Hétfőn szavaz a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről, valamint a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló elfogadásáról a parlament. Az országgyűlési képviselők, kivált a gazdasággal foglalkozó képviselők számára mindig tanulságokkal teli a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységének vizsgálata. Különösen fontos ez olyan időszakban, amikor az amúgy is nehéz helyzetben lévő magyar gazdaságot elérték a világgazdasági válság hullámai. Latorczai János a kereszténydemokraták szakpolitikusa elismerve, hogy a Gazdasági Versenyhivatal felállítása óta eltelt csaknem két évtized alatt bebizonyította, hogy magas szakmai tudással, jelentős mértékben képes befolyásolni a piaci szereplők magatartását, és képes hathatós lépéseket is tenni a tisztességes verseny fenntartásáért rámutatott:

– A kartellek esetében 2008-ban mindössze hat érdemi ügyzáró versenyhivatali döntés született versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatban. Öt esetben került sor beavatkozásra, három esetben a jogszerűtlen megállapodás megtiltásával, míg két esetben kötelezettségvállalással zárult az eljárás. Jóllehet a Versenyhivatal gyakorlatában továbbra is kiemelt ügycsoportot képeznek ezek a legkeményebb tiltott és titkolt, versenykorlátozást megvalósító összejátszások, tavaly az ilyen jellegű jogsértések gyanúja miatt indult, illetve lezárult eljárások száma mégis elmaradt a korábbi évektől.

– Jelentős mértékben visszaesett a kartellezőkre kiszabott bírság összege is. Ez még akkor is így van, ha tudom, hogy ez év februárjában 2 milliárd 900 millió forint összegű bírság kiszabására került sor a Heves megyei közbeszerzéses, körbenyeréses láncolatban elkövetett sok, relatíve kis összegű közbeszerzést magába foglaló kartellügyben. A csökkenés hátterében a beszámoló szerint az áll, hogy a korábbi években lefolytatott sikeres anti-trösztvizsgálatok óvatosabbá tették a vállalkozásokat. Mindazonáltal 2008-ban és 2009-ben is számos kartellgyanús ügy került a közvélemény érdeklődésének középpontjába, amelyekből ugyancsak világosan látható, hogy a versenykorlátozó megállapodásokat továbbra sem sikerült felszámolni.

– A mindennapi életben piacfelosztásról, kvóta-meghatározásról, a pályáztatásokat érintő ajánlattevők közötti összejátszásról, a közbeszerzési törvény kijátszásáról sokkal több rossz hírt hallhattunk, olvashattunk, mint ahány eljárást ténylegesen megtapasztaltunk. Joggal vetődik föl, hogy sokkal több eljárásnak kellett volna végbemennie és eredménnyel zárulnia az elmúlt időszakban. És különösképpen igaz ez egy gazdasági válsággal terhelt időszakban, amikor az országnak és a vállalkozásoknak a költségvetésben biztosított minden fillérre szüksége van. Megítélésem szerint leginkább a közbeszerzési eljárások körüli közpénzek megszerzésére szervezett kartellekkel szemben kellene sokkal, de sokkal szigorúbban eljárni, hiszen ezek az amúgy is szűkös állami források megcsapolásával károsítják az összes magyar adózó állampolgárt.

