Kezdődött, újra kezdődött, pontosabban szólva: folytatódott a Tisztelt Ház hetenkénti összejövetele. Az elnöki asztal mögötti, középső faragvány mementóként őrzi a régmúlt idők dühödt képviselőjének nyomát. Az 1912. június 4-én elkövetett merénylet során Tisza István házelnököt célozta az a pisztoly, amelyből oda csapódott be a golyó. A merénylő azután maga ellen fordította fegyverét, a sértetlen házelnök pedig rendületlenül folytatta szónoklatát.

Szerencsére ma már nem történhet ilyen – nagy vívmánya a szabadságnak: képviselőink kiabálhatnak, rikácsolhatnak, ócsárolhatnak, dühíthetnek, lőfegyvereket azonban nem vihetnek be a T. Házba.

A pulpituson nem keveset csengető Latorcai János kereszténydemokrata alelnököt, és a zavaros, vitákban egykor még sűrűbben csengető Szili Katalint, az Országgyűlés (azóta az MSZP-től elfüggetlenedett) korábbi elnök-asszonyától mindjárt a tavaszi ülés első napján, ugyanazt kérdeztük.

Latorcai János

– Szép volt az elmúlt esztendő?

– Minden év szép, ha sikeresen túl vagyunk rajta. Hiszem, hogy az idei év jobb és szebb lesz.

–  Minek örült legjobban?

– Nagycsaládos nagyapaként büszkén mondhatom, hogy több mint fél tucat unokám minden napra tartogatott valami érdemlegest az óévben. Ennek ellenére vagy éppen ezért mégis a hetedik érkezésének örültem a legjobban tavaly. Persze a munkám is tartogatott örömteli pillanatokat. Ez esetben azonban a derűt sokszor ború is követte. Ha valamit ki kell emelnem, akkor az nem más, minthogy 2012 végére sikerült 10 százalék körüli szintre csökkenteni a munkanélküliséget. Bízom benne, hogy ez a folyamat az idén folytatódni fog, és ahogy a miniszterelnök úr megfogalmazta 2013 a megindulás éve lesz.

– Mi fájt leginkább?

– Egy dolog kiragadása helyett inkább egy állapotra utalnék. Arra, hogy minden erőfeszítésünk ellenére 2 év alatt sem sikerült elérnünk, hogy a nyugati világ több meghatározó intézménye ne különböző ideológiai megfontolások és korábbi beidegződések alapján ítélje meg Magyarországot és annak teljesítményét.

– Mit remél az új parlamenti évadban?

– Konstruktivitást és felelősséget. Tudom, hogy mi, akik a parlamenti patkó különböző oldalán ülünk, sok mindenben máshogy látjuk a világot, s ez így is van rendjén. De csak akkor lehetünk sikeresek, ha bizonyos alapvető kérdésekben képesek vagyunk a közös felelősségvállalásra és ha ezen viták során Magyarország hosszú távú érdekei, s nem rövidtávú pártpolitikai célok vezetnek minket.

Szili Katalin

– Szép volt az elmúlt esztendő?

– Igen.

– Minek örült legjobban?

– Hogy elmúlt.

– Mi fájt leginkább?

– A fejem!

– Mit remél, az új parlamenti évadban?  

– Semmit!