Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő" Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd - persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból - szolidan stilizálva - tallózunk.

Népirtással azonos hatású folyamatok?

GYENES GÉZA (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Minden tisztelet megillette önt akkor, amikor 2010. március 26-án, a választás idején az alábbiakat mondta: „Szeretnénk lezárni azt a korszakot, amely megnyomorította a magyar egészségügyet, amely miatt orvosok és ápolónők tömegesen hagyják, hagyták el az országot. És nem a tapasztalatszerzés szándékával mennek el, hanem a kényszer űzi el őket, hogy jobban fizetett állásokat keressenek külföldön." Minden tisztelet megillette önt akkor is, amikor 2010. május 25-én a kormányprogram ismertetésekor az alábbiakat mondta: "A nemzeti ügyek kormánya az egészségügyben az orvosokkal, ápolókkal, betegekkel együttműködésben viszi véghez azokat az átfogó változtatásokat, amelyek az ágazat megmentéséhez elengedhetetlenek. Nemzeti cél a népesedési és egészségügyi fordulat végrehajtása. Az új kormánynak vállalnia kell, hogy javítja a családorvosi praxisok finanszírozását, és megőrzi annak reálértékét, támogatnunk kell a fiatal orvosok praxishoz jutását. Az alulfinanszírozott egészségügy rontja az állampolgárok gyógyulási esélyeit, és hosszú távon a gazdaságot is fékezi."

– Miniszterelnök úr! Ezekhez képest mi történt, illetve mi történik az egészségüggyel, miniszterelnök úr? Nos, az alapelveket, a célokat és a megvalósítás módjait, lépéseit, ütemezését tartalmazó egészségpolitika híján, reálértéken és GDP-arányosan is csökken az egészségügy költségvetése, exponenciálisan nőtt az egészségügyben dolgozó orvosok és szakdolgozók emigrációja, brutális megszorítást kell elszenvedni az egészségügyi büdzsét terhelő, valójában szociális jellegű támogatást biztosító gyógyszer-támogatási rendszernek. És mindezek tetejébe ön, miniszterelnök úr, nemet mondott arra a béremelésre, amellyel itthon tarthatná az egészségügyi dolgozókat, és a gyógyító pályára orientálhatná a fiatalokat.

– Miniszterelnök r! A betartatlan ígéretek sajnos tragikus következményekkel járnak. Bár reménykedve vártuk, semmi nem történt annak érdekében, hogy javuljanak végre a népesség megbetegedési és halálozási mutatói. Kérdezem tehát:

• Mikor és hogyan kívánja miniszterelnök úr kormányával beváltani az egészségügy megmentésére tett ígéretét, hogy megálljanak az országban zajló, népirtással azonos hatású folyamatok?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Olyan kérdéseket próbálunk megoldani, amelybe hosszú éveken keresztül, ha valaki bele is fogott, legfeljebb csak beletörött a bicskája. Ugyanakkor szeretném, ha azt is elfogadná: minden egészségügyi változás előföltétele, hogy egy teljes gazdasági fordulatot vigyünk végbe, tekintettel arra, hogy minden közös célunk megvalósításának első számú előföltétele egy erős és biztosan növekvő gazdaság. Ennek ma két akadálya van, amit nem is akadálynak, hanem ellenségnek tekintek: ez a munkanélküliség és az adósság. Ezeket le kell győznünk, vagy legalábbis meg kell fékeznünk ahhoz, hogy az egészségügy megmentésére egyáltalán sor tudjon kerülni.

– Tisztelt hölgyeim és uraim! Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy Magyarországon a foglalkoztatási ráta 55 százalékkal a legalacsonyabb az egész Európai Unióban, másfelől pedig, hogy minden 10 forintnyi befizetett személyi jövedelemadónkból 7 forint adósságszolgálatra megy el. Szívesen költenénk ezt a 7 forintot például az egészségügyre.

– Erős gazdaságra van szükségünk, ezért mindenkit arra kérek, hogy támogassa a kormányt a munkanélküliség és az adósság ellen folytatott küzdelmében, mert ezzel kerülünk közelebb az egészségügyi reform végrehajtásához is.

