, Istenről? Hogyan és milyen normák szerint cselekedjünk? Miben reménykedhetünk? S végül: kicsoda az ember, kicsoda Isten? Az Ószövetség egyenesen összekapcsolja az igazi bölcsességet az Isten félelmével, megismerésével, tiszteletével. A filozófia a kilépés tudománya: kilépés fogalmilag, gondolatilag önmagunkból, a szokásokból, a kor és környezet sztereotípiáiból, a sablonokból, vagy éppen a gondolat nélküli, mechanikus cselekvések csoport vagy nemzeti méretű, közmorálban összetoldozott gravitációjából. A filozofálás teszi szabad emberré az embert, aki éppen a gondolkodás révén jut innovatív felismerésekhez, villámlásszerűen összeálló látásokhoz. És a filozófia, a bölcsesség az, ami hatalmas vigasztaló potenciállal is rendelkezik, ahogyan azt már Boethius (477-524) felismerte, s meg is fogalmazta leghíresebb könyvében: De consolatione philosophiae – (A filozófia vigasztalása). Az ember valóban nem élhet bölcselet, bölcselkedés nélkül teljesebb emberi életet.
VÉGRE 2006-ban megszületett a Filozófia Világnapja
A fentiekkel rímelve, ismerte fel és ismerte el századunkban az ENSZ azzal, hogy 2006. október 19-én, a közgyűlés 33C/Res. határozatával életre hívta a FILOZÓFIA VILÁGNAPJÁT, aminek idejét minden esztendő novemberének harmadik csütörtökére tette. Idén november 21-re esett a Filozófia Világnapja. Milyen céllal? Hogy a gondolkodást, s a vele összefüggő diszkussziót, beszélgetést, vitát ösztönözzék világszerte. Hogy az emberiség ne szokjon le a virtuális világért a való világról. A kritikus véleményalkotás primátusáról is szól ez a nap, hogy ne (fél)készételként elénk rakott gondolati sémákban éljünk, hanem önálló véleményt legyünk képesek iskolázottan, kulturáltan kialakítani. Az emberhez méltó életnek a gondolkodás, a filozófiai ébredés, a megvilágosodás fontos járuléka. Az ENSZ határozatban ezt is olvassuk:
A filozófia műveléséből az egész társadalom profitál. A gondolkodásnak ez az útja képes hidakat építeni népek és kultúrák közé, és a minőségileg magas értékeket hordozó, közvetítő képzést mozdíthatja elő. A filozófia rávezeti az embereket a kulturális sokféleség tudomásul vételére, a különféle vélemények között a kölcsönös megismerést mozdítja elő, így az előítéleteket is segít felszámolni. Törekedjünk arra, hogy a filozófia hatalmas transzformatív, átformáló potenciálját hasznossá tegyük mindannyiunk javára.
További öt célkitűzés
Az UNESCO tovább pontosította a Filozófia Világnapjának célkitűzéseit:
1. minden szinten (nemzeti, regionális, nemzetközi) törekedni kell a filozófia iránti érdeklődés előmozdítására;
2. annak érdekében, hogy az emberiséget érő aktuális kihívásokra tudjon az emberi gondolkodás reagálni, a Filozófia Világnapján a közfigyelmet a filozófiai elemzések és a fontos kortársi témák kutatása, tanulmányozása felé kell fordítani;
3. a nyilvánosság fogékonyságát, érzékenységét a filozófia jelentőségének a felismerésére kell irányítani, s megmutatni, milyen szerepe lehet a bölcsességnek, a filozofálásnak a globális és a lokális kihívások megoldásában;
4. mindenkinek azonos joga van hozzáférnie a képzés magasabb szintjéhez, és a világszerte folyó filozófiai oktatás színvonalának állandó magasan tartására kell intézményesen törekedni;
5. a jövő nemzedékeit az egyetemesen magas szintű filozofálás irányába szükséges nevelni és irányítani.
Világlátás – szellemi összefogottság
A Filozófia Világnapja nem csak a bölcselkedés és az önálló gondolkodás szeretetére hívja fel a nemzetközi figyelmet, s kiváltképpen nem arra emlékeztet, hogy a filozófia a kenyérkeresetre alkalmatlan dolog, amitől mindenkinek felkopik az álla. Hanem éppen arra, hogy se egzisztenciálisan, se közösségileg senkinek se kophasson fel az álla a gondolkodás szeretetétől, vagy ennek nélkülözésétől, ami abszolút nem üres és meddő időpocsékolás, legfeljebb a túlzottan pragmatikus, csak haszonban és pénzszerzésben érdekelt, de az élet dolgairól valójában soha el nem gondolkodó percemberkék számára. A filozofálás rangját és tisztességét a híres német kortárs filozófus, Carl Friedrich von Weizsaecker így írta le: „A filozófia az a tudomány, amiről nem lehet anélkül beszélni, hogy ne művelnénk.” A filozófia az a tudomány, ami képes még eszméletlenül gyorsuló korunkban is megmenteni valamit az ember és az emberi élet integráltságából, összeszedettségéből, ami nélkül szertehulló higany gömböcskék lennénk. Az összefogó látásmód, a személyes világkép megteremtője a filozofikus gondolkodás, mely értékeket, jogokat és kötelességeket, látásmódokat és merész elméleteket képes „összefésülni” minden külső erőltetés vagy eszmei-ideológiai erőszakosság nélkül.
Ószövetség és Újszövetség szoros kapcsolata a bölcsességben
Azt sem szabad elfelednünk, hogy az egész európai keresztyén kultúra alapját alkotó Szentírás is a bölcselet, a bölcsesség szeretetére, művelésére, továbbadására tanít. A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik” (Péld 2,6). A görög szofia, bölcsesség szó értelmében a Hét bölcs kollégiuma értekezett és alkotott véleményt az életvezetés művészetéről, a politikai, a közösséget érintő ítélőerőről, később a tanítható, tanulható ismeretről. Az Ószövetség nélkül nem lehetett volna keresztyén bölcselkedés sem. A görög LXX, a Septuaginta a héber bölcsesség szót, a chokmát vagy 100 helyen adja vissza a szofiával. Az ószövetségi bölcselet nem elvont, elméleti okoskodás, hanem nagyon gyakorlatias gondolkodás: jelent szakismeretet, vagy éppen gazdasági okosságot (Péld 8,18.21), kormányzási művészetet (Péld 8,15kk), az oktatás, a tanítás fontosságát (1Kir 5,9-14). Általánosságban jelentette az emberek hétköznapi okosságát, köznapi intelligenciát, ami az élet bölcs vezetését is magában foglalja (Péld 8,32-36). Legmagasabb szinten jelentette Izraelben az Isten-kapcsolatot. Ez minden Biblián kívüli filozofálástól eltérően hangsúlyozza az istenismeret és a helyes bölcsesség szoros kapcsolatát. Az ószövetségi istenhívő filozofálás sajátossága, hogy azt az Örökkévaló Isten ajándékozza, nem az ember építi fel fogalmakból, ítéletekből, szellemi architektúraként, felépítményként.
Salamon Istentől kéri és kapja a bölcsességet, mivel nem pénzt, hatalmat, gazdagságot, hanem bölcsességet kér a kormányzáshoz (1Kir 3,5-14). Későn, a fogság utáni időkben egyre személyesebb jelleget kap a bibliai filozofálás, bölcsesség, Isten teremtői hatalmának szemlélésére, magasztalására, a rendetlenség, a káosz, a gonosz Isten felőli értelmezésére. Érdekes lenne külön elemezni az Újszövetségben használatos filozófia szó értelmét, tartalmát, amire most nem, de egy másik cikkben majd visszatérünk.
*
Napjaink egyre inkább indulatoktól vezérelt egyéni és közgondolkodásában nagyon nagy szükség van az átgondolt, megfontolt, építkező, logikus gondolkodásra, érvelésre, a tárgyszerűségre, az indulatoktól mentesebb filozofikus érvelésre, gondolkodásra. Egyáltalán nem véletlenül és nagyon is határozott céllal találta ki és hirdette meg 13 éve az ENSZ a Filozófia Világnapját. Hogy egy kicsit józanabb legyen a forrófejű világ, és az emberek javukra, egymás javára hordják fejüket a nyakukon...
KIS GONDOLKODÁS-TRÉNING
Némiképpen paradox módon fogalmazta meg Ambrose Bierce amerikai író: „Mindnyájan bolondok vagyunk valamilyen mértékben. A filozófia ott kezdődik, amikor valaki képes lesz elemezni őrületeit”.
Az a filozófus, aki a nyilvánosságra akar hatni, nem filozófus többé, hanem politikus. Nem az igazság érdekli többé, hanem a hatalom (Hannah Arendt)
Tudom, hogy semmit sem tudok (Szókratész)
Gondolkodom, tehát vagyok – cogito ergo sum (René Descart)
Addig senki sem szabad, amíg nem képes uralkodni önmagán (Matthias Claudius)
Minél többet gondolkodtál, minél többet meg is tettél, annál gazdagabb, hosszabb életet éltél (Immanuel Kant)
Az életet visszafele tekintve lehet megérteni, de csak előre tekintve lehet megélni (Sören Kierkegaard)
Életünk gondolatainknak a terméke (Marcus Aurelius)
Amikor az isteni megjelent a földön, ez Krisztus személyében vált láthatóvá (Johann W. von Goethe)
Az ember szabadnak született, aztán mindenütt rabláncok veszik körül (Jean-Jacques Rousseau)
Az egész több, mint részeinek összessége (Arisztotelész)
A lelkiismeret az a seb, ami soha nem gyógyul be, mégsem lehet belehalni (Friedrich Hebbel)
A csillagok mozgását ki tudom számítani, de az emberek sokszor abnormális viselkedését nem (Isaac Newton)
Minden embernek jogos igénye, hogy elvárja embertársa tiszteletét, ennek révén kölcsönösen kapcsolódik a másik emberhez (Immanuel Kant)
Az igazi felvilágosodás a szellem emancipációja mindenfajta intézménytől és azok befolyásától (Arnold Gehlen)
Mi keresztyének hiszünk és tanítunk, és üdvösségünkből következik, hogy a bölcsességre törekvést, a filozófiát és a vallást nem választjuk el egymástól (Hippói Augustinus)
A filozófia akkor lesz igazán ismét önmaga, ha nem arra szolgál segítségül, hogy saját filozófiai problémáit megoldja, hanem hogy az emberek valóságos problémáival küzdjön meg (John Dewey)
Ha nem is tudunk kifejezetten a filozófiáról, már akkor is filozófusok vagyunk, mivel a filozófia bennünk lakozik és hozzánk tartozik, abban az értelemben, hogy mindig is filozofálgatunk. Akkor is, ha tudunk erről és tudatosan tesszük ezt. Nem csak ekkor vagy akkor filozofálunk, hanem állandóan és szükségszerűen, mivel emberek vagyunk. Emberként élni azt jelenti, hogy filozofálunk. (Martin Heidegger)
Írja és az idézeteket fordítja: Dr. Békefy Lajos Ph.D.