– Legalább ennyire fontosnak tartom a pénzügyi piacok működését kísérő visszaélések megszüntetését. A Versenyhivatal beszámolója is egyértelműen jelzi, hogy a gazdasági válság közvetett hatásai számos negatívumot eredményeztek. Nemzeti fizetőeszközünk, a forint árfolyama leértékelődött, a gazdaság a korábbinál jóval, de jóval drágábban jutott hozzá a forrásokhoz. A pénzügyi veszteségek és az emelkedő forrásköltségek miatt a bankok elkezdték szigorítani mind a lakossági, mind a vállalati szektor hitelfelvételét. A költségnövekedést a piaci versenytől függően részben vagy egészben az ügyfelekre hárították, és sajnos hárítják át ma is. A banki ügyfelek így egyre nehezebben és drágábban juthatnak hitelekhez. A hitelintézetek tömegesen módosították a már korábban felvett hitelek feltételeit is. Bár szavakban a fogyasztói terhek könnyítését ígérték, sajnos nem egy esetben a terhek növekedése volt megfigyelhető. Gyakorlatilag korlát nélküli egyoldalú szerződésmódosítási banki gyakorlat teljesen kiszolgáltatottá tette a fogyasztót a hitelintézeti termékek árazásának és feltételeinek átláthatósága, kiszámíthatósága és ellenőrizhetősége szempontjából. Ennek következtében egy kedvezőnek tűnő szerződés a fogyasztó számára rendkívül kedvezőtlenné alakulhatott a törlesztési ciklus során, nem egy esetben fölmondták a hitelt, sőt ugye, mint láthattuk ebben az évben, már megindult a gépkocsik, illetve a lakások – és ez az utóbbi a szomorú – elárverezése is.

– Fontos elmondani: a Gazdasági Versenyhivatal volt az egyik kezdeményezője annak, hogy bankok drasztikus egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségének visszaszorítása érdekében az Országgyűlés vizsgálja meg az egyoldalú szerződésmódosításokat, és próbáljunk annak gátat szabni. Így született az egyoldalú szerződésmódosítások megakadályozását célzó törvény, aminek végrehajtását a kormány azonban felfüggesztette. Most viszont a pénzintézetek készítettek etikai kódexet saját maguk megregulázására. Úgy gondolom, ez önmagában kevés, és nem is elégséges.

– Ugyancsak problémákkal terhelt a mezőgazdasági termelők és felvásárlók, valamint a nagyméretű kiskereskedelmi láncok és beszállítók viszonya. A beszámoló szerint a kereskedelmi törvény alapján a jelentős piaci erővel rendelkező kiskereskedők felett – a visszaéléssel kapcsolatos felügyelet körében – a hivatal 2008-ban öt eljárást zárt le, amelyek közül négy a kereskedő vállalkozások kötelezettségvállalásával ért véget. Ezekből az adatokból azt vonhatnák le sokan, ellentétben a valósággal, hogy milyen jó is a helyzet. A híradásokból látszik, hogy a beszállítók, különösen az agrártermelők igenis kiszolgáltatott helyzetben vannak a tőkeerős, jól szervezett, érdekeiket mindenféle szempontból érvényesíteni képes felvásárlókkal szemben. Láthattuk ezt tavaly is, láthatjuk az idén is. Elég, csak az idei búzafelvásárlásokra gondolni. Mivel a mezőgazdaságban, az arra rátelepülő élelmiszeriparban, az ehhez kapcsolódó kereskedelemben és szolgáltatásban az aktív lakosságnak körülbelül egynegyede-egyharmada van foglalkoztatva, ezért úgy gondolom, hogy nemzetgazdasági szempontból olyan terület, amelyekre sokkal, de sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Persze úgy gondolom, csak a verseny eszközeivel, versenyhivatali eljárással mindez nem oldható meg, ide az agrárpolitika megfogalmazóinak és az agrár-szakigazgatásnak is sokkal szervezettebben és hatékonyabban kell, kellene munkát végezni.

– Ezekkel a kritikus megjegyzéseimmel nem szándékoztam elvonni a figyelmet azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Versenyhivatal tett, inkább csak rá szerettem volna irányítani a figyelmet, hogy egy válságos időszakban melyek azok a területek, amelyek igen sok problémával küzdenek, amelyekben többletmunkát kérünk mi, országgyűlési képviselők és segítséget a mi munkánkhoz a Versenyhivataltól – mondotta Latorczai János, majd bejelentette: a Versenyhivatal 2008. évi jelentését és az ahhoz kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot is, a Fidesz-KDNP frakciószövetség részéről elfogadásra ajánlja.