ISTEN ÜDVTÖRTÉNETI MÓDSZEREIRŐL ÉS KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ LUCIFER & FIAI ADVENTI ÜGYKÖDÉSEIRŐL

A nagy, történelmi kártyakeverő, a világ fejedelme elképesztően osztja a lapokat ezen az adventen (is). Démoni logikája még az „Isten nem szerencsejátékos” einsteini alapigazságát is cáfolni igyekezvén, szerencsejátékokat felülmúló nyerőpozícióban tetszeleg politikában és mindennapokban is, s azon munkál, hogy fekete adventet és karácsonyt ránk kényszerítve, magát tüntesse fel hazug módon fényhozónak. Méltóan nevéhez: Lucifer. Ő a hírbomba gyáros, az események látszólagos irányítója a háttérből. De ez ugyanúgy hazugság, mint minden, ami őtőle jön. Ő nem a Fény, csak annyi van benne, amennyit ellop az igazi fényből, léte árnyéklét, visszfénylét. Ő nem a történelem irányítója, még ha cinkelt lapokkal is játszik. Hatásköre annyi, amennyit a világtörténelem Ura megenged neki. Számunkra ez ugyan olykor sok, Isten szemében viszont nevetségesen semmi. Az egész jóbi sorspéldázat kirajzolja korlátolt felelősségű Lucifer és társasága működési mechanizmusát és hatalomgyakorlási módozatait: próbára tenni, megkísérteni, egzisztenciálisan rombolni, családtól, vagyontól, jóléttől, rendtől, rendezett élettől megfosztani, csakhogy eljuttassa az embereket az istentagadásig. Behúzni a csőbe és magukra hagyni őket – ez ő, a nagy átverő.

 

Az elmúlt hetek, napok eseményei, hírei valóban jól megbombázták az agyunkat, lelkünket, tűrőképességünket is próbára téve. Fekete advent és karácsony forgatókönyvei vannak az álhős, antihős „Luciferi” kezében. Én már akkor kezdtem meghőkölni keze működését sejtve, amikor az első híreket hallottam, olvastam arról, hogy hazánk az európai országok sorában a „szegényháziak” között, az utolsó előtti helyen áll. Csak Bulgária van legutolsóként mögöttünk. Hogy létezik ez? Hiszen a gazdasági mutatók állandó növekedést jeleznek, a GDP is nő. Ki keveri az információkat és miért, mi célból? Aztán jött a következő elemzés, Európa vallási helyzetéről. Próbáltam megosztani ennek jó híreit az Olvasókkal, jelezve a kicsinyke adventi fényt, ami mégsem „Lucifer” lámpásából származik, hanem a Krisztushoz forduló milliók szívéből ÉS A FELÜLRŐL ÁRADÓ IGAZI FÉNYFORRÁSBÓL, MAGÁBÓL KARÁCSONY LÉNYEGÉBŐL ÉS URÁTÓL. Igen, Kelet-Európa népessége két és félszer vallásosabb, többet imádkozik, jobban megmutatja mindennapi életében az út, az igazság és az élet Urának igazságait, szeretetét, mint nyugat-európai „testvéreink”. És a feltétlen hitet Istenben, Aki nélkül semmi nem lett, ami lett. Ebben is magasan, három és félszeresen vezetünk a Lajtán túli keresztyénekhez képest. Sajnos azonban nem hazánk lakossága, hanem Románia, Örményország, Grúzia, Bosznia, Szerbia, Görögország keresztyénei jelentik a húzóerőt. Persze ebben a táborban mi is ott vagyunk, csakhogy kissé sápadt mutatókkal. Alig sziporkázott fel bennem az öröm fénye, amikor át kellett élnünk az „obstrukciós történet” minden izgalmát. Ennek valóságos célja és igazságtartalma ki fog derülni, ami viszont ebben a történetben szíven ütött, az a verbalizálás, a szóbeliség írott, közvetített formáinak mindennél alacsonyabb színvonala. Nyelvi inferno.

