Esztendőről-esztendőre advent heteiben sokunk szíve elindul egy nagy belső lelki vándorútra. Igék fénylenek fel a messzi múltból és vetül fényük előre, az ismeretlen jövőbe... Előre tekintünk, az egyszer Eljött eljövetelére Igéjében, Lelke által, meg visszafele tekintünk, s az evangéliumok Jézus születését előkészítő Igéit is végigsorjázzuk ünnepi készülődésünkben. Legkésőbb talán a karácsonyi, szentesti éjszaka csendjében. E nélkül a személyes, belső, igés ösvényjárás nélkül soha nem érkeznénk meg Betlehembe, a különös kőbölcsőhöz, s az abból a világmegváltás emberszívnyi és kozmikus művét felnövesztő, kibontó Üdvözítőhöz, Urunkhoz. Olykor jó és hasznos ezen az úton megismerni a számok jelenkori üzenetét is. Például azt a felmérést, amit nemrég az amerikai Christianity Today/Keresztyénség ma című magazin tett közzé. Adataiból kiderül, milyen világméretű nagy lelki sereglés mozdul meg az öt kontinensen, hogy idén is köszöntse karácsony Urát, a Názáreti Jézus Krisztust. Ezt most a spirituális sűrűség-vizsgálat adatai segítségével tesszük meg, a bibliaolvasás szemszögéből. És közben szembesülhetünk a magyar valósággal, ami nemzeti közgyónás, publikus penitencia, nyilvános bűnbánattartás után kiált!
Hol olvassák legtöbben és legtöbbet a Bibliát? - És nálunk? – Lesz-e nemzeti bűnbánat?
A mellékelt globális felvétel azt érzékelteti, hol olvasnak több-kevesebb rendszerességgel Bibliát. Egyben a viszonylagos gyakoriságot is látjuk a térképen. A világos foltok jelzik a „sűrűségét”, gyakoriságát a bibliaolvasásnak. A világ Világosságának otthonlétét. Lehet, meglepő, de két különösen is felfénylő rész tűnik fel azonnal a világtérképen: az USA és Európa. A legnagyobb összefüggő olvasottsági sűrűség az USA keleti partvidékén és közepe felé látszik, a Sziklás hegység tájékáig. Meg a Csendes-óceán partvidékén. Megdöbbentő, hogy Európában is van árnyékosabb terület, ennek egy részét éppen hazánk képezi. Tényleg kevesebb rendszerességgel olvasnak nálunk Bibliát, mint mondjuk Németországban, Angliában, Itáliában, Skandinávia déli területein? Vagy mint Afrika dél-nyugati partvidékén? Vagy ahányan Ausztráliában, Indonéziában, Dél-Koreában, esetleg India tengerparti tájain? S hogy Latin-Amerika délnyugati területeit se hagyjuk említés nélkül! A bibliásság, követezésképpen a lelki és spirituális élet, az imaélet, a gyakorolt, gyakorlati keresztyén élet ilyen gyenge lenne nálunk az összehasonlítás szerint? Márpedig a térkép nem manipulált! Vagy áltatnánk magunkat? Hogyan leszünk képesek így a keresztyénség manapság oly’ sokat emlegetett védőbástyáját, falát megalkotni? Mint mondjuk a törökdúlás idején?! Bármily szívszorító látni ezt a térképet, bizony van min elgondolkodnunk. Önáltatás nélkül. Mennyire erős és cselekvő, hogy’ ne mondjam, „ütős” a keresztyénség Magyarországon?
Századok adventjei – és a maiak?
Évszázadokon át advent nem a megveszekedett vásárlásról, nem a pénzköltésről szólt, hanem négy hét magunkba szállásról, bűnbánattartásról, az érkező szent születésünnep méltó fogadásáról, lelki tiszta ruhába öltözésről. Mára ez a dimenziója szinte teljesen elveszett adventnek. Idén május 20-án, a Nagyváradon tartott Őrizd a várat! össz-református konferencián tarthattam előadást. Felvetettem a visszhangtalanul nem maradt gondolatot: szükség lenne magyar nemzeti önvizsgálati, bűnbánati imanapra, ahogyan azt Bethlen Gábor nagyságos fejedelem Erdélyben tétette 1619-ben. Hogyan is fogalmazott a gyulafehérvári országgyűlés 1619. május 5-26. között? „Nagyságodnak mind magát, mind udvara népét, sőt egész országát confirmálnia kellene az Istentől kívánt penitentia tartáshoz, s mentől hamarébb lehet, Istennel béküllyünk meg, hogy Ő Felségénél találjunk alkalmas időbéli segítséget”.
Nekünk, kései utódoknak nem kellene-é konfirmálnunk, megvizsgálnunk és megerősítenünk magunkat NYILVÁNOS PENITENCIÁBAN – POENITENTIA PUBLICA-BAN – vagy SILENTIUMBAN? Mégpedig nyilvános közgyónásban közösségi, nemzeti bűneink miatt, egyéni és közkorrupciók okán, családi, párkapcsolati és munkahelyi bűneink, vétkeink, mulasztásaink, elkent és elkozmetikázott kisebb-nagyobb gyalázatosságaink miatt? Politikai és gazdasági hiányok, törvénysértések, tisztességtelenségek, gazemberségek okán? Hogy Őfelségénél, a Mindenhatónál Szent Fia érdeméért találjunk időben segítséget? Vajon Isten nem éppen ide akar pásztorolni minket akár ilyen térképes figyelmeztetéssel is? Hogy csak ennyit említsek meg: amiként – nyilván hasonló tehertételek miatt - volt és van nemzeti imanap, bűnbánati nap az USA-ban jó 200 éve, Angliában, Dániában és Svájcban közel 400 éve. És másutt is. Itthon pedig ugyancsak közel 400 éve volt nagyszerű kezdeményezés. Bethlen Gábortól a Dunántúli Református Egyházkerület vette át a kezdeményezést és a Nyitra vármegyei Sókon tartott 1619. évi zsinaton elrendelte a nyilvános bűnbánattartást Dunántúlon. Nem kellene ma nekünk is Gyulafehérvár és Sók, amíg van időnk, kegyelmi időnk?!
Hányan köröznek le minket?!
Vannak hatalmas világvárosok, 5-10 millió lakossal, sőt többel is, ahol eleve a keresztyén lakosság mértéke átrajzolja a térképet, kivilágosítja azt. Ilyenek: Szingapúr, London, Santiago, Mexikó City, Lima, Rio de Janeiro, Bogota, Sao Paolo, Houston. Az is elgondolkodtató adat, milyen mértékben nőtt meg, s ezért nagyon is szembetűnő a Biblia iránti érdeklődés a különböző országokban. A felmérés szerint a 2013-as adatokhoz képest mára a bibliaolvasók száma szembetűnően megugrott ezekben az országokban: Pakisztán (240 %-kal), Namíbia (250 %-kal), Görögország (261 %-kal). Vagy Kína (359 %-kal), Uruguay (388 %-kal). A csúcson Kamerun (562 %-kal) és Suriname (670 %-kal) áll. Ugye, ki gondolna erre itthon Magyarhonban?
Evangéliumi egyetemesség és nemzeti regionalitás szinkronban!
A fentiekhez még csak ennyit: másodpercenként a Földön legkevesebb, mint 112 ember nyitja ki az Élet Könyvét. Ez óránként 403 200 lelket jelent, naponta 9 676 800 embert, színeset, fehéret, sárgát, fiatalt, öreget, nőt, férfit, s még gyermeket is. Havonta minimum 290 millió ember olvassa egyidejűleg, szinkronban, lelki egyidejűségben, illetve megközelítően egyszerre a Bibliát Földünkön. Milyen emberi produktum tudna versenyezni ezzel a számmal?
A könyvek, sajtótermékek, elektromos weboldalak toplistáján világszerte Isten Igéje, a teljes Szentírás áll és vezeti az olvasottságot. Ha ezt abból a szempontból is meggondoljuk, hogy legkevesebb ennyien imádkoznak, keresnek és találnak tanácsolást, eligazítást, megnyugvást az Élet Beszédében, bűnbánatra, önismeretre vezérlő Szót, akkor ez hatalmas minőségi erő. Lelki világtársadalom ez – a láthatatlan egyház világvalósága, mennyei energiahordozó ember milliárdokkal, minőségi emberi kondíciók hordozóival. Konstruktív, minden bomlasztásnak, de-konstruktivizmusnak ellenálló életeket rejt ez a szám, meg 21. századi mártírokat, akik nem rettennek meg a mai Heródesektől, Pilátusoktól, sem Júdásoktól!
Látszik-e a bibliaolvasás minőségi életvitelünkön?!
Hogyan néz ki a bibliaolvasás tekintetében kárpát-medencei magyar népünk? Milyen mértékben látszik meg életminőségünkön a mennyei kvalitás? Egyéni és nemzeti önvizsgálatunknak, a penitencia publicanak ez is központi kérdése!
A Christianity Today Biblia tükrébe belenézve, ha foltot látunk abban, meg homályt, nem a tükör hibája az. Merjünk és tudjunk szembenézni személyes életünk, környezetünk, egyházaink, a magyar keresztyénség és a közélet, a mai magyar valóság valós állapotával! És merjük bátor hittel meghallani, s magunkra venni azt, amit Bonhoeffer még szabad lábon, a német ifjúság egyik konferenciáján az 1930-as években így tanácsolt:
„Merjétek magatok ellen, ezért igazán és mélyen a magatok javára olvasni az Igét, a Bibliát!”. Merjük ezt mi magyarok is megtenni! Merjük? Megsebez, lemetsz az Ige oltókése sok mindent, de életre, megmaradásra metsz meg minket. Tudjuk-e Tóth Árpáddal elmondani:
„Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem”.
Vagy valljuk-e személyes meggyőződésként, hittel, amit Jób annyi törettetés között konfesszióként mondott el: „Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged” (Jób 5,17-19)? Gyengélkedő hitünket, keresztyén állapotunkat merjük ezen az adventen is gyógyító, mennyei terápiát gyakorló kezébe tenni! Egy egész ország járhat jól, jobban ezáltal.
Írja: Dr. Békefy Lajos, PhD a KDNP Protestáns Műhely külügyi tanácsadója
