A KDNP szakpolitikusa felszólalását Shakespeare, Julius Caesar c. művéből vett citátummal kezdte.?„Az emberek dolgának árja van,
Mely habdagállyal boldogságra visz,
De elmulasztva, teljes életük
Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng.
Ily duzzadt tenger visz most minket is,
Használni kell, míg áradatja tart,
Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.”

A politikus úgy fogalmazott: a Vörösmarty Mihály fordította sorok mély tartalmából merítve, figyelemmel az elmúlt két nap alaptörvényi általános parlamenti vitájára is, most nem az Alaptörvény tervezet egyes rendelkezésit értelmezi, hanem egy új dimenzióként, arról kívánok szólni, hogy mire is törekszik a képviselők előtt fekvő Alaptörvény tervezet.

Mint mondta: büszkeséggel tölti el, hogy az Alaptörvény tervezet nem kevesebbre tör, mint az egy és oszthatatlan magyar nemzet, valamint a magyar kultúra alapértékeinek az ötvözésére, a szabadság és az egyenlőség elveivel, egy demokratikus jogállam keretei között, oly módon hogy közben a napi aktualitás szintjén súlyos gazdasági, demográfiai és erkölcsi kérdésekkel kell szakadatlanul szembenéznie.

Hazánkban – különösen a 2010. évi választásokat megelőző 8 évben bekövetkezett erkölcsi hanyatlás következményeként - azt tapasztalhatjuk, hogy  elharapózott az antiszociális viselkedés, a családi modell veszített korábbi vonzerejéből,  gyengült a munkamorál,előtérbe került az egyéni élvezet kultusza – jelentette ki, hozzátéve: 2010. tavaszán azt kellett felismernünk, hogy Hazánk jövője nagyrészt attól függ, képes-e megbirkózni ezekkel a negatív tendenciákkal.

„Kereszténydemokrataként azt vallom, hogy az az Alaptörvény, mely nélkülözi a nemzet mélyebb kulturális, történelmi és vallási hátterét, az nem kősziklára, hanem csak homokra épül, melyet könnyen elmos a történelmi viharok árja” – mondta Vejkey Imre.

„Nekünk betonalapra van szükségünk! Ezért az új alaptörvénynek ki kell fejeznie a nemzet összetartozását, tükröznie kell múltjának örökségét, a jelen célkitűzéseit és az állam jövőbeni tevékenységének alapjául szolgáló értékeket” – fűzte hozzá.

Hazánk, Magyarország most mindezt felismerve „új szemet” és „új szívet” követel, olyat mely képes arra, hogy túltegye magát az emberi létezés pusztán materialista szemléletén. Láthatjuk, hogy az elmúlt évek erőteljes, csak anyagi jellegű civilizációjának beáramlása a Kárpát-medencébe. a felvett kölcsönök rabszolgáivá tette az embereket – mondta a képviselő.
A kérdés tehát újra felmerül: rabok legyünk vagy szabadok, a válasz nem lehet más mint ’48-as szabadságharcosoké – hangsúlyozta Vejkey Imre.

„Még két hete sincs, hogy a márciusi ifjak ünnepe alkalmával újra felvillant előttük, bekúszott fülünkbe egy-egy, réges-régen hallott dallamfoszlány, az új élet lehetőségének, a már kézzel tapintható „magyar tavasznak az illata”… miközben a szabadságharc emléke melegséggel árasztotta és árasztja el szívünket” – fogalmazott. Kívánom, hogy most az alkotmányozás folyamatában, minél több képviselőtársam lelkéből törjenek föl azok az érzések, melyek az április törvények alkotóit is vezérelték – tette hozzá.

Beszédének zárógondolataként feltette a kérdést: mi az új Alaptörvény igazi ajándéka?
Az ajándék nem kevesebb, mint az, hogy mindannyiunk üresedés felé hajló láthatatlan tarisznyáját ismét feltölthetjük szolidaritással, az új Alaptörvény emlékeztet majd bennünket arra, hogy ne felejtsük el rendszeresen kibontani a tarisznyánkat, osztani belőle a hitet, a reményt és a szeretetet, mert minél többet adunk, valójában annál gazdagabbá és annál szabadabbá válunk – hangzott a válasz.

„Ne felejtsünk hát lehajolni egymáshoz! Uram köszönöm, hogy magyar lehettem, kérlek, segíts, hogy az új alaptörvény betölthesse rendeltetését!” – mondta végezetül Vejkey Imre.

kdnp.hu