Gratulálunk Műhelyünk volt külügyi titkárának!
Confessio az elmondhatatlanról, a sorsölelő kegyelemről 50 évi szolgálat nyomán
URAM, ARANYDIPLOMÁMAT NEKED NYÚJTOM ÁT
Hír: a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara ünnepélyes ülésén, 2021. július 3-án, a Kar II. kerületi, Csopaki utcai épületében verőfényes kerti ünnepségen vehették át a megjelentek 50, 60, 65, 70 évi egyházi szolgálatuk nyomán az arany, gyémánt, rubin és vasdiplomát. Az 1971-ben végzett 14 hallgató közül hárman voltak jelen: Csuka Tamás ny. tábori püspök, dandártábornok, Török Zoltán ny. pasztorálpszichológus-lelkész, dr. Békefy Lajos Ph.D. szociáletikus, közíró, dipl. börtönpasztorológus. Az évfolyamból Kálmán Péter ny. külső-kelenföldi lelkész aranydiplomáját leánya vette át. Többen, így dr. Hézser Gábor professzor, Németországban élő pasztorálpszichológus, dr. P. Tóth Béla ny. szentendrei lelkész, a telefonos lelkigondozás megalapítója, dr. Tenke Sándor ny. egyetemi tanár nem tudtak jelen lenni az ünnepélyen. Az ünnepi alkalmon dr. Szabó István ny. duna-melléki püspök, egyetemi tanár hirdette Isten Igéjét. A diplomákat dr. Kocsev Miklós egyetemi tanár, a Kar dékánja adta át. A Duna-melléki Egyházkerület püspöke, Balog Zoltán aláírása jegyzi az aranydiplomát, amelyen 16 professzor, docens, adjunktus szignója olvasható. Az aranydiploma szövege: “A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara, úgyis mint a Budapesti Református Theológiai Akadémia jogutódja, Isten iránti hálával emlékezik meg arról, hogy..........testvérünk az Akadémián az 1971. esztendőben szerzett lelkészi oklevelet és sok esztendőn át református anyaszentegyházunk szolgálatában állt. Megköszönjük Istennek a szolgálatban töltött éveket, az Alma Mater nevében testvérünk életére Isten áldását kérjük, és mint hűséges szolgát az elkövetkezendő lelkésznemzedék számára is példaképül állítjuk. Testvérünket pedig, mint az Akadémia egykori hallgatóját kérjük, hogy szeretetében és imádságában ne szűnjön meg hordozni a lelkészképzésnek itt folyó szent szolgálatát. Kelt Budapest, 2021. július 3.”.
Írja Dr. Békefy Lajos
Az aranydiploma Téged illet Uram - kegyelmed és irgalmad horizontjai
Bizonyára mindenkinek, aki valamelyik diplomát kezébe vette, pergett a biográfiai film a lelkében: a kegyelem filmje, a szolgálatban töltött évek sok-sok áldott vagy gyötrelmes pillanatával. Nekem is. Az igenek és a nemek, a bennem születettek és a mások által rám mondottaké. Legfőképpen annak sejtelmével, szent találgatásával, hogy vajon mire mondhatott igent és mire nemet elhívó, felszentelő, szolgálatban megőrző, s e mai nap rövid számadásához vezető Megváltóm, a látható és a láthatatlan egyház Ura. Igék, arcok, helyszínek, szószékek, találkozások, vándorprédikátori, igehirdetői utak ezrei, keresztelések, konfirmálások, esketések, temetések sorjázása, harangszentelések, börtönkápolnák szentelései, “gyónó” és összetörten síró lelkek a cella-mélyből sejlenek föl 50 év távlatában, a tér-idő merülő-emelkedő horizontján: sárosak, fényesek, labirintusok, majd célegyenesen Feléd vezetők. És a kegyelem érzékenyítő pillanatai, mozzanatai: belső tusakodások az Ige üzeneteiért, boldogító megtapasztalások, összefüggések és látások felvillanásai, összetörettetések, mélységek, a de profundis egzisztenciálisan is megrendítő, majd gyógyító vergődései és könnyítő, gyönyörködtető szárnyalásai. A Krisztus-követés páratlanul fenséges és végezetre mindig felemelő, mindenen túl-emelő útjai. Most csak egy-két sajátos pillanatot fogalmazok meg, Uram, egy lelkészi pályakép égi felülnézetéből és kínlódásos alulnézetéből, békaperspektívájából cseppecskét. Az igen és a nem mindenkoron Isten-szolgálatos kegyelmi dialektikájából. Hiszen, Te tudod mindet, de olyan jó kimondani, elmondani olykor valamit mindebből...
Két Igét adsz ma is szívembe, Uram, az igen és a nem sajátos életdialektikájaként, egyszerre érvényesülő, feszültségben, éberségben és józanságban tartó erőtereivel. Boldogan vetem magam ebbe az erőtérbe. Szent Igéid úgy fogják-tartják egybe szolgád életét, mint a Föld északi és déli mágneses sarkai. Az egyik: “Elvettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentetek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni” (Lukács 11,52). - A másik: “Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük...így szólt: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj és osztozz urad örömében” (Máté 25,19-21). Az első Ige bűnbánatra int, a második csupa boldogító ígéret. És az örök öröm előíze. A kettő feszültségében telhet, teljesedhet ki és be a lelkészsors. Nekem is van erről hiteles tapasztalásom.
Amióta tudatosult bennem az elhívó kegyelem, hogy úgy mondjam a pre-egzisztens és a poszt-mortális kegyelem, azaz a lételőtti és a földi lét utáni kiválasztás, megtartás, üdvösségre rendelés felfoghatatlanul nagy kegyelme, mely jelenvalóan, sok drága hittapasztalásban mutatta meg magát, élesen és sürgetően, s szinte állandó önvizsgálatra hívóan szólt/szól hozzám. Nyomában a kikerülhetetlen kérdés: ugye nem vagyok, Uram, kegyelmed ajtónállója, vagy útonállója? Hogy is lehetnék, hiszen ellenállhatatlan kegyelmednek ember útját nem állhatja, de a megbotránkoztatás elidegenítő démona mindig ott lopakodik mellettünk. És néha, jaj, jaj, előttünk jár. Lelkészi sorspróbáló kísértés, amiről így szól az éneksor: “Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt”. Uram, ha ilyen volt, kérlek, azokért ne ítélj meg túl szigorúan, akik elé nem tudtalak Téged se szóban, se tettben odavinni. De kérlek azokért, a talán néhány lélekért, akiket Feléd indíthattam - pontosabban: akiket magad felé indítottál esendő és esdeklő szolgálatomon át. Akiknek nem váltam akadállyá. Amikor annyira félreálltam, hogy nem engem, hanem csak Téged láthattak.
A cikk folytatása, személyes emlékekkel:
https://bekefy.agnusradio.ro/2021/07/sorsolelo-kegyelmedbol-lettem-aki…