 

 

 

És ha Jézus szavát ide alkalmazom, hogy a szív teljességéből szól a száj (Máté 12,34), akkor ez a szív infernója is. Magyaroknak magyarokról alkotott képének megdöbbentő infernója, nemzeti önképünk pokoljárása! Soha nem tudtam elfogadni, most sem, ha magyar a magyart lecsürhézi, leárulózza, hazaárulóvá, idegenbérenccé titulálja, bármelyik oldalon is szólaljon meg ez a pokoli hang. Nem, eddig nem szabad lesüllyedni. Mikor kezd működni az erkölcsi vészfék? Csak katasztrófa után?! És a keresztyénséget, „Jézuskát” sem lehet politikai ütközetek zászlójára felírni jelszóul. Sem politikusoknak, sem az „utca emberének”, senkinek. Keresztyén lelkiismeretem, magyar református etikai érzékem, normarendszerem tiltakozik ez ellen. Protesté – resisté! Ahogyan hugenotta eleink hirdették és élték. Protestálok a keresztyénség politikai adok-kapok szintjére próbált lezüllesztése ellen. De miért csak én? Hol vannak az egyházak? Keresztyénség és magyarság gyalázás folyik minden csapból? Adventben? Magyarországon? 2018-ban?!

 

MÁRPEDIG: amilyen magasan van az ég a földtől, annyira távol van mindez attól, ahogyan az evangéliumban olvassuk. Mert bár Jézus, az örök Ige az övéi közé jött, akik nem fogadták be (János 1,11), nem volt helye a vendégfogadó háznál, bölcsője egy sziklabarlang vájt etetője volt, vagyona nem volt, csak keresztje, még a köntösére is sorsot vetettek. A háromnapos sír sem volt az övé, „kölcsönbe kapta”. A világ és a kozmosz Ura, gazdája nincstelen, hontalan maradt a földön! Mégis a Világ Megváltójául jött, nem tekintette előjognak, kiváltságnak, „ragadománynak”, hogy Istennél volt, sőt hogy egyenlő volt Vele, hanem önmagát megüresítette (Fil 2,6-8)!

 

MÉGSEM gyalázta, mocskolta népét! Még a kereszten is bocsánatot kért helyettük, mikor kimondta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek (Lukács 23,34). És amikor a földről végleg mennyei birodalmába, az Atya jobbjára költözött feltámadása után a hegyről, kezét áldásra emelve tűnt el tanítványainak szeme elől Betániában (Lukács 24,50-51). Sem zsidó vallását, sem zsidó népét nem gyalázta. Sem Heródest, sem Pilátust, sem Kajafást. Meg volt a véleménye róluk, ki is mondta, de a gyalázásig, köpködésig, vallás és hazaáruló kategóriák megbélyegző stemplizéséig soha nem jutott el. Hol van ez a jézusi önkorlátozás, fegyelem, nép és nemzettisztelet, önbecsülés a mai események környékéről? Mert még csak a környéken sincs! Pedig a nemzeti önbecsülés adventje kellene nekünk, nagyon ránk férne! Vagy a nemzet karácsonyfája alá ezt kellene elsőrendű, mondanám: egyetlen igazi közkincsként letenni! És hol vannak az egyházak, hogy szót emeljenek ezért a jézusi közmorálért? 2018 adventjében? Vagy Isten intését sem vesszük észre abban, meg szavainkat is alázatra intő, térdre roskasztó szeretetét fenntartja, s hogy miközben kontinensünk keresztyénségének védelmezői hivatását kívánjuk – történelmileg nem érdemtelenül – betölteni, a cselekvő vallásosság, hit mutatóinak európai összehasonlításában csak a 22. hely jut nekünk, Magyarország keresztyén népének a 34-es mezőnyben? Nem tiltakozni, Uram bocsá' ordítani kellene a tények üzenete ellen, nem azt fogni a statisztikákra, hogy valaki ezt is a háttérből forgatja. Nem, merjük feltételezni, hogy olykor nem Lucifer tartja kezében a szálakat, hanem még az ő létét és kezét is Isten tartja a kezében. És egyszer végre Ővele kellene „szembenézni”, s azokkal az üzenetekkel, melyek ébresztésünkre, nem ellenünkre szólnak. Ha meg ellenünkre, akkor is értünk! Bonhoeffer mondta az elpoklosodó német napok idején egy ifjúsági táborban: „Merjétek a Bibliát végre egyszer magatok ellen is olvasni, különben nem lesz gyógyulás, megújulás, élet!”. Ilyen Isten történeti módszere és történetteológiai logikája! Ilyen az Ő üdvtörténeti módszere és üdvtörténeti logikája! Még akkor is így van ez, ha nem akarjuk érteni, még kevésbé elfogadni ezt a szemléletet.

