– Az önkormányzatok saját bevételeiken kívül megfelelő állami forrásokra jogosultak. Ezt az alkotmányos tételt- nagyvonalúan kezeli a kormány.  120 milliárdot akar kivonni az önkormányzati rendszerből a költségvetés. Egyébként, ha minden tételt összeadunk, ennél csak több lehet, szerény számítások szerint is 130 milliárd, egy másik számtan szerint. akár 200 milliárdot is elérhet az önkormányzatoktól elvont összeg.

– Néhány tétel belőle: eltűnik a költségvetésből, eddig fejlesztési forrásként előttünk ott lebegő 50 milliárd forint, a közoktatásból 31,5 milliárd, a szociális ellátásból 10,3 milliárd, kulturális ellátásból 2,9 milliárd, feladatszűkülés címén pedig 3,4 milliárd. Az üdülőhelyi feladatokra szánható összeg 4,9 milliárddal, a sportra fordítható 4,6 milliárddal lesz kevesebb. A megyéktől külön elvonnak 7 milliárdot. Azoktól a megyei önkormányzatoktól, amelyek a feladataik ellátásához száz százalékban kiszolgáltatottak az állami költségvetésnek. Ez a kormányt nem érdekli, valószínűleg azért, mert a megyei vezetők nagy része ellenzéki.

– És mind között tán a legszégyenteljesebb: 17 milliárddal tervezték csökkenteni a gyermekétkeztetés támogatását.  Egykor az önmagát baloldalinak hazudó kormány egyik markáns ígérete és tette volt, hogy iskolai étkeztetést támogasson. Most úgy tervezték: nem kell már annyi pénz iskolai étkeztetésekre, oldják meg a szülők, vagy az önkormányzatok a nem létező pénzükből. Oszkó pénzügyminiszter úr azzal a meglepő fordulattal állt elénk, hogy erről ne is beszéljünk, ez egyszerűen nincs megtervezve, mert nem láthatták akkor, amikor a költségvetést benyújtották, hogy mekkora az az iskolai kör, amelyik igénybe veszi ezt a szolgáltatást. Azóta több szocialista megszólaló utalt arra, hogy meg fogják teremteni ennek fedezetét, esetleg egy jogszabályi módosítással lehetőséget adnak arra, hogy az önkormányzatok több pénzt vegyenek el az iskolába járó tanulók szüleitől. De a már eddig is kizsigerelt szülők, azt hiszem, ennek fizetésére képtelenek lesznek. Azt fogjuk elérni, hogy, a már alig működő iskolákban is, éhező gyerekek fognak kószálni. Ezen már kacagni sem lehet, annyira tragikus!

 – Oszkó pénzügyminiszter úr hosszasan fejtegette: most már az önkormányzatoknak is részt kell vállalniuk abból a fene nagy felelősségből, amiből a kormány és a központi intézmények eddig is részt vállaltak. Mintha az önkormányzatok 2009-et valami forrásbőség állapotában érték volna meg, és most a homlokunkhoz csapunk, és azt mondjuk: na, van még mit elvenni! 

– Persze, mi itt önkormányzatokról beszélünk, de, nagyon jól tudjuk: az önkormányzatok mögött a szolgáltatást igénybe vevő magánemberek vannak. Tehát amikor milliárdokat kivonnak ebből a rendszerből, akkor ezt a szolgáltatást igénybe vevő személyektől, magánemberektől orozzák el.

– A kiadási oldalon érdekesen fogalmaz az előterjesztés: semmilyen kiadási tétel nem hagyható el. Én hozzá teszem, s kérdezem: ilyen elvonások mellett milyen szolgáltatási szintet fogunk produkálni? Persze a kórházak valamilyen szinten működni fognak, az oktatás valamilyen szinten működni fog, de hogy e mögött tartalmi szolgáltatások lesznek-e, az nagyon kérdéses. Ez az igazán drága dolog! Ez az igazán drága, mert úgy adunk valamire pénzt, hogy tudjuk jól: olyan keveset adunk, hogy ettől érdemi teljesítmény el sem várható. Ez az igazi pénzpocsékolás, pénzpazarlás!

– Az önkormányzatok azzal is szembesülnek, hogy az idei évtől kezdve nem ők, hanem az APEH fogja beszedni az iparűzési adót. Ez a lépés, egyébként, amit a központi kormányzat elrendelt, az egész önkormányzati autonómiát irracionális módon gyengítette, és kiszámíthatatlanabbá tette. Az önkormányzatok kíváncsian várják: mikor, milyen ütemben és hogyan jutnak forrásokhoz?

– Mi a mást tehetnének, ebben a helyzetben, minthogy növelik az adósságukat?!  Ez persze nem a központi költségvetés adóssága, hanem egy alrendszer adóssága. Ez ma már 893 milliárd forintnál is több. Zömmel hitelfelvételből, kötvénykibocsátásból jött össze. Beruházásra volt szánva alapvetően, de a kormány rákényszerítette az önkormányzatokat arra, hogy szándékaik ellenére a működtetésre fordítsák. Elvégre törvények kötelezik őket az egészségügyi ellátásra, az oktatásra és minden másra. És ehhez egyre kevesebb a forrás. Egy önkormányzati vezető legfeljebb azt döntheti el, hogy megszünteti-e, vagy csak nagyon gyatra színvonalon működteti az egészségügyi ellátást, az oktatást. Ha pedig nem ezt teszi, akkor azt mondja: előremenekülök, majd csak túlélem ezt az eszeveszett néhány évet, ami ebben az országban ránk köszöntött, ez már csak néhány hónapig fog tartani, és hitelfelvételekkel, kötvénykibocsátásokkal és más módon megteremtem a fedezetét annak, hogy az önkormányzati világ normálisan tudjon működni.

Bartha Szabó József