Gulyás Gergely miniszterelnökségi miniszter ma 14:00 órai kezdettel megtartott sajtótájékoztatóján bejelentette: a koronavírus járványra tekintettel hazánkban rendkívüli jogi helyzet lép életbe 2020. március 11.-e éjféltől. Hozzátehetjük: a kialakult helyzet rendkívüli imahelyzetet is jelent, amint azt a VUHANI LELKÉSZEK EGYESÜLT IMACSOPORTJÁNAK KIÁLTVÁNYA közzétételével már február 10.-e óta cikkeinkben folyamatosan tudatosítani igyekezünk (https://www.blogger.com/u/3/blogger.g?blogID=4875085957745160042#editor/target=post;postID=4283651274853155876;onPublishedMenu=allposts;onClosedMenu=allposts;postNum=19;src=link).
Több cikkünkben is jeleztük azokat a lehetséges és szükséges óvintézkedéseket, tisztasági szabályokat, melyeket ebben a helyzetben feltétlenül mindenkinek be kell tartania, így a gyakori kézmosást is, ami mindig „kéznél lévő lehetőség”. Bár van olyan egyházi lap, amelyik szükségesnek tartotta hangsúlyozni: nem csak imádkozni kell, hanem kezet is mosni, mi ehhez annyit teszünk hozzá, hogy mindkettő együttes gyakorlása egyformán nagyon fontos. Ezért korábbi cikkünk egészségügyi szabályait most újra közöljük, éppen olasz testvérlapjaink korábbi anyagai alapján. Most tovább megyünk ebben a cikkben, keresve a bibliai válaszokat arra a kérdésre, hogyan kezelte a Szentírás a rendkívüli helyzeteket, illetve miket tart annak, s mi ezekben a helyes egyéni és közösség viselkedésmód.
Írja: Dr. Békefy Lajos
A Biblia szakszava a rendkívüli helyzetre: „csapás” – de ez még nem a vég
A görögnyelvű Újszövetségben két helyen fordul elő a LOIMOSZ (ΛΟΙΜΟβ) szó, aminek eredeti értelme pestis, illetve (egészségügyi) csapás, azaz járvány. Érdekes, hogy mindkettőt Jézus evangélistája, az orvosi képzettségű Lukács használja, biztosan nem véletlenül. Amikor evangéliuma 21. részében a nagy megpróbáltatás idejéről ír, pánikkezelő józansággal sorol fel katasztrofális jelenségeket, s hozzáteszi:
„Ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég” (21,9).
S aztán elkezdi sorolni a megpróbáló jelenségeket: nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek...(21,10-11). Itt használja Lukács a LOIMOSZ szót. Másodjára pedig az ugyancsak általa írt Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben, a 24. fejezetben, ahol igencsak megdöbbentő módon személyi alkalmazással Tertullusz ügyvéd Félix helytartó előtt tartott vádbeszédében ezt mondja Pálról: „Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis...” (24,5), ahol a képzett ügyvéd a LOIMOSZ, csapás, járvány szót használta Pál tevékenysége jellemzésére.
Hogyan viselkedjen Isten népe a csapások, járványok idején?
Igencsak tanulságos megnézni azt a pár ószövetségi helyet, ahol a csapásról, járványról szól a Szentírás, s arról a módról, ahogyan Isten emberei a választott nép magatartását szabályozták a veszedelem idején. Ahogyan a pánikhangulat kialakulását éppen az Istenhez fordulással előzték meg. Kiemelve ismét az Istenre figyelés és az imádság járványügyi fontosságát, a helyzet kezelésének sajátos, nélkülözhetetlen módját. Vuhanban, a világjárvány központjában nem véletlenül fogalmazták meg a rohamos terjedés óráiban az ottani lelkészek imakiáltványukat az egész világhoz (amire valóban világméretű testvéri válasz is érkezett, hála a világháló nyújtotta veszélytelen lehetőségeknek!), amit hitelesen és terápikus módon lehet alkalmazni az Itáliában és nálunk is kialakult/kialakuló helyzetben. Nézzük meg, hogyan!
Mózes, Isten embere, mielőtt népe bemegy arra a földre, amit az Úr ígért és készített nekik, kiemeli, mintegy besulykolja népe szívébe az törvényadás hegyén kapott Tíz Parancsolat kapcsán az annak betartásából következő pozitívumokat, áldásokat. 5Mózes 7-ben olvashatjuk:
„Ha tehát hallgattok ezekre a törvényekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az Úr, a te Istened is hűségesen megtartja azt a szövetséget, amelyre esküt tett atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít téged...Távol tart tőled az Úr minden betegséget, mindazokat a súlyos egyiptomi nyavalyákat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád...” (7,12-13; 15).