+

GYENES GÉZA: – Miniszterelnök Úr! A nemzet tragikus egészségi állapota és egészségügyünk tragikus helyzete nem az a problémakör, amelyben politikai ellenfélként kellene egymást legyőznünk. Legyőznünk a problémákat kellene, mégpedig együtt, a nemzeti együttműködés keretében. Én elsősorban orvos vagyok, és csak ezt követően politikus, ezért minden szakmai hozzáértésemmel, szakmapolitikai tapasztalatommal most is azon vagyok, hogy hozzájáruljak a nemzet e súlyos problémájának megoldásához. Képviselőként tett önálló javaslataimat és a kormányoldal elképzeléseire adott módosító javaslataimat eddig is a szakmai és legkevésbé sem politikai megfontolások vezérelték. Eddigi tapasztalataim szerint azonban önök a politikai megfontolásokat a szakmai együttműködés fölé helyezték. Kérem önt, miniszterelnök úr, szakítsanak ezzel a gyakorlattal, és ha lehet, más szakterületek problémáinak kezelésénél is így tegyenek!

+

ORBÁN VIKTOR: – Először is, képviselő úr, igyekszünk megfogadni azt a jó tanácsot, amit most teljesen érthető módon a figyelmünkbe ajánlott. Ön is tudja, hogy elkötelezett híve vagyok a legkülönbözőbb konzultációknak. Magyarországon 41 konzultációt indítottunk meg, 17-et lezártunk, és ebből az egyik az egészségügyről szólt. Az egészségügyért felelős államtitkár végigjárta Magyarország szinte összes egészségügyi intézményét, annak érdekében, hogy megalapozott szakmai információk álljanak rendelkezésre a Semmelweis-terv elkészítéséhez. Ezt a tervet vitára bocsátottuk. Arra kérem önt, hogy azt a hozzáértést, amellyel mindannyiunk által elismert módon rendelkezik, legyen kedves, és kamatoztassa ebben a vitában.

– A gyógyszer-támogatási rendszer átalakítását úgy képzeljük el – kérem, ebben a harcban is támogasson bennünket v, hogy az extraprofitokat, amelyeket a kereskedők és a gyógyszergyártók ma még magukénak tudhatnak, benn akarjuk tartani a központi költségvetésben, anélkül, hogy egyébként árat kellene emelni. És nem szeretnénk eltekinteni attól sem, hogy az egészségügyben tervezett több száz milliárd forint értékű beruházások megvalósuljanak a következő évek során.

A kormány egy éve a magyar nők szemével, avagy kinek fontos a munka és a család?

ERTSEY KATALIN (LMP): – Miniszterelnök úr! A magyar társadalom többségét adó nők szempontjából az ön kormányának az első éve pozitív várakozások után nagy csalódást okozott. Pedig elsősorban a nők feladata, hogy összetartsák nemcsak a családot, hanem a kisebb-nagyobb közösségeket, nem túlzás azt mondani, hogy a társadalmat is.

– Ezért is érdemes megnézni, hogy mit ad e kormány a nőknek: mert ami jó az anyáknak, az jó a gyerekeknek, és az lesz jó végső soron a társadalomnak. Ha 10 év alatt 1 millió új munkahely és 1 millió gyermek megszületése a cél, akkor ennek arányosan látszania kellene a kormány egyéves munkáján is, - de ami látszik, az lesújtó. A 62 százalékos aktivitási mutató mozdulatlan, a nőké ezen belül 56,3, és még soha nem született ennyire kevés gyerek, 10 százalékkal zuhantak a számok.

– Demográfusok és közgazdászok is kétségbeesve ordítják, kutatások tucatjaival bombázzák a kormányt, hogy megértessék: a nők foglalkoztatási szintjének emelése és a gyerekszám növekedése szorosan összefügg. A kisgyerekes nők foglalkoztatása kulcstényező, amelytől egyszerre nőhet a versenyképesség és a gyerekszám. Felnőtt egy olyan generáció, amely nem látta dolgozni járni a szüleit, de van a másik csoport  is: a kisgyerekes anyák. Ez utóbbi csoport nem szorul évtizedes felzárkóztató programokra, ők nem szoktak el a munkától, volt is munkahelyük, csak éppen oda nem tudnak visszamenni. Az Orbán-kormány egy évét tekintve a magyar nők szemével, kérdezem:  

• Kinek fontos a munka és a család?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt képviselő asszony!  Pontosan tudjuk, és el is fogadjuk az ön hozzászólásából, hogy a nők tartják össze a társadalmat, a nemzetet és a családot. Sőt, azt kell mondanom, időnként bennünket, férfiakat is ők tartanak össze, mert van olyan, amikor az ember személyisége, ha a nők nem lennének, bizony könnyen széthullana. Tehát hálásak vagyunk a nőknek, és igyekszünk ezt valamilyen módon kifejezni a családpolitikai intézkedéseinkben is.

