A hazánkban és világszerte ismert amerikai baptista prédikátor, William Franklin Graham szerda reggel, 2018. február 21-én családja körében hazatért Urához. Sokan fogalmaznak most így: ő volt a 20. század nagy Krisztus-bizonyságtevője. Mások meg így: elment, hogy még inkább velünk legyen.
Elment, hogy még inkább velünk legyen
Billy Graham, ahogyan világszerte ismerték, ott halt meg, ahol meglátta a napvilágot az első világháború végén. Észak-Karolina Államban, Charlotte-ban, 1918. november 7.-én született. 16 éves volt, amikor keresztyén hitre tért. Azután teológiát tanult és az egyik chicagói baptista gyülekezet prédikátora lett. Egyre többet szolgált igehirdetésekkel, igemagyarázatokkal, evangelizációval, örömhírrel a rádióadásokban is. 1950-ben megalakította a Billy Graham Evangelizációs Társaságot, amit ma fia, Franklin Graham vezet. 1957-ben New Yorkban evangelizált, azóta egyre ismertebbé vált hazájában és világszerte.
A nemzet előimádkozója
Talán senki sem hatott olyan mélyen az amerikai protestantizmusra, mint ő. El is nevezték a „nemzet előimádkozójának”, „Amerika pásztorának”. A világi médiában pedig könnyedén csak így illették őt: „Isten gépfegyvere”. 1965 óta kivételes tiszte lett és maradt, hogy az elnöki beiktatásokon ő mondta a „hivatali” imát. Milliók tekintették őt lelki tanácsadójuknak, lelkigondozójuknak. A Charlotte-ban 2007-ben megnyitott „Billy Graham Könyvtár” ünnepi használatba vételekor három elnök is megjelent: G. H. W. Bush, Jimmy Carter és Bill Clinton. Clinton jegyezte meg róla: „Amikor az elnöki ovális irodában vagy a Fehér Házban imádkozott, azt éreztem, hogy nem az elnökért mondja az imát, hanem értem, személyesen”.
200 millióan hallgatták – csak a lakcímem fog megváltozni
Hivatalos statisztikák szerint élete folyamán mintegy 200 millió embert ért el evangelizációjával, Krisztussal. Tömeg-evangelizációs szolgálatát 2005-ben New Yorkban fejezte be. Azóta egyre inkább visszahúzódottan élt szülőföldjén. Ott hunyta le szemét, látásában és hallásában nagy mértékben hordozva az öregség és elmúlás fátyolát. Unokája, Will a Christian Postban így fogalmazott: „Nagyapa egyszer ezt mondta nekem: eljön a nap, amikor azt fogod hallani, hogy Billy Graham meghalt. Ne hidd el. Azon a napon sokkal inkább fogok élni, mint korábban bármikor. Csak a lakcímem fog megváltozni”.
Jézus nagy világcsaládja és az övé egy volt
Felesége, hűséges imatársa, útitársa és szolgatársa 2007-ben ment haza minden élők útján 64 évi házasság után. Öt gyereket adott nekik az Élet Ura. Isten megőrizte őt mindenfajta botránytól, kétes hírtől. Tévedéseit hamar belátta, s akkor azokról nyilvánosan is beszélt. A 70-es években például erről: Isten Országát olykor összetévesztette az amerikai jóléti állammal. Élete során több mint 100 országban járt evangelizálni, így nálunk is. Évtizedekkel ezelőtt, más rendszerben az Igazságról, a Szabadítóról beszélt. Igehirdetései ütősek, szemléletesek voltak, az a mód, ahogyan prédikált, átvitte hallgatóira szinte rajongó odaadását, szeretetét Jézus, a világ Megváltója iránt. Kivételesen mély és gazdag bibliaismerete mindig meghökkentő, újszerű látásokkal ajándékozta meg hallgatóit. A mindennapi életből vett példákkal azonnal hidat épített, kapcsolatot teremtett hallgatóival. De a hídon nem ő, hanem az Úr Jézus Krisztus járt. Üzenete ugyanolyan egyszerű volt, mint Megváltó Krisztusáé: Térjetek meg, higgyetek az evangéliumban, és én bennem. Képes volt arra, miközben a hagyományos erkölcsi és bibliai értékeket védelmezte, hirdette, élte és boldogan adta ezeket tovább, hogy senkinek, semmiféle politikai vagy egyéb mozgalomnak ne kötelezze el magát. Csak Krisztusnak. És az emberek, a rászorulók ügyének. Nem akart politikai evangéliumot prédikálni, hanem tisztán csak az evangéliumot.
Csak az evangéliumot – mindenkinek
Solus Christus – sola Scriptura – egyedül Krisztust, egyedül a Szentírás alapján. Tudta, hogy ez az egyetlen szükséges dolog. Az embereknek erre van igazából szükségük. Evangéliumra – tiszta beszédre, mély és elvehetetlen örömre. Üdvösségre. Ez tette olyan vonzóvá személyét és szolgálatát. Arról álmodozott, hogy egyszer majd meghallja Urának a szavát: Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, többre bízlak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe. Miközben erről szólt, nem felejtette el hozzátenni: nem tudom, hogy meghallom-e ezt a drága szót, de nagyon-nagyon szeretném meghallani.
Istené legyen a dicsőség azért a hatalmas magvetésért, amit jó hat évtizedes evangelizációs szolgálata során elvégezhetett. Világszerte ma is százmilliók adnak hálát azért, hogy köztünk járt, és mindig Arra mutatott rá, Aki nem csak velünk járt, hanem velünk is marad. Aki Őt követi, az ha meghal is, él. Nem, mi sem hisszük, hogy Billy Graham meghalt. Csak a lakcíme változott meg. Urunk, mi is Neked köszönjük meg őt. Még sokáig fogunk elgondolkozni azon, beszélgetni arról akár imáinkban, akár személyes testvéri szóval, mennyi mindent hozott ő Tőled – nekünk, magyaroknak is. Egy kicsit a miénk is lett. Ezt is Neked köszönjük…
Az emlékező sorok írója Dr. Békefy Lajos