Mózes pedig hitvalló énekében, az 5Mózes 32-ben így fogalmaz:
„...az éhségtől elgyengülnek, láz emészti őket és keserű halál… Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált, és én adok életet, összezúzok és gyógyítok, nincs, aki kezemből kimentsen” (32,24; 39-40).
Mi látszik e két igehelyből? Az, hogy ha a Törvényt, amit Isten adott, betartja az Ő népe, akkor a csapások, nyavalyák is távol maradnak Izraeltől. Ezek lelki óvintézkedések voltak. (Ahogyan a mostani helyzetben is megvannak az óvintézkedések, s ha azokat betartjuk, akkor a fertőzés vagy a járvány terjedésének valószínűsége csökken).
A lelki prevenció része a rendelkezések betartásával együtt az ima is!
Roppant helytelen, cinikus, sőt egyenesen közveszélyes lett volna, lenne élesen elválasztani egymástól a törvényi rendelkezéseket (amiket Isten adott Izrael népének megaradására!), és az imádságot. Salamon imádsága erre a legszebb példa. Amikor odaállt az új templomban felszentelési imájának elmondására, mindannyiunk számára tanulságos módon fogalmazott:
„Ha majd éhínség támad az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska és cserebogár pusztít, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség támad, akkor MINDEN IMÁDSÁGOT ÉS KÖNYÖRGÉST, AMELYET AKÁR EGY EMBER, AKÁR EGÉSZ NÉPED, IZRAEL MOND EL, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás, és kitárja kezét e ház felé, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét, hogy féljenek téged egész életükben, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál” (1Kir 8,37-40).
Világos, félreérthetetlen beszéd Salamoné. Vannak helyeztek, amikor egyénileg és közösségileg, népként is oda kell állni Isten elé, aki ismeri a szívünket, hogy vegye el rólunk próbatevő kezét. Ezt a mai koronavírus okozta világhelyzetben sem lehet másként tenni! Jaj nekünk, ha a védintézkedések, védőruhák, majd a remélt ellen vakcina megjelenéséig hallgatunk, s nem nyújtjuk ki, nem tárjuk ki imában Isten felé kezünket és szívünket!
A 91. zsoltár nyomatékos és himnikus bizonyságtétele és biztatása
Ha mindez nem lenne elég annak érzékeltetésére, hogy milyen fontos szerepe van a loimosz-helyzetben, a járványhelyzetben az imának, ami lelki higiénét, lélektisztítást is jelent a testi higiéné, a kézmosás mellett, hogy valóban jól lássunk a vészhelyzetben, és észrevegyük Isten minden ködön, felhőn, takaráson túli, fölötti orcájának oltalmazó és védelmező ragyogását, hangsúlyosan emlékeztet Bibliánk a 91. Zsoltárban mindnyájukat. Mégpedig arra, hogy
mit jelent, milyen védelmet jelent az, ha valaki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen. Annak nem kell félnie a rémségektől éjjel, „sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól” (Zsolt 91,1; 5-6).
Itáliára, hazánkra, Kínára aktualizált imakéréseink, foglaljuk személyes és közösen fogalmazott keretbe
Egészségügyi tanácsok a járvánnyal összefüggésben
Az itáliai veszélyhelyzetben az Olasz Egészségügyi Minisztérium által kiadott 10 szabályozás fontosabb pontjait itthoni megfontolásra is közreadjuk:
* GYAKRAN MOSSUNK ALAPOSAN KEZET!
* KERÜLJÜK AZ KÖZELEBBI ÉRINTKEZÉST OLYAN SZEMÉLYEKKEL, AKIKNEK AKUT INFLUENZÁS FERTŐZÉSÜK VAN.
* NE DÖRZSÖLJÜK A SZEMÜNKET, ORRUNKAT, SZÁNKAT A KEZÜNKKEL.
* SZÁNKAT ÉS ORRUNKAT ÖBLÍTSÜK, TISZTOGASSUK GYAKRABBAN.
* NE SZEDJÜNK INDOKOLATLANUL, CSAK ORVOSI ELŐÍRÁSRA ANTIBIOTIKUMOT VAGY GYULLADÁSCSÖKKENTŐ SZEREKET.
* AZOKAT A HELYISÉGEKET, AHOL TÖBB EMBER IS MEGFORDUL, FERTŐTLENÍTSÜK RENDSZERESEN KLÓROS VAGY ALKOHOLOS TISZTÍTÓSZEREKKEL.
* HASZNÁLJUNK EGÉSZSÉGÜGYI MASZKOT OLYANOK KÖZELÉBEN, AKIK ROSSZUL ÉRZIK MAGUKAT VAGY MEGFÁZÁSOS BETEGEK.
* A KÍNAI GYÁRTMÁNYÚ ÉLELMISZEREK FOGYASZTÁSÁT KERÜLJÜK EZEKBEN A HETEKBEN.
