SESZTÁK MIKLÓS (KDNP): – Mi tetszett? A 2011. első félév parlamenti ciklusának legfelemelőbb pillanata 2011. április 18.-án történt, amikor az új magyar Alkotmányt az Országgyűlés 262 igen szavazattal elfogadta. Örülök, hogy ennek a történelmi pillanatnak részese lehettem!

– Ezen szavazással összefüggésben történtek azok az események is, amelyek nem tetszettek az első félévben! Teljesen alaptalanul, és érthetetlenül támadták a megszületendő új magyar Alkotmányt!

– Azt remélem a folytatásban, hogy az úgynevezett „sarkalatos törvények” elfogadásával igazi tartalommal tudjuk megtölteni az Alkotmány adta kereteket. Természetesen a második félév jelentős eseménye lesz a 2012-es költségvetés megfelelő előkészítése, és az ehhez kapcsolódó törvények elfogadása is.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Az első félév törvényeinek minősége, és a tárgyalások rendje kritikán aluli volt. Miután ebben a félévben iszonyatos mennyiségű törvényt tárgyalunk, semmi jóra nem számítok!

STÁGEL BENCE (KDNP): – Mi tetszett az év első felében? Annak ellenére, hogy gazdasági csőd szélére sodródott az ország, a gyors és átfogó intézkedésekkel sikerült stabilizálni az ország helyzetét, és a külső nehézségek ellenére egy elérhető, reális jövőképet adni valamennyi magyar számára.

– Mi nem tetszett az év első felében? A hazánk ellen irányuló, belföldről gerjesztett lejárató kampányok.

– Mit remélek most a folytatásban? A nemzeti összefogás jegyében az új nemzedék számára egy élhető, családbarát ország megteremtését.

JÁMBOR NÁNDOR (JOBBIK): – Bár én csak később kapcsolódtam be a parlamenti munkába, mégis be tudok számolni. Talán kezdjük azzal, hogy mi az ami nem tetszett? Sorolom. Nem tetszett és ma sem tetszik, hogy szűkebb pátriámban élő emberek (Békés megye) zöme semmilyen pozitív változásról nem tudnak beszámolni, sőt egyre többen elégedetlenségüknek adnak hangot, még a feltétlen Fidesz-szavazók közül is. Nem tetszett a kormánytagok, szóvivők, államtitkárok és a frakcióvezető cinizmusa! Nem tetszettek az egyéni képviselőinek az indítványai, melyek legfeljebb féligazságokat tartalmaznak és pont annyira hamisak, mint igazak! Nem tetszik, hogy a 2/3-al rendelkező kormány tehetetlen a devizahitelesek ügyében és hogy nem él piacszabályzó szerepével, pedig ekkora felhatalmazás mellett korlátlan lehetőséggel rendelkezik! Nem tetszik a hamburger törvény, mert nem korlátozza az élelmiszeriparban használatos, sokszor kritizált adalék és vegyi anyagok használatát! Nem tetszik az önkormányzatok kifosztása, legyen az megyei vagy települési! Nem tetszik az egyházi törvény és az az eljárás, ahogy elő lett terjesztve, majd az utolsó pillanatban egy teljesen új változat került a parlament elé, így gyakorlatilag vita nélkül lett megszavazva! A felsorolás nem teljes, szinte fel lehetne valamennyi elfogadott törvényt sorolni, az alaptörvénnyel az élen, hisz gyakorlatilag egyetlen építő jellegű módosító indítványt sem fogadtak el!

– Ezek után következzen mindaz, ami tetszett: Ilyen nincsen!

– Mit remélek a folytatásban? Nos, egy dolog a remény és egy másik a realitás. Az ember mindig a legjobbakat reméli mind embertársai, családja, stb. részére. A realitás és az eddigi tapasztalat alapján újabb próbatételek elé néz a társadalom. Az elszegényedés, társadalmi és szociális lecsúszás egyre több embert fog érinteni, a rezsi díjak terhei tartósan megnehezítik az egyébként is nehezen boldoguló családok életét. Nem lesz gazdasági növekedés, sőt recesszió várható! A kivándorlás jelentősen csökkenti Magyarország esélyeit, hogy valaha is felzárkózhasson! A munka törvénykönyvének módosításával tömegek veszítik el jövedelmük egy részét, különösen az iparban dolgozóknak számolniuk kell ezzel a műszak pótlékok megvonása miatt! A parlamentben kb. 150 törvény vitáját kell lefolytatni erőltetett menetben, bár a vita kimenetelét illetően nincsenek illúzióim, hisz már akkor eldőlt mikor előterjesztették!

IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): – Tetszett a kormány és a 2/3-os parlament következetes és szívós törvényalkotása. A válságkezelésben követett gyors reagálása. Az Alaptörvény kimunkálása és elfogadása. Az öröklött korrupciós ügyekben a feltárások következetessége. A demokrácia értékek képviselete, az ellenséges ellenzékkel való higgadt magatartás. A közigazgatás rendszerszerű újjászervezése. A nemzeti ügyek kezelése, Orbán Viktor rendíthetetlen nemzeti és nemzetközi szereplése.

– Nem tetszett a személyeskedő ellenzéki magatartás a Parlamentben és a közéletben. Nem tetszett néhány médium ellenséges magatartása, az előző rezsim embereinek felelősség-áthárítása és károkozásaiktól való szemérmetlen elhatárolódása, és nem utolsó sorban a konstruktivitás hiánya.

– Mit remélek a folytatásban? Hiszem, hogy megerősödve talpra áll az ország. A válság nem fogja legyőzni Magyarországot.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): – Az elmúlt félévben a kemény munka tetszett. Úgy gondolom képviselőként mindannyian éreztük azt, hogy valami teljesen új kezdődik, ennek az alapjait rakjuk le. Felemelő érzés volt az alkotmányozás, ritkán adatik meg ez egy-egy képviselőnek. Nagyon fontos törvények születtek.

– Nem vagyok elégedett az elszámoltatás kérdésével. Túl lassú a folyamat, a magyarázat a jogállam, de éppen a jogállam kívánná meg, hogy a jogot alkalmazó bíróságok gyorsabban végezzék munkájukat. Ehhez a törvényhozás eddig minden segítséget megadott. Kicsit az az érzésem, mintha a bíróságok lassítanák a folyamatot. Nem tetszett még, hogy a már a parlamenti vizsgáló bizottság által egy éve lezárt 2006 őszi események ügyében sem történt semmi kézzelfogható és a lakosságot is megnyugtató számonkérés. Pedig előttem, mint a vizsgáló bizottság tagja előtt világossá vált a felelősök sora.

– Mit várok? Kemény munkát, jó törvényeket. A frakción és a szövetségen belül időben történő egyeztetés után színvonalas vitákat. Azt, hogy valóban az Alkotmány után szülessenek meg a 2/3-os törvények, és kerüljön új sínre az ország egésze, és induljunk reménységgel, hittel és komoly elszántsággal előre az új úton!

FONT SÁNDOR (Fidesz): – Mi tetszett? Az új alaptörvény, és az intenzív munka.

– Mi nem tetszett? Az intenzív munkához kapcsolódó szűk időkeret. Több alkalommal reggel 6 körül mentünk haza. Pontosabban nem mentünk, mert 8-kor kezdődött a következő napi ülés.

– Mit remélek? Mindenekelőtt, hogy az alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvények megszavazásával befejezzük azt a rendszerváltást, amely 1990-ben félbe maradt. Méghozzá úgy, hogy közben stabilizáljuk az ország gazdaságát, csökkentjük az államadósságot. Nem kis feladat lesz...