 

Mélységes valóságként tapasztalhatjuk meg az események és a szavak háborújának sodrásában a reformátor Luther tanításának igazságát: Ahol Krisztus van, ott világosság van. A magyar valóság, amiben élünk, s az európai valóság, amit akarva-akaratlanul megszenvedünk, megfizetünk, minden migrációs, véres és drámai nyomorúságával, önzésével, abszolút individualizmusával, ateizmusával és gyakorlati materializmusával, konzumimádatával, a nálunk megbukott bolsevik ideológia ottani praktikus megvalósulásaként, a történelem irgalmatlanul fanyar vigyoraként, meg az alkonyuló Nyugat tömeges csömörével és önazonosság zűrzavarával együtt, a hiányokkal, az embertelenség felé sodró istentelenség minden negatív öntörvényével és mélységével együtt – mindez együttvéve és külön-külön is Megváltónkért kiált. A tátongó űrök az emberszívekben, népek sorsában Krisztus után szűkölnek. Nincs más út, kiút a krízisből, nincs más igazság a hazugságok hatalmas piacán, nincs más Élet az életet talmiasító, elócsító 2018. év vége felé sem.

 

Ahogyan egykoron és ma és mindig érvényesen Ravasz László, Erdély nagy szülötte, a református püspök fogalmazott zseniális egyszerűséggel és lényeglátón:

 

A VÁLSÁG MEGOLDÁSA CSAK A VÁLTSÁG.

 

Hogy Európa mit kiált és hogyan, és hogy Istenhez képes-e még felfohászkodni vagy sem, nem a mi szorongató sorskérdésünk. Nekünk meg van a magunké, s ez nem is kevés. A mi magyar sorskérdésünk 2018 adventjén ez: merjük-e hittel az események zűrzavarában, az Isten- és emberleértékelés, a totális devalválódás ócskapiacán Lucifer szerencsejátékával szembekiáltani és az égre fel felkiáltani:

 

Jöjj, népek Megváltója,

Így kér a föld lakója,

Jöjj lelkünk drága fénye,

Szívünk édes reménye!

 

Ó, szállj közénk, Királyunk!

Íme, eléd kiállunk:

A sötétség elmúljon,

A hit fénye felgyúljon.

 

Ezt a gyönyörű éneket nehéz időkben vette ajkára és szívére Isten népe – újra meg újra. Ambrosius, Milánó püspöke (340-397) szerezte, az éppen nehéz üldözésekből felocsúdó, megépülő európai keresztyénség himnuszaként, a népek fohászaként. Aztán a reformáció győzelemre jutásakor, ugyancsak népeket és hitet próbáló időkben Luther Márton Erfurtban dolgozta át, 1524-ben. És magyar protestáns népünk is buzdító, bátorító, vigasztaló énekei között tartja számon, amelyben ma is érvényes tartalommal énekli: „Ím készen vár a jászol, A szív többé nem gyászol, Az éjszaka világos”.

 

A hit fénye felgyúljon – Lucifer visszfénye halványuljon. Krisztusban boldog és békés karácsonyvárást mindenkinek!

 

Üdvtörténeti szemleíró: Dr. Békefy Lajos PhD, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára

 

 

Fogadj örökbeegy keresztet!

Országos akciónk célja az utak mentén, a települések közterületein álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása az utókor számára.

Ha Ön is szeretne részt venni az akcióban, az alábbi gombra kattintva tájékozódhat a Fogadj örökbe egy keresztet! program részleteiről!

Hernádkércs
Bárdudvarnok
Sopron
Sopron
Sopron
Magyarszerdahely külterület
Felsőörs
Lőrinci
Újnéppuszta külterület

Kérdése van? Írjon nekünk!

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Küldjön üzenetet munkatársainknak az alábbi lehetőségre kattintva!
Készséggel állunk rendelkezésére!