Botos Attila tragikus hirtelenséggel távozott közülünk. Döbbenet volt rajtunk és bennünk napokig. Attila nincs többé…
Botos Attila tanár, önkormányzati tanácsnok, Műhelyünk országos elnökségének a tagja volt, a „keleti régió” elnöke. Kiváló szervező, csupa szív-lélek, aki mindig csak adott: önzetlenül gazdagította a közösségünket.
Tevékeny ember volt, aki mindig azon dolgozott, hogy valami hasznos, előremutató jöjjön ki a munkája révén.
Élete végén azon dolgozott, hogy a cigányság számára merre vezet a felemelkedés útja, erre tette fel hátralévő idejét. Barátsága elhitette velünk, hogy hozzá hasonlóvá lehetünk, és így a számunkra is minden lehetséges.
Isten őrizze Attilát!
Dr. Birkás Antal Dr. Badacsonyi Zoltán
elnök elnökhelyettes
Soha sem felejtem el Neki, hogy akkor, amikor Édesanyám beteg volt, Attila háromszor is meglátogatta őt napközben, amikor a minisztériumi munkám nekem nem engedte. Ő napközben erősítette Édesanyámat. Ez örökké él bennem! Megkönnyeztük Attilát. (Dr. Birkás Antal – Birkásné dr. Pápay Judit)
LÉLEK RAJZOLTA EMLÉKKÉPED NÉZEGETEM – IN MEMORIAM BOTOS ATTILA
Botos Attila hirtelen eltávozott PM-barátunk, testvérünk bennem maradó emlékképén az első markáns vonás a református emberé. Sokszor beszélgettünk, „gyónási titkokat” őriz a szívem. De szinte mindig visszakanyarodott szava a vidéki nagy gyülekezetben hűséggel szolgáló lelkészcsalád fészkére, a parókiára. És haláláig helytálló prédikátor Édesapjára, meg Dóczys élményekkel gazdag, puritán, bibliás neveléssel nemesült Édesanyjára. A parókia népistápoló légköre tartotta Őt föld és emberközelben. Ebben gyökeredzik, hogy leginkább a néptanító, a népművelő elkötelezettség volt száztíz százalékos munkájának hajtóereje. Ez Neki is, másnak is egyértelmű volt. Pál apostol Igéje szerint: „Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1Korinthus 9,22). Ezért érezte egy-két teljes szabolcsi, szatmári, nyírségi általa nevelt tanulógeneráció saját tanárjának. Ezért vállalt közéleti szerepet, annak a közösségnek mértéken felüli szolgálatával, ahol élt. A világ közepe Neki Baktalórántháza volt. A KDNP PM fáradhatatlan regionális szervező igazgatójaként is száz százalékra törekedett. „Figyelj, figyelj, Lajos Bátyám, nem így van?” - hallom ma is belső füleimmel sajátos, ízes, végére érhetetlen történeteit és a megerősítő visszajelzés iránti szomjúságát. Elfogadásra vágyó ember volt, mint mindannyian. Tanárként, közéleti emberként sokan ismerték és fogadták el Őt. Hivatalos elismerést talán nem kapott annyit, mint amennyire rászolgált. Egyik utolsó, időtlen kép bennem az, amikor 2019 decemberében az új PM Elnökségbe beválasztották. És megkapta a PM Luther-Kálvin Emlékplakettet. Gyermeki öröm és meghatódottság látszott rajta. Isten legyen irgalmas hozzá. Üzenetekben gazdag életének közösségileg és személyesen is levonható tanulságaira, s az Általa elvégzett sok (köz)jón nyugodjék meg bűnbocsátó Istenünk jótetszése, Érette is meghalt Megváltó Urunkért. Isten Veled, Attila! – Dr. Békefy Lajos Ph.D.
Mi reformátusok így emlékezünk vérző szívvel, érző lélekkel, de reális életképpel. A munka az munka volt a javából, amit Botos Attila végzett, a tűz, ami benne égett az talán forróbb volt a kelleténél, de őt így formálta Isten. Egy transzgenerációs protestáns család fia, aki a nemzeten belül látta az embert és az emberben Krisztust. Ezért a jövevényt befogadta, a mezítelent felruházta, a szomjazónak inni, az éhezőnek enni adott, és sok-sok betegnek igazgatta az útját orvos barátainál. Kimért életének keresztjén összetört életére és szerettei életére Isten szeretete hintsen balzsamot.
„Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy ó Isten, mindörökké!” (Zsoltárok 73,26.)
Isten áldja meg a kegyelettel emlékezők közösségét! Dr. Kovács Kálmán református lelkész, Baktalórántháza
Kedves Anti! Botos Attila nekrológjához néhány foszlány, mozaik. Benne egy igazi magyar, református keresztyén embert ismertem. Aktív közéleti ember volt, aki, ha elvállalt valamit, azt szívvel, lélekkel, 100%-on vitte végbe. Mindig tudott adni, s amikor tehette, adott is abból, amije volt – s ezt önzetlenül tette. Azt is tudom, életét végig kísérték az ún. transzgenerációs hatások. Édesapja családja sorsa tudattalan is hatott rá, befolyásolta személyiségét. (…) Amikor elhunyt párja s átélte „nem jó az embernek egyedül”, akkor ezzel nem tudott mit kezdeni. Ebben az állapotában nem találtuk hozzá a „PIN-kódot.”
A Baktalórántházai Közgyűlésünket profi módon megszervezte, mindenkire figyelt, mindenkihez volt néhány szava, forró lánggal tett-vett. (…)
Sokkal több felelősséggel tartozunk azokért, akikkel egy elvet vallunk, lelki barátaink, pajtásaink, akikkel a magyarságért, a nemzetért, a keresztyénségért együtt cselekszünk. Szalay László ny. református lelkész, esperes
"Megdöbbenve és megrendülve értesültem Attila tragikus haláláról. Nem sokszor volt alkalmam Vele találkoznom. A két legutóbbit említem: Baktalórántháza és Budapest-elnökségi.
Csodálatos szervező-képességről tett tanúbizonyságot az emlékezetes, több napos baktalórántházai rendezvényen, ahol többek között megjelent a város polgármestere és lelkipásztora, a Kárpátaljai Egyházkerület püspöke és főgondnoka, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke is. Színvonalas igehirdetések és előadások mellett a Reformáció Emlékparkjában almafa-ültetésre is sor került - mindez Attila gondos szervező munkájának köszönhetően.
A budapesti elnökségi ülésen a tőle megszokott lelkesedéssel, tenni akarással vett részt. Egy nagyon nehéz társadalmi feladatra vállalkozott: a cigányság helyzetének javítását tervezte elősegíteni lakóhelye, megyéje területén. Erre - sajnos - már nem kerülhetett sor.
Emlékét példaként igyekszem megőrizni.
Dr. Horkay György"