– Fölolvasom az elmúlt egy évben hozott idevágó családpolitikai természetű intézkedéseinket: 2011-től ismét a gyermek 3 éves koráig jár a gyes. Emelkedett a gyed maximális összege. A gyermekek után járó családi jogosultság rendszere megváltozott, így most már az első és a második gyermek után is jelentősen, fejenként akár 10 ezer forinttal kevesebb adót kell fizetni a szülőknek, a harmadik gyerektől kezdve pedig ez a kedvezmény tovább emelkedik, és elérheti fejenként a 33 ezer forintot is havonta. Járulékkedvezménnyel támogatjuk a kisgyermekes anyák részmunkaidős foglalkoztatását, így az a munkáltató, aki szülési szabadságról visszatérő nőt korábbi teljes munkaidős státus helyett legfeljebb heti 20 órás részmunkaidőben foglalkoztat, és mellette egy másik munkavállalót is alkalmaz ugyancsak részidőben, 27 százalék helyett csak 20 százalékos mértékű tb-járulékot köteles fizetni. Megteremtettük a lehetőségét, hogy a nők 40 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulhassanak. Annak érdekében, hogy javuljanak a gyermekek elhelyezési lehetőségei, egyszerűsítettük a családi napközik létrehozásának föltételeit. És várhatóan még ebben a parlamenti ülésszakban, vagy legalábbis, ha most nem, akkor ősszel elfogadásra kerül a családok védelméről szóló sarkalatos törvény, amely a jövőre nézve is kiszámíthatóvá teszi a családok támogatási rendszerét.

+

ERTSEY KATALIN: – Miniszterelnök úr! Nem a pénztámogatások és nem a gyes meghosszabbítása használ ebben az ügyben. A pénztámogatások nem segítenek egy olyan rendszerben, ahol a munkát és a családot nem tudja összeegyeztetni a nő. Nemhogy a harmadik, de a második gyerek sem születik meg, ha az első után azzal találja szemben magát, hogy nem tud visszamenni dolgozni. Az, amit nagyon nehezen fölolvasott, úgy hívják, hogy job sharing, Magyarországon 7 százalékos kedvezményt adnak rá, és katasztrofális, senki nem használja. Nem fogadom el a választ, azt kérem, hogy a miniszteri biztost végre nevezzék ki, melyre tavaly óta törvény kötelezi önöket.

+

ORBÁN VIKTOR: – Sajnálom, hogy a képviselő asszony nem fogadja el a választ. Én viszont elfogadom, hogy ön elégedetlen ezzel a 8-10 intézkedéssel, amit az elmúlt egy év során hoztunk a családpolitika területén. Magam is elégedetlen vagyok, jobban örülnék, ha kétszer vagy háromszor ennyit tehettünk volna. Mégis, minden politikai teljesítmény megítélésénél szeretném, ha figyelembe venné, hogy azt nem az abszolútummal hasonlítjuk össze, hanem a lehetőségekkel, meg az elődeinkkel. És nyugodtan mondhatom: az elmúlt 8 évben egyetlen olyan év sem volt Magyarországon, amikor ennyi intézkedést hoztak volna a családok és a nők érdekében.

Hungarikum-e az „ungarikum"?

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): – Németországi barátaink hívták föl a figyelmünket egy olyan ügyre, amely nagymértékben befolyásolhatja, illetve korlátozhatja a megalkotás alatt álló, a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvény céljainak elérését. Az történt, hogy 2010. április 8. napján Orbán Emese – u betűvel – „ungarikum" megjelölés alatt nemzeti védjegybejelentést tett a német szabadalmi hivatal előtt. A hivatal e kérelmet elutasította. Ugyanerre a sorsra jutott szintén - az előbb említett németországi lakcímmel rendelkező hölgy által benyújtott, 2010. július 15-ei azonos védjegy-bejelentési kérelem. 2010. november 4. napján újabb kísérlet történt az „ungarikum" megjelölés németországi levédésére. Ezen regisztrációs eljárás jelenleg is folyamatban van a német nemzeti védjegyhivatal előtt.

– A dokumentumok alapján látható, hogy ehető és iható termékekről van szó. Sorolom: véres hurka, vaj, hús, ecetes uborka, húskivonat, tejitalok, gyümölcszselék, péksütemények, méz, húspástétomok, szószok, alkoholos italok, esszenciák, kivonatok, alkoholtartalmú gyümölcsitalok, bor, pálinka, italpárlatok, alkoholtartalmú gyümölcskivonatok, likőrök, snapszok, emésztést javító likőrök. Kommentár nélkül mondom: „ungarikum" névjegy, védjegy alatt akarják eladni a nem tudom, honnan származó kávét, teát, kakaót, cukrot, rizst, halat, szárnyast, vadat és így tovább. A kérdésem nagyon egyszerű:

• Hungarikum-e az „ungarikum", avagy mit tesz a kormány a vásárlókat megtévesztő németországi védjegybejegyzés ellenében?
• Kivizsgálták-e ezt az ügyet?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Mindenekelőtt köszönöm a jelzést. Az államnak ezzel természetesen teendői vannak. Jellemző módon egy magyar nevű, feltehetőleg honfitársunk akarja bejegyeztetni az „ungarikumokat" Németországban, ami nyilvánvalóan arra is utal, hogy a nemzeti együttműködés terén is bőségesen vannak még teendőink. Fontos üzenet ez nekünk: itt valami olyan értékről van szó, ami fölértékelődőben van a világon. Tehát ennek megfelelően kell nekünk is kezelni a nemzeti értékeinket és a hungarikumainkat, mert ha mi nem tennénk, gazdasági érdekeik mentén mások meg fogják tenni, mint ahogy az egyéb erőforrásainkra is elképesztő spekuláció zajlik a világban.

– Mit tettünk? Azonnal kezdeményeztük – a német védjegytörvénynek megfelelően – az eljárásnak a megállítását. A helyzet az, hogy a német védjegytörvény értelmében azonban csak egy korábbi védjegy vagy kereskedelmi név jogosultja nyújthat be felszólalást.  De van egy másik lehetőség, amely mentén továbbmegyünk: a bejegyzés közzétételétől számított 3 hónapon belül törlési eljárást lehet kezdeményezni. Ezt kezdeményeztük, ennek megfelelően a magyar állam fel fog lépni a bejegyeztetés ellen, nem hagyjuk, hogy nemzeti értékeinket, az úgynevezett hungarikumainkat Németországban bárki bejegyezze.

+

HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): – Tudom, készül a nemzeti értékekről, a hungarikumok védelméről szóló törvényjavaslat. Én magam idealistaként azt gondoltam, amikor elkezdtük ennek a törvényjavaslatnak az előkészületeit, hogy elég lesz a törvényben a pozitív üzeneteket megfogalmazni. De most már látom: pontosan azért, mert vannak olyan emberek, akik szeretnék kihasználni azt a lehetőséget, hogy végre bennünk, magyarokban is éledezik az az  erő, amely a magyar értékek, a magyar áruk, a magyar minőségek felé való fordulást szorgalmazza, a pozitív üzenetek mellé szankcionális, nem egy esetben büntetőjogi jellegű elemet is be kell építeni .

+

ÁNGYÁN JÓZSEF: – Képviselő úr! Teljes mértékben egyetértünk: a nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényünk mielőbbi elfogadása az ilyen helyzeteken változtathat. Megteremti annak az alapját is, hogy Magyarország, a magyar állam, jegyeztethesse be a hungarikum védjegyet. Kérem képviselőtársaimat: segítsenek abban, hogy mielőbb elfogadhassuk a nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényt, annak érdekében, hogy azonnal kezdeményezhessük a hungarikumok bejegyzését, a nemzetközi védjeggyel való védelmét.

Kipateroljuk-e Brüsszelt?

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): – Az Európai Bizottság a héten teszi közzé a nemzeti reformprogramok alapján készülő ajánlásait, amelyek az előzetesen kiszivárgott hírek alapján Magyarország esetében erős kételyeken alapulnak az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának sikerességével kapcsolatban. Nem lehet ez újdonság, hiszen nap mint nap pártoktól független szakértők és szervezetek fogalmazzák meg építő jellegű kritikájukat a kormány gazdaságpolitikájával szemben.

– Röviden összefoglalva: megalapozatlanul optimista feltételezésekre épít a kormány, koherens, kiszámítható intézkedések helyett rögtönzés uralja a gazdaságpolitikát. Az elmúlt egy évben rontottak Magyarország versenyképességén. Az önök által kivetett ágazati különadók ugyanis torzítják a versenyt, visszafogják a befektetéseket, fékezik a külföldi működő-tőke beáramlását. A független szakmai stábbal rendelkező Költségvetési Tanács felszámolása továbbra is aggasztja a Magyarországot is finanszírozó nemzetközi szervezeteket, befektetőket. A közel 3 millió ember idős korára félretett megtakarításainak államosítása nem segíti már középtávon sem a közpénzügyek fenntarthatóságát, és nem csökkenti kellő mértékben az államadósságot. Az önök által bevezetett egykulcsos adórendszer ugyanakkor nem segíti elő a gazdasági növekedést sem, mert az alacsonyabb jövedelműek nettó fizetése csökkent, miközben a magas jövedelmű 10 százalék jól járt, de ettől ők nem igazán vásárolnak többet. Lehet sikerként ünnepelni az IMF elküldését, de az Európai Bizottság esetében ugyanez Magyarország végleges leszakadását jelentené.

• Ez lenne az ön és a kormány célja?
• Biztos benne, hogy ha az autópályán mindenki szembe jön önnel, akkor ön halad a jó irányba?
• Mit kíván tenni az Európai Bizottság kételyeinek eloszlatása érdekében, és mit kíván megvalósítani az Európai Bizottság ajánlásaiból?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A mendemondák helyett várjuk meg az Európai Bizottság véleményét és javaslatát.  Amit tudni lehet: a Bizottság kiadott egy prognózist, 3 héttel ezelőtt, a magyar növekedésről és a magyar gazdaságpolitikáról. Abban alacsonyabb növekedéssel számol. Kevésbé bízik abban, hogy azokat a lépéseket, amelyek a magyar parlament előtt állnak, valóban végre tudja hajtani. Ez az az információ, amivel ma rendelkezünk. Tehát valami olyasmiről akar vitatkozni, amiről még nem tudunk vitatkozni. Várjuk meg a Bizottság véleményét, és majd utána...

+

BOLDVAI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Megvárhatjuk a Bizottság véleményét. Azok a célok, amelyeket önök megfogalmaztak, talán helyes célok. Abban azonban már van vita közöttünk, és eltérő az álláspontunk, hogy amit csinálnak a magyar gazdaságot növekedési pályára állítása érdekében, helyes módszerekkel teszik-e.  Azt gondolom: az a korábbi elképzelésük, amely a belső fogyasztás növekedéséből próbálja meg levezetni a magyar gazdaság növekedési pályáját, hibás. Ebben az összefüggésben a 16 százalékos adó emlegetése sem hozta azt az eredményt, amit önök vártak tőle. Ugyanez érvényes a különadókra is, amelyekkel a különböző szektorokat sújtották, illetve a bankadóra is, amellyel gyakorlatilag a magyar növekedést tették tönkre, úgy tűnik, hosszú időre.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Picit nem értem ezt a belső fogyasztásra vagy valami hasonlóra épített növekedést. A legfrissebb éves adatok azt mutatják, hogy az export 18 százalékkal nő. Az export húzza a magyar gazdaságot, ami nagyon helyes, és reméljük, hogy így marad a továbbiakban is. Egy óriási exportexpanzió játszódik le pillanatnyilag Magyarországon, ezért nem értem az ellene fellépő kifogást. Kétségtelen: az a cél, amit kitűztünk - például a foglalkoztatásban a 75 százalékos szint elérése - nagyon sok lépést igényel a munkaerőpiacon. Ehhez kérjük minden képviselő segítségét, az önét is, hogy jó megoldásokat találjunk, hogy minél előbb növelni tudjuk a foglalkoztatást.

Felkészült-e a kormány learatni a vihart, amelyet széllel vet?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – A kormány cinizmusa nem ismer határokat! Miközben folyamatosan a nemzeti konzultációt és társadalmi párbeszédet hangoztatják, valójában a kormány csak diktál, a másik fél pedig legfeljebb rábólinthat. Legjobb esetben is egy asztalnál ülnek, de se konzultáció, se párbeszéd. Ellenvélemény, ellenérvek nem érdeklik a kormányt, aki nem ért egyet, tiltakozik, az dezertőr, az közösség elleni izgatást valósít meg. Szima Juditból a Tettrekész magyar rendőrszakszervezet főtitkárából, akit pénteken vettek őrizetbe, mondjuk ki: politikai foglyot csináltak. Eközben a miniszterelnök úr nem mer kiállni a rendvédelmi dolgozók és családjaik tömege elé. Nem meri elmondani személyesen, hogy miért és mit kívánnak tenni velük.

– A nemzeti konzultáció csak egy nagy bohóckodás az elkeseredett emberek számára, mint méltó párbeszéd. Ráadásul fogalmuk sincs azokról az emberekről, élethelyzetükről, akikről döntenek. Azzal sincsenek tisztában, hogy most már szolgálati nyugdíjban lévők jelentős része, hány emberi életet mentett meg. Őket próbálják most élősködőként feltüntetni, cinizmussal, gúnnyal lejáratni, megalázni az előtt a társadalom előtt, amely baj esetén hozzájuk fordult először. Ez alkotmányellenes diszkrimináció! Az embereket két dologgal lehet igazán felbosszantani: ha méltóságukat sértik meg, vagy ha a létbiztonságukat veszélyeztetik. Önök mindkettőt megteszik!

• Miért?
• Kiknek a nyugdíját készülnek átalakítani keresetpótló juttatássá, csak a rendvédelmisekét?
• Felkészült-e a kormány learatni a vihart, amelyet széllel vet?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Magyarországnak ma két nagy ellensége van, az egyik ellensége az államadósság, a másik a munkanélküliség. A kormány ebben a két nagyon fontos témakörben szeretne áttörést elérni, ezért fogadtuk el a Széll Kálmán-tervet, ezért határoztunk meg olyan feltételeket, amelyek hozzájárulnak, hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy ezt a két nagy csatát megnyerjük. Magyarország nem engedheti meg, hogy az aktív népesség 55 százaléka végezzen csak munkát. Világosan megfogalmaztuk: szeretnénk elérni, ha az aktív népesség 65 százaléka munkát végezzen. Nem elfogadható, hogy 41-42-43 éves emberek, hivatásos állományú rendőrök vagy egyéb hivatásos állományúak, akik a legnagyobb szakmai tapasztalattal rendelkeznek, a legnagyobb tudással rendelkeznek, úgynevezett korai nyugdíjba vagy szolgálati nyugdíjba mennek. Ma ezeknek a létszáma megközelíti a 30 ezer főt. Ez nem megengedhető, mint ahogy ugyancsak nem megengedhető az, hogy akik a törvények végrehajtására esküdtek, akik jogvégrehajtók ebben az országban, azok jogellenes magatartást tanúsítsanak. Nem megengedhető, hogy tűzcsapokat nyissanak ki, nem megengedhető, hogy a demonstrációjuk kapcsán egyéb jogellenes tevékenységet végezzenek.

– Képviselő asszony! A kormány végigviszi a programját: az államadósságot csökkenteni fogjuk, a munkanélküliséget fel fogjuk számolni, a foglalkoztatási arányt fel fogjuk emelni 65 százalékra, és lehetővé tesszük, hogy a hivatásos állományúak az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig szolgálatot teljesíthessenek.

+

BERTHA SZILVIA: – Államtitkár úr! Ebben az országban százezrek vannak, akik erejük teljében valóban dolgozni akarnának. Lehet, hogy inkább nekik kellene munkát adni, nem pedig a nyugdíjból több év inaktivitás után visszahívni többnyire alkalmatlan embereket. Innentől kezdve arra lehet számítani, hogy úgy fognak állami szolgálatra jelentkezni, hogy csak a mának fog élni, mindezt visszaélésekkel és korrupcióval megszerzett javakban kell érteni.

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő asszony! Nyugodtan állíthatom, hogy önnek nem lesz igaza, hiszen nemcsak azt tesszük lehetővé, hogy a hivatásos állományúak teljes életpályát futhassanak be, az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig szolgálatot teljesíthessenek, hanem olyan életpályamodellt, olyan közszolgálati életpályamodellt dolgozunk ki, amely a hivatásos állományúak számára is vonzó lesz. Ha nem kellene kifizetni azt a 66 milliárd forintot a korai nyugdíjasok részére, akkor a ma szolgálatot teljesítő valamennyi hivatásos állományú részére havonta 80 ezer forinttal több illetményt tudnánk biztosítani. Ha a szocialista kormány 2002-es hatalomra lépése óta, amikor is 1064 volt a korai nyugdíjasok száma, nem emelkedett volna meg közel 30 ezerre, akkor ma sokkal nagyobb illetményt, sokkal jobb életpályát tudnánk biztosítani a hivatásosoknak. Ez tény!  Bízom benne, hogy az új életpálya-modell vonzó lehetőséget biztosít a hivatásosok számára is.

A közoktatásról!

HILLER ISTVÁN, (MSZP): - Államtitkár asszony! Ön elfelejtette meghirdetni az új tanévet. Az elmúlt évtizedekben az egymást követő kormányok, miniszterek tartották magukat ahhoz a jogos elváráshoz, hogy május első felében meghirdetik az új tanév rendjét, azért, hogy diákok, pedagógusok, iskolaigazgatók, szülők tudjanak tájékozódni és persze tervezni. A tanév rendje tartalmazza, hogy mikor kezdődik a tanév, mikor ér véget, mikor van az őszi, a téli, a tavaszi szünet, - ezt azonban most, június 6-án nem tudni. Kérdezem államtitkár asszonyt:

• Miért nem hirdette meg időben a következő tanévet?
• Mi akadályozza önöket abban, hogy megtegyék ezt, miközben ehhez nem kell pénz, sem kormánypárti egység, csupán odafigyelés?
• Szóval, mikor lesz meghirdetve a következő tanév?

+

HOFFMANN RÓZSA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A tanév rendjének meghirdetését jogszabály nem köti semmiféle dátumhoz. Ezzel együtt, a kérdése részben jogos. Megnyugtathatom: a tanév rendje elkészült időben, dátumok körüli pontosítás miatt húzódott a kiadás időpontja.  A holnapi napon nyilvános lesz. Még ott vannak az iskolában a gyerekek, a tanárok, a vezetők, a pedagógusok és egyéb dolgozók, tehát időben meg fogják tudni. Ezért a pár napos késlekedésért természetesen elnézést kérünk, bár nem hiszem, hogy bárkinek ez olyan problémát, zavart okozott, hogy emiatt a jövő tanév indítása akadályba ütközött volna.

+

HILLER ISTVÁN: – Államtitkár asszony! Köszönöm, a válasza korrekt. Igazából, ez a probléma csepp a tengerben: így van ez a felvételivel, amellyel több hónapon keresztül csúsztak, így van ez a közoktatási törvény meghirdetett koncepciójával, amelyet decemberre ígértek, így van ez a felsőoktatási törvény koncepciójával, amit viszont már augusztusra ígértek.

– Államtitkár asszony! Ez az egész munkametódus aggályos. Tessék végiggondolni! Ez így nem megy!

+

HOFFMANN RÓZSA: – Képviselő úr! Hogy a felvételi hol csúszott hónapokig, őszintén szólva, nem is értem, hogy miről beszél. Nevezzen meg egyetlenegy olyan eseményt, történést az iskolák, az egyetemek, főiskolák életében, amelyek akadályba ütköztek volna azon késlekedések miatt, amelyeket ön felsorolt! Egyetlenegy ilyet sem tud megnevezni! Az élet zajlott, az iskolák működtek, most is működni fognak. Ha egyszer felmutat egy valóban elmaradt eseményt, azt megköszönöm, de ilyen egyelőre nincsen. Mindenkivel egyeztetünk, azokkal is, akik azt hazudják a médiába, hogy ilyen egyeztetések nem történtek. Olyan törvényeket szeretnénk megalkotni, amelyek a lehető legtöbb szakember és a szakterület lehető legtöbb alkalmazottjának, dolgozójának és érintettjének a támogatását bírják. Nos, ez az oka a késlekedéseknek.

Mikor szánja el magát a kormány Esztergom megmentése érdekében
a megfelelő lépések megtételére?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – Hőn szeretett városunk, Esztergom a téma. A Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal több ízben megállapította az esztergomi önkormányzat törvénytelen működését. A jegyző áldott állapotának köszönhetően, nem tud részt venni az önkormányzati üléseken, nem tudja ellátni a feladatát, az aljegyző pedig beadta a lemondását. A jelenlegi állapot alapján kimondhatjuk: véglegesen működésképtelenné válhat az önkormányzatiság Esztergomban. Ahogy Meggyes Tamás esztergomi magyar hangja, Steindl Balázs esztergomi frakcióvezető fogalmazott: csodára lenne szükség! Véleményem szerint nem csodára lenne szükség, hanem arra, hogy éljen a kormány a jogkörével, kérje az alkotmánybírósági felülvizsgálatot, végre oszlassa fel az esztergomi önkormányzatot, és írja ki az újabb választásokat.

• Mikor szánja el magát a kormány a megfelelő lépések megtételére?

+

SZABÓ ERIKA, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nagyon örülök, hogy úgy fogalmazott a mondandója elején, hogy hőn szeretett városa. De, mindannyiunk városa is, hiszen nagy hagyományokkal rendelkező történelmi, királyi központi város volt Esztergom, és mindannyian aggódva figyeljük, mi történik ott, a választott képviselők végre megtalálják-e azt a működési módot, ami a választóik akaratának megfelel.

– A jogi lehetőségek a következők: a közigazgatási és igazságügyi miniszter kezdeményezi a kormánynál az alkotmányellenesen működő helyi képviselő-testület feloszlatására vonatkozó országgyűlési előterjesztés benyújtását. Ezután a kormány javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé az Alkotmánnyal ellentétesen működő helyi képviselő-testület feloszlatására. A kormány kikéri az Alkotmánybíróság véleményét az alkotmányellenesség kérdésében. Az Országgyűlés a kormánynak – az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után előterjesztett – a javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselő-testületet, ha működése az alkotmánnyal ellentétes.

+

VÁGÓ SEBESTYÉN: – Köszönöm szépen. Ismét kaptam egy jogi kioktatást, de én nem jogi órát, hanem lépéseket várok. Kérem: a kormány kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál az esztergomi önkormányzat alkotmányossági felülvizsgálatát, hogy hőn szeretett városunk, Szent István városa, végre normális életet élhessen, és ne a pusztulás felé robogjon ezerrel.

+

SZABÓ ERIKA: – Nagyon sok intézkedésre kellett sort kerítenie a megyei közigazgatási hivatalnak tavaly szeptember óta a megyei kormányhivatalnak Esztergommal kapcsolatban. Legutóbb már a testületi ülést is a megyei kormányhivatal hívta össze. Az önök által is támogatott polgármester azonban nem vett részt ezen a testületi ülésen, holott a polgármesternek is, és minden választott tisztségviselőnek feladata biztosítani az önkormányzat törvényes működésének a rendjét, hiszen mindannyian a választóknak köszönhetik, hogy ezt a pozíciót betölthetik. Kérem: biztassa saját párttársait is, hogy helyreálljon a rend Esztergom városában!

Kit képviselnek?

BAJA FERENC (MSZP): – A kormány a nemzeti konzultáció után most szociális konzultációt hirdet, látszólag tehát ezen a területen is elindult a párbeszéd. Valójában azonban a tárca az Országos Érdekegyeztető Tanács megkérdezése nélkül az érdekegyeztetés új rendszerét kívánja bevezetni, olyan sürgősséggel, hogy az OÉT titkárait a miniszter úr már fel is mentette, megelőlegezve ezzel a parlament döntését, megelőzve a szakszervezetekkel történő konzultációt. Azt szeretném tehát kérdezni:

• Képviseli-e még a kormány Magyarországon a dolgozókat és a munkavállalókat?
• Kívánja elfogadni a munkavállalók által delegált szakszervezetek véleményét?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – A magyar kormánynak alapvetően Magyarország érdekét kell képviselnie. Magyarország érdeke pedig az, hogy ebben az országban egy sokkal erősebb gazdasági növekedés legyen, rázzuk le azokat a terheket, amelyeket örököltünk a korábbi kormányzatoktól. Ehhez szükséges egy olyan vállalkozás-támogatási rendszer, amely a vállalkozókat hozza abba a helyzetbe, hogy munkát tudjanak teremteni. Szükséges egy olyan adórendszer, amelyik elismeri és méltányolja a többletmunkát, és szükséges olyan munkaerőpiac, amelyik rugalmas, ahová könnyen be lehet lépni, amelyik a foglalkoztatás oldaláról is lehetővé teszi azt, hogy Magyarországon több munkahely jöjjön létre. Ha 2011 első negyedévét összehasonlítjuk 2010 első negyedévével 28 ezerrel többen dolgoznak ebben az országban, mint egy évvel ezelőtt. Ez jelzi azt, hogy jó az irány. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy Magyarországon egy nagyon szerteágazó érdekegyeztetési rendszer jött létre, mondhatnám azt is, hogy diszfunkcionális. Olyan rendszert kell kialakítani, ami ennél sokkal hatékonyabb. Az a célunk, hogy ne ez a szétaprózódott rendszer legyen, hanem egységesített és jóval hatékonyabb érdekegyeztetési rendszer alakuljon ki Magyarországon.

+

BAJA FERENC: – Államtitkár úr! Az a probléma, hogy ezt az új érdekegyeztetést azok nélkül a partnerek nélkül tervezik, akik hosszú ideje komoly, felelős magatartásmóddal a mindenkori magyar kormány számára a munkabéke és a társadalmi béke intézményeit hordozták. Lehet új érdekegyeztetési formát létrehozni, de mindaddig, ameddig a megbeszélés nem az érintettekkel együttműködve alakul ki, addig csak azt mondhatjuk, hogy kalapáccsal széttörik az előzőt.

– A kormány kormányozzon, az érdekegyeztetés mechanizmusaiban azonban mind a munkavállalókkal, mind a szakszervezetekkel meg kell egyezni. Ellenkező esetben előállhat az a helyzet, amelyet most látunk: civil-kezdeményezésre, a bizalomvesztés miatt sztrájkot hirdettek Magyarországon. Kérem önöket, a munkabéke és a társadalmi béke érdekében térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Gondolom, nem kell a figyelmébe ajánlanom, hogy Magyarországon valóban több és szerteágazó, tulajdonképpen egymást átfedő érdekegyeztetési fórum van, az Országos Érdekegyeztető Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gazdasági Érdekegyeztető Fórum, és még lehetne említeni továbbiakat is. Ezek átfedik egymást. Egy olyan rendszert célszerű létrehozni, ahol minden lényeges témát meg lehet beszélni egyeztetett formában, de nem ezzel a szerteágazó és egy tevékenységben átfedő formában. Nyilvánvaló, ezeknek az első lépése az, hogy át kell alakítani ezt a rendszert, ezen dolgozunk.

Bartha Szabó József