Hoffmann Rózsa, a Kereszténydemokrata Néppárt oktatási szakpolitikusa napirend előtti felszólalásában maga, és pártja nevében a múlt héten elhunyt Beke Katáról emlékezett meg. Az oktatás helyzetét értékelve a képviselő kijelentette: azzal, hogy a parlament többsége megszavazta minden idők leglesújtóbb költségvetését tovább folytatódik a kontraszelekció, iskolák, óvodák, és az intézmények fenntartói hajmeresztő technikákat próbálnak ki annak érdekében, hogy kivérzett állapotukban valahogyan túléljék a következő évet.
Hoffmann Rózsa napirend előtti felszólalásában Beke Katára emlékezve elmondta:
„Megrendülten értesültünk Beke Kata haláláról. Katát magam is jól ismertem, évekig egy gimnáziumban dolgoztam vele. Szerb Antal-i ihletettségű irodalom órái legendaszámba mentek, életre szóló ajándékot jelentettek a tanítványainak. Pedagógiai munkája: a Jelentés a kontraszelekcióról kultuszkönyvvé vált a 80-as évek elejére. Művészi érzékenységével és szakmai látásmódjával már ekkor világosan érzékelte, nagy baj van az oktatással, s még nagyobb lesz a baj, ha a pedagógusokat a politika nem fogja érdemeik szerint megbecsülni. Mivel ez nem történt meg, lemondott államtitkári székéről, erkölcsi példát mutatva a későbbi politikusoknak. De talán ő maga sem gondolta volna, hogy a jelentésébe foglalt jajkiáltások harminc év múlva is érvényesek lesznek”.
Az oktatás jelen, és jövőbeli helyzetét értékelve a KDNP szakpolitikusa kijelentette: azzal, hogy a parlament többsége megszavazta minden idők leglesújtóbb költségvetését tovább folytatódik a kontraszelekció, iskolák, óvodák, és az intézmények fenntartói hajmeresztő technikákat próbálnak ki annak érdekében, hogy kivérzett állapotukban valahogyan túléljék a következő évet.
Hoffmann Rózsa emlékezetett rá, hogy a költségvetés elfogadásának napján szocialista párt egyik oktatáspolitikus nem átallotta azt bizonygatni egy televíziós vitában, hogy az oktatásból voltaképpen nem is vettek el pénzeket, és hogy a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz hazudik, amikor ennek ellenkezőjét állítja.
Hozzátette: az előtte felszólaló szocialista képviselő napirend előtt felszólalásában ugyanezt hangoztatta, ezért kénytelen a legnagyobb nyilvánosság előtt kijelenteni, hogy márpedig a pénzkivonás többszörösen megtörtént. A kereszténydemokrata politikus felhívta a figyelmet arra, hogy ezt nemcsak az ellenzék látja így, de erről tanúskodik az Állami számvevőszék jelentése is. A 2002-es őszi 50 százalékos béremelés után számított egy tanulóra jutó költségvetési támogatás hányada átlagban egyharmadára, egynegyedére csökken 2010-re
Hoffmann Rózsa kifejtette: a forráskivonás már 2002-ben megindult, amikor a költségvetési törvényben tíz százalékkal csökkentették a tanulók kötelező heti óraszámát, és ennek arányában a tanórákon kívüli foglalkozásokra szánható időkeretet. A történet az osztálylétszámok megemelésével, a pedagógusok óraszámának növelésével, a kikényszerített iskola összevonásokkal, majd a tételes normatíva csökkentéssel folytatódott a közoktatás minden ágában. „Ezek a tények, melyek alátámasztják a KDNP és a Fidesz érvelését” – fűzte hozzá.
A kereszténydemokrata oktatáspolitikus arról is beszámolt, hogy az ominózus televíziós vitát követően a kormánypárti képviselő magabiztos kijelentései arra késztették, hogy még egyszer ellenőrizze, hogy nem téved-e az ellenzék mégis. A megkérdezett intézményvezetőktől kapott válaszok kizárták a tévedés lehetőségét, megdöbbentő számokról szóltak – jegyezte meg.
Egy 110 ezer lakosú megyeszékhely esetében jövőre 570 millió forinttal jut kevesebb az oktatásra, mint eddig, ez intézményenként 20-50 millió forintos hiányt jelent. Egy 32 ezer lakosú közepes nagyságú város 199 millió forintos mínusszal számol, havonta 16,5 millió forinttal lesz kevesebb az az összeg, amit a bérekre fordítottak. Egy 15 ezer lakosú kisebb város általános iskolájában több mint 40 millió forint hiányzik – sorolta az adatokat a képviselő. Az oktatási intézmények az önkormányzatoktól sem számíthatnak segítségre, mivel az önkormányzatok lehetőségei – a kormányzati elvonások miatt – szintén kimerültek.
Hogyan fogják ezek a települések és iskolák finanszírozni a feladataikat? – tette föl a kérdést Hoffmann Rózsa.
Az iskolák előtt nem sok út maradt: összevonják az osztályokat, újabb pedagógusokat bocsátanak el, a napköziben egyetlen hatalmas létszámú csoportot hoznak létre, megszűntetik a gyermekvédelmi, és az osztályfőnöki státuszt, egyetlen szakkört sem működtetnek, nem fizetik ki a túlórákat, helyettesítéseket, utaztatást, s a korábbi kötelezettségvállalás ellenére a továbbképzéseket. Megszűntetik a sajátos nevelési igényű gyerekek segítését szolgáló fejlesztőpedagógusi munkát – sorolta a KDNP képviselője. Mindez a sokat emlegetett minőség nagyobb dicsőségére válik. Az intézmények nem fizetik majd a közüzemi számlákat, vagy lemondanak egy-két havi bérről és kényszerű éhségsztrájkba kezdenek. – mondta leplezetlen iróniával.
A költségvetést megszavazó képviselőkhöz fordulva Hoffmann Rózsa az iránt érdeklődött, tudták-e, hogy mihez adják a nevüket. „Felteszem, hogy igen. Elgondolkodtató, hogy nincs önök között egy sem, aki fel tudna nőni, a múlt héten eltávozott Beke Kata erkölcsi nagyságához” – utalt vissza a KDNP képviselője arra, hogy Beke Kata inkább lemondott államtitkári posztjáról, mintsem az oktatás romba döntésén keresztül az ország jövőjét veszélyeztető elvtelen döntés részesévé váljon.
Felszólalásának végén Hoffmann Rózsa arra kérte Hiller István oktatási minisztert, hogy válaszában ne mondja azt, hogy a nemzetközi válság miatt véreznek el az iskolák. „Ön is tudja, hogy milliárdok folytak, és folynak el egyebek között értelmetlen pályázatokra” – jegyezte meg.
kdnp.hu